Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-185
494 Az országgyűlés képviselőházának 185, A Mávag.-uál a tartozások ebben az egy évben megint 44 millió pengővel emelkedtek az előző éviben leírt 97 millió peniíő után. Azt hiszem, ez bizonyos óvatosságra int. Az üzemek tartozása a közigazgatással szemben megint elég nagy összeggel, 90 millió pengővel emelkedett, tehát többel, mint az előző esztendőben. A ibolettaalapinál a leltárban megint találok ingó- és ingatlanvagyonszaporodást, ami — azt hiszem — igazán nem a bolettaalap leltárába való, hanem sóikkal inkább a földmívelésügyi tárca beruházásai között kellene ezt elszámolni. Ez a vagyonszapovodás azokból a pincékből és pincefelszere lésekből származik, amelyekről tavaly itt elég hosszú vitát folytattunk. Sajnos, a kötelező jegyek törlesztése ebben az esztendőben nem ment olyan gyorsan, mint ahogyan kívánatos lett volna, de az igen t. miniszter úrnak a bizottságban adott felvilágosítása után reméljük, hogy az adósságoknak ez az igen ellenszenves faja nemsokára mégis meg fog szűnni és tovább nem szerepel. T. Ház! Örvendetes — amire különben az igen t. előadó úr is rámutatott — a vagyonleltárnak egy új tétele, tudniillik a 95 millió eseh koronának mint fizetési ^ eszköznek beváltásából eredő újabb adósság. Erne vonatkozólag még felvilágosítást kérek az igen t. pénzügyiminiszter úrtól, — mert hiszen a 95 millió cseh korona egy része bankjegy, másik része államjegy — hogy mi ennek az adósságnak az ellentétele s hogyan áll a beváltás kérdése. Ezekhez az összegekhez hozzájött még természetesen Erdély és Kelet-Magyarország visszafoglalásával a román bankjegyek beváltásának kérdése is. A követeléseknél — mint arra különben előttem szólott képviselőtársam is rámutatott — megint meglehetősen nagy leírás; van, körülbelül négymillió pengő, ami azonban, tekintetbe véve azt, hogy a követelések összege 314 millió pengő, százalékban kifejezve még nem nagy. Ennek a négymilliónak legnagyobb része, több mint 2,200.000 pengő, a földmívelésügyi tárcát terheli, amelyre a követelésekből körülbelül 100 millió esik. Amíg tehát a tőkének csak negyedrésze addig a leírásoknak fele terheli a földmívelésügyi tárcát. Én is rámutatok ezzel kapcsolatban arra a bizonyos alkalmi egyesülésre, mégpedig azért, mert ahogy utánanéztem, 1935 óta majdnem minden zárszámadási felszólalásomban szóvátettem. Ez az alkalmi egyesülés, amelyben 60—40 százalékig volt érdekelve az állam és a főváros, most végre felszámolást nyert. A veszteség az évek során, mondjuk 1933-tól kezdve valóban sokkal nagyobb, mint amilyenről igen t. képviselőtársam beszélt: jóval felül van már a kétmillión. Az egyesülés felszámolt és a főváros vette át a részvényeket. Az állami részvények névértéke ebben a részvénytársaságban, ha jól tudom, 423.000 pengőt tett ki. Bocsánatot kérek, 420.000 pengős tőkeérdekeltség mellett körülbelül 2-5 milliót veszíteni — természetesen évek során — mégis elég nagy és súlyos kvóta. Ami különben az ellenőrzést illeti, azt hiszem, hogy ennek ellenőrzése is és a többieké is», amelyről előttem szóló t. képviselőtársam B®ólt, a 4600-as rendelet értelmében a Közérdekeltségek Felügyeleti Hatóságának hatáskörébe tartozik. Hogy ez a szerv a hatáskörét menynyire gyakorolja, mennyire nem, ez más kérdés;, amelyről ezidőszerint nem beszélek. , ülése 19hl március 6-án, csütörtökön. Veszteségek vannak ezenkívül a budafoki pincénél, az Omtk.