Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-185

49ő Az országgyűlés képviselőházának 181 ember ezt elfogadja. A negyedik és legnehezebb és legkomplikáltabb rész az állami kezelésnek, a pénzkezelésinek az a szektora, — hogy ezzel a kifejezéssel éljek — amely a különféle intézeteknél, hivataloknál, egy kezeknél és a többiekneh szóval az irányított, vagy irányító gazdálkodás révén az állami pénzkezelés terén ma felmerül. Ha valaha, úgy nézetem szerint éppen a jelenlegi viszonyck között, amikor 'bizonytalan jövő előtt állunk, nagyon szükséges, hogy amikor teherbírásunkat majdnem felülmúló, módon vagyunk megadóztatva mindenféle címen és elnevezés alatt, — mert hiszen ma nemcsak adókról van szó és az adóknak is annyiféle elnevezése van, amelyekről gyermekkorunkban nem is álmodtunk, de társadalmi és e&yéb terheink is vannak — mondom, amikor teherbírásunknak majdnem végső határáig meg vagyunk terhelve, ennek csak úgy bírunk hosszabb ideig eleget tenni,.ha egyrészt minél többet és minél gazdaságosabban tudunk termelni és a kormány ennek a gazdaságos termelésnek az előfeltételeit megadja, másrészt pedig szükséges ehhez bizonyos pszichológiai, lélektani momentum is» az t. i., hogy meglegyen az ellenőrzés és feleiösségrevonás vagy ieielösségrevonhatás, sőt mondhatnám, a felelősségvállalás lehetősége. (Ügy van! balfelől.) Nagyon remélem, hogy az igen t. pénzügyniiniszter úr az állami gesztiónak imént ecsetelt négyféle mezején, vonalán bír olyan beleszólási és felügyeleti lehetőséggel, amely nemcsak a felelősségre vonhatást, hanem a felelősségvállalást is lehetővé teszi. T. Ház! Ezek voltak röviden azok a gondolatok és megjegyzések, amelyiket a zárszámadással kapcsolatban bátor voltam felhozni. r Ismétlem, hogy a számszerűségek 'boncolgatásától szándékosan tartózkodtam, inkább ilyen általános elvi ési mondhatni elméleti kérdésekre terjeszkedtem ki. A bizottság jelentését a vag y on váltság zárszámadásának kivételével, egészen nyugodtan elfogadhatom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen J Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez hozzászólni í (Nem!) Ha szólni senki sem kivan» a vitát bezárem. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy lehetőleg röviden, válaszoljak az elhangzott felszólalásokra. (Halljuk! Halljuk!) Vásáry István igen t. képviselőtársam szóvátette, hogy a hitelelterési kimutatások, valamint maga a zárszámadás is tulajdonképpen elkésve került a Ház elé. Ezt gr. Esterházy Móric képviselőtársam is megemlítette. Kétségtelen, hogy kissé későbben került ebben az esztendőben a zárszámadás a t. Ház elé, de azt hiszem, ez érthető, mert a zárszámadási munkák rendes menetét meglehetősen megzavarták a bekövetkezett események. Megnagyobbodott terület megnagyobbodott zárszámadását kellett elkészíteni ós olyan tételeket is el kellett számolni, amelyekre annakidején költségvetést nem lehetett készíteni. Például említem a mozgósítások költségeit, amely mozgósításokból e zárszámadási időszakra kettő esett: az 1938 Őszi és az 1939 tavaszi. Éppen azért, ha százalékosan nézzük, hogy az előirányzatnélküli kiadások vagy a külön törvényes felhatalmazáson alapuló kiadások összege hogyan aránylik a költségvetéshez ezekben az időkben, kétségkívül lényegesen nagyobb számot kapunk, mint bármely korábbi évben, de hát 20 év alatt Magyarországon ;

