Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 194.1 március 6-án, csütörtökön. 495 pénzügyminiszternél, ha bizonyos áttekintése és tájékozottsága még le nem számolt kiadások tekintetében is megvan. T. Ház ! Amint beszédem elején voltam, bátor mondani, a félévi kimutatások a Ihiteleltécésekről nézetem szerint teljesen idejüket múlták és fölöslegesek is. Annyival szükségesebb és szerintem most már halaszthatatlan, hogy az alapoknál is hiteleltérési kimutatást kapjunk. Ez az egyetlen kérdés, amelyben nem tehetem magamévá a t. előadó úrnak és a bizottságnak javaslatát és nem fogadhatom el a magam részéről — a vagyonváltságalapnak zárszámadását. Méltóztassék esak egészen röviden meghallgatni, pár percig tart a dolog, bármenynyire unalmas is lehet esetleg. (Halljuk! halljuk!) Itt van a pénzügyi tárca 1938/39. évi költségvetése, amelynek 99. oldalán az alap kiadásaként feltüntetnek 3,400.000 pengőt. Azt mondják, hogy 490.000 pengő a birtokrendezés pénzügyi lebonyolításának költsége s az alap egyéb rendeltetésszerű céljaira kell 2,800.000 pengő, kezelési költségekre pedig 70.000 pengő, összesen tehát 3,400.000 pengő. Ha ezt Összehasonlítjuk a zárszámadással, — és ez a tétel a zárszámadás 302. oldalán található meg — erre igazán nem ismerhetünk rá. Itt az, első tétel — a költségvetésben egyáltalán szó sincs róla — így szól (olvassa): »Kötvényvásárlás céljából felvett kölcsönök visszafizetésére 2,700.000 pengő.« Most azután az alap egyéb rendeltetésszerű céljaira fel volt véve a költségvetésben 2,800.000 pengő, itt pedig el van számolva 3,800.000 pengő, a kezelési költség 110.000 pengő, a pénzügyi tárca különféle kiadásai és bevételei címén megtérül a zárszámadás szerint 400.000 pengő. A költségvetésben erről szó sincs. Átfutó kiadások is vannak, idegen pénzek, úgyhogy össze-vissza a kiadási oldalon a költségvetésben szereplő 3,400.000 pengő helyett 8,300.000 pengő van felvéve. Egyetlen sor vagy betű magyarázat nincsen. Bocsánatot kérek, száz percentnél magasabb eltéréseket igazán nem lehet kifogás nélkül hagyni. Ez az egyik ok. A másik ok az átkönyvelés. Nem akarom ezzel a t. Házat untatni, de itt részletesen megvannak azok az átkönyvelések, amelyek 1937/38-ról 1938/39-re történtek. Értékpapíriogyatkozás, helyesbítés folytán .821.000 pengő. Értékpapírmegsemmisítés folytán az adósságoknál már korábban leíratott 774.000 r pengő. A gyarapodás végleges és ideiglenes árkiszámítások közötti különbségek 886.000 pengő. Fogyatkozások, kivetések helyesbítése 460.000 pengő, stb. stb. Bocsánatot kérek, az ilyen átkönyveléseket és helyesbítéseket akkor, amikor az előző évieket elfogadtuk, csupán kegyeletből az előző években elfoglalt álláspontom iránt sem tudom ma elfogadni. (Derültség.) A harmadik ok, amiért nem tudom elfogadni, az, hogy a zárszámadásban itt látok 3,800.000 pengőt az alap egyéb rendeltetésszerű céljaira. Ha a költségvetés indokolását megnézem, a következőket olvashatom. Előbb azonban kérek egy félóra meghosszabbítást. r Elnök: Méltóztatik a kért. meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Gr. Esterházy Móric : Az indokolás tehát azt mondja, hogy az alap célja: 1. a vagyonváltságföldek után fizetett kamatösszegekből a földbirtokreform általános pénzügyi lebonyolítását végző szerveket illető kezelési költségek és az e szervek által kibocsátott kötvények tőke- és kamatszolgálatával