-nál, a tokaji pincénél, amit különben előttem szólott képviselőtársam is megemlített: összesen körülbelül 2,200.000 pengő a vestzteséig, amelyet a földmívelésügyi tárca követeléseiből le kell írni. Méltóztassék megengedni, hogy most egészen röviden néhány elvi, elméleti kérdésre térjek át. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a tárcaadásságok, a- másik az utalványozási hátralék kérdése. Kernelein, hogy mindkettő teljesen elméleti kérdéssé válik és az igen t. miniszter úr olyan rendelkezéseket, olyan elővigyázatossági rendszabályokat léptet életbe, amelyek folytán mind a tárcaadósságok, mind az utalványozási hátralék kérdése csakis elméleti kérdés lesz és nem válik gyakorlati tényezővé. Stereo tip módom megemlítem a Számszék elnökének a parlamentben való megjelenését, mert hiszen a jelen esetben hála Istennek nem, de igenis előfordulhat az az eset, hogy a pénzügyminiszter gesztiójával szemben észrevételek, súlyos aggályok vannak. Ebben az esetben azt hiszem, mégis csak jobb, ha a Számszék^elnöke adja meg tárgyilagosan azokat a felvilágosításokat, amelyeket az illető pénzügyminiszter, mint érdekelt fél kevésbé tudna megadni. Úgy tudom, a külföldi szakirodalom szerint megvan ennek a lehetősége. A második ilyen elvi kérdés, a felhatalmazás kérdése. Amint bölcsen méltóztatnak tudni, erre a zárszámadásra ugyan 1 csak két felhatalmazási törvény vonatkozik, de voltaképpen három felhatalmazási törvényünk van. Az egyik az 1938:XXXIV. te. a Felvidékre, a másik, az 1939 : VI. te. Kárpátaljára, a harmadik törvénycikk, az 1940 : XXVI., pedig Erdélyre és Kelet-Magyarországra vonatkozik. Kétségtelen, hogy ezek a törvények az utalványozásnak és pénzkezelésnek, sőt még a hitelműveleteknek is megadják a jogosságát, a törvényességét, azonban igénytelen nézetem szerint nem adtak felmen tvényt az alól, hogy az ezek alapján teljesített fizetéseket és kiadásokat ennyire globális összegekben állítsák bele a zárószámadásba. Itt 120 millió pengő szerepel r összesen az egyes tárcáknál, amely többíkiadásnak részletezése teljesen hiányzik. Teljesen hiányzik a számszerűségnek indokolása is, t pedig azt hiszem, hogy egy néhány tárcánál, így a belügyi tárcánál, a kereskedelminél, ha a katonainál nem is, de a többinél igen helyén lenne az., ha erről egy kicsit bővebb felvilágosításokat is kaptunk volna. Nagyon remélem, hogy Erdély és Kelet-Magyarország viszonylatában mielőbb költségvetéshez^ .lesz szerencsénk, hacsak provizórikus költségvetésihez is. Ami az összeget illeti, mint 'mondom, 120 milliót számol el a felhatalmazási törvények alapján a Számszék. Ez a 120 millió ezáltal nem jelentkezik, mint többkiadás, vagy mint előirányzajtnélküH kiadás, pedig lényegileg az. Ezenkívül még az egyes tárcáknál elég nagy összeg szerepel, amely — r ahogyan az indokolások mondják — a.Felvidék, illetőleg Kárpátalja visszacsatolásával volt kapcsolatban, úgyhogy, azt hiszem, akkor, amikor az igen t. miniszter úr 1939 júniíusában — ha jól emlékszem a 36-os bizottságról szóló törvény hatályának meghosszabbításáról folyt vitában --— azt mondta itt, hogy körülbelül 170 millióra teszi végösszegben a visszacsatolás költségeit, nagyon jó és reális próféta volt, ami mindenesetre nagyon megnyugtató egy