. ülése 19 ki március 6-án, csütörtökön. mozgósítás nem volt és területvisszacsatolás még kevésbé volt. Különben ezt Vásáry István képviselőtársam maga is elismerte. Az ő felszólalásának lényege egy határozati javaslatban foglalható össze, amely határozati javaslatnak — amennyire meg tudtam érteni a felolvasása alkalmával — úgy látom, az a célja, hogy jobban megkösse a pénzügyi kormányzat kezét, úgyhogy előirányzatnélküli kiadásokat rendszeresen előzetesen hozzunk a parlament elé s a kölcsönök felvétele és kölcsönök nyújtása is a parlament elé tartozzék és hasonló ilyen kívánságok. Nem szállok vitába azzal, hogy ez teoretikus szempontból helyes-e vagy nem, egészen egyszerűen a gyakorlati életet, a mai viszonyokat akarom nézni (Helyeslés jobbfelől.) El méltóztatnak képzelni azt, hogy módomban lett volna a t. Ház elé jönni azzal, hogy előzetesen tessék megszavazni a mozgósítási költségeket? (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Vagy el méltóztatnak képzelni a honvédelmi Programm végrehajtását úgy, hogy azt előre beharangozzuk és az egész világnak előre megmondjuk, hogy mit csinálunk? Annak csak úgy volt ereje, hogy megcsináltuk és azután jelentettük be. (Helyeslése) Ha tehát teoretikus szempontból egyetértenék is ezzel a kívánsággal, a mai viszonyokat erre teljesen alkalmatlanoknak tartom. Én itt egészen egyszerűen bizalmat kérek a kormány nevében és kérem, hogy a határozati javaslatot méltóztassék elutasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Mégegyszer visszatérek gróf Esterházy Móric igen t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban a hiteleltérési kimu tatások kérdésére. Tökéletesen igaza van a képviselő úrnak, hogy egészen egyszerűen torz képet adnak a hitelelterési kimutatások. Csak egy egészen rövid példával fogom megindokolni, hogy miért látom én ezt így. Tegyük fel, hogy az állami vas- és gépgyárak kapnak 200 millió pengő árú rendelést. Mondjuk, olyan fellendülés van, hogy 200 millióval több értékű árut tudnak egy évben gyártani, mint amennyi a költségvetésben előirányoztátott. Ennek mindenki nagyon fog Örülni, mert ez munkaalkalmat jelent, több ember kap kenyeret és valószínűleg az állami vállalatnak is marad rajta bizonyos tisztes polgári haszna. Hogyan jelentkezik ez a hiteleltérési kimutatásban? Csupán nyersanyagra és munkabérekre kiadott összegek vannak kimutatva túlkiadásként. Kívánatos és hasznos, hogy minél erősebben legyen a gyár foglalkoztatva, mégis a hiteleltérési kimutatásban csak az óriási hiteltúllépés jelentkezik bevétel nélkül és százalékosan kiszámítják, hogy az előirányzatnélküli kiadás tavaly csak 1 százalék volt, az idén pedig 30 százalék. Ez torzképet ad a helyzetről, mert ezt a közgazdasági és államháztartási szempontból kedvező eseményt úgy állítja be a nagyközönség előtt, mintha kedvezőtlen Lenne. De torz képet ad ez a rendszer még a nem ilyen bevételszerző túlkiadások tekintetében is, mert csak azt mutatja, hogy ennyivel több kiadást, teljesíttettünk, de arról nem beszél, hogy volt-e vájjon, ugyanakkor a kincstárnak több bevétele vagy megtakarítása. Nem mutatja meg tehát, hogy deficitbe szaladunk-e ezzel, avagy csak meglevő bevételi többleteket vagy megtakarításokat használunk fel. Azt hiszem, méltóztatnak ebből látni a helyzetet. Éppen ezért megfelelő időben javaslatot fogok tenni a tHáznak, hogy ezt a rendszert változtassuk meg. E részben tehát egyetértek Esterházv képviselőtársam okfejtésével.