kapcsolatos költségek, a megváltott földek után fizetett tőke- és kamatösszegek nem fedezett része, stb. stb. Bocsánatot kérek, hol vannak a kibocsátott kötvények? Ügy tudom, hogy a mai napig; egyetlen egy kötvényt sem bocsátottak ki és a ki nem bocsátott kötvények kamatszolgálatára, azt hiszem, egyetlen egy fillért sem számoltak el, nem is számolhattak el, mert nem is ment erre semmi. Igaz tehát, hogy bizonyos következetlenség vádjával illethetne engem az igen t. pénzügyminiszter úr, de én mégis azon az állásponton voltam, hogy ennek az indokolásnak tízéves jubileumát bevárom, (Elénk derültség.) hiszen most tizedszer olvasom, (Derültség.) de ezúttal bejelentem, hogy ezt most már tovább indokolásul nem tudom elfogadni. (Élénk derültség.) Méltóztassék a régi indokolásokat elolvasni. Az idled, 1941. évi indokolást betűrőibetüre nem hasonlítottam össze, de gyanítom, hogy a szöveg ugyanez. (Derültség.) Ez tehát a harmadik indok, amiért nem tudom elfogadni a vagyonváltság zárszámadását és legalább azt kérem, hogy ne a múltban kibocsátott, hanem a jövőben kibocsátandó kötvényekről, stb.-ről legyen szó, mert ez mégis jobban megfelel ennek a tíz évinél is hosszabb gyakorlatnak és maguknak a tényeknek is. (Zajos derültség.) T. Ház! A tárcaadósságokat ós az utalványozási hátralékokat röviden jeleztem, a bizottságban fel is szólaltam, ezért most nem akarom a t. Ház figyelmét és idejét ezzel tovább is igénybe venni. Van itt azonban még egy kérdés, — mint az igen t. előadó úr nagyon helyesen mondotta — és ez az, hogy a zárszámadás is alkalmas arra, hogy a gazlasági életre következtetést vonjunk le. Ezzel kapcsolatban felvilágosítást kérnék az idegen pénzeknek a megszállás alól felszabadult részeken történt beváltásáról és arról, hogy milyen is a fejlődés vonala egyrészt a bankjegyforgalom és a giro-követelés, másrészt pedig az államnak a Nemzeti Bankkal szemben fennálló rövid- és hosszúlejáratú tartozásai között. Ez a kérdés és ennek fejlődési menete már önmagában véve is elég érdekes és tanulságos, de azt hiszem, a mai viszonyok között nem rossz és talán még hasznos is, ha az igen t. pénzügyminiszter úr itt a Házon keresztül a nagynyilvánosságot is tájékoztatja ebben a kérdésben. Azt hiszem, talán nem szerénytelenség, ha ezt a kérelmet intézem az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, habár — mondom — ez szorosan talán nem is tartozik ide, mert hiszen, csak egy-két nap választ el bennünket attól, hogy immár három éve üdvözölhetjük a t. miniszter urat igen változó, de állandóan nehéz körülmények között viselt hivatalában és a miniszter úr ezzel kapcsolatban, ennek a felvilágosításnak révén talán összefoglaló képet is adhatna az állami gesztió mikéntjéről. T. Ház! Meg akarok említeni egy olyan kérdést, amelyre ugyan előttem szólott képviselőtársam is rámutatott, de amelyre egykét szóval én is rá szeretnék mutatni és ez az, hogy ma az állami gazdálkodás tulajdonképpen négy vonalon halad. Az első a költségvetés, amelyet — nyugodtam mondhatom — mindéin politikai bizalom híján is tárgyi okokból el lehet fogadni. A második vonal az említett háiranas felhatalmazás, amelynél talán helyesebb volna, ha kissé részletesebben indokolták volna nemcsak a jogszerűséget, hanem a számszerűséget is. A harmadik vonal az alapszerű kezelés. Itt már — bocsánat a kifejezésért —• egy jó adag politikai bizalom, is kell, hogy az