Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-185
Az országgyűlés képviselőházának 185. tésére kell felhasználni. Ezen a címen egy hétmillió pengő körüli összeg be is fizettetett rendkívüli törlesztésre. A pénzverési nyereség azonban sokkal nagyobb összegű, majdnem 20 millió pengőre rúg, ha a pénzügyi tárcánál a pénzverő kiadásait és bevételeit a zárszámadás szerinti Összegek alapján összevetjük. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem úgy kell számolni!) Elhiszem, hogy nem így kell számolni, de a pénzügyminiszter úr megnyugtatásául azt is vagyok bátor kijelenteni, hogy az Állami Számszék igazat adott nekem ebbein a tekintetben és .megállapította, hogy a péinizverési nyereség valóban sokkal nagyobb öszszegű, mint amennyi erre a célra fordíttatott. Magyarázatot ad továbbá a jelentés olyképpen, hogy ennek az összegnek nagyobb része bizonyos tartalékként kezeltetett, nem tudom, miféle célra, Távol áll tőlem, mélyen t. Képviselőház, hogy én itt akármiféle különleges rosszra gondolnék, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Csak normális rosszra, úgy-e? — Derültség.) csak egyet állapítok meg: megint egy olyan törvényes rendelkezés van, amelynek — akármilyen indokot hoz is fel a mélyen t. pénzügyi kormányzat — kétségtelen, hogy nem tett eleget. Ezt az összeget nem arra a célra fordította, amelyre a törvény elrendelte. Elhiszem, hogy jó célra szánta a pénzügyminiszter úr, ha azonban expressis verbis törvényes rendelkezés van, akkor tessék a törvényhozástól engedélyt kérni arra, hogy ez az öszszeg arra a másik, talán jobb célra felhasználható legyen. Az állami tartozások közé minden tartozást fel kellene venni. Már egy alkalommal voltam bátor rámutatni arra, hogy vannak a kultusztárcának bizonyos tartozásai a debreceni egyetemmel kapcsolatban, amelyek nem teljesíttettek és a tartozások között mégsem szerepelnek. Fel kellene venni minden alapítványt — említettem ezt is egy alkalommal —, mert vannak alapítványok a debreceni egyetemmel kapcsolatban internátus létesítésére, amelyek az alapítványok között felsorolva nincsenek. Bizonyos észrevételeket kell tennem az alapokra is. Általában nagyon sok olyan alap van, amelyet szerintem mint alapot fenntartani és kezelni nem lehet, (Úgy van! balfelöl.) amely semmi egyéb célt nem szolgál, mint azt, hogy az állam gazdálkodásáról tiszta képet ne tudjunk nyerni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ennek a kezelésnek lehetőleg véget vetni (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ebben egyetértünk!) és ezeket az alapokat beolvasztani az állami zárszámadásba, hogy ebben a tekintetben is tisztán lássunk. De rá kell arra is mutatnom, hogy van néhány alap, amely körül valami bajnak kell lennie, mert hihetetlen eredmények állapíthatók meg. Volt olyan esztendő, amikor a kivándorlási alap ötmillió pengőre értékelt ingatlanai 15.000 pengő nettó jövedelmet adtak; a szóbanlévő évben pedig- 71.000 pengőt. Az önkormányzati testületek kárpótlási vagyona 12 millió pengő és az önkormányzatok 180.000 pengő körüli összeget kaptak a 12 millió pengő értékű ingatlan hozadéka címén: hogy pedig a múlt évben a dupláját kapták, ez azért történt, mert à tőkevagyon ugyanannyival csökkent. Van egy báró Riiigelsheim Józsefné nevű alapítvány, amely 200.000 pengőt meghaladó vagyonértéket reprezentál, az alapítvány céljaira egyetlen fillért nem ad s az alapítványi vagyon összege évről-évre csökKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19Ul március 6-án, csütörtökön. 491 ken. Nem akarom folytatni, csak megállapítom, hogy vannak ilyenek. Kérem tehát a mélyen t. pénzügy miniszter urat, méltóztassék erősebb kézzel belenyúlni ezekbe a dolgokba, mert hiszen ezeknél az alapítványoknál majdnem egymilliárdos vagyon kezeléséről van szó, a legújabban létesített nagy, alapszerű kezelés alá eső összegekkel együttesen. Ha már most ezekből a beruházásokat és a többieket kiveszem, akkor is 500 millió pengő kezeléséről van szó. Itt lehetőleg röviden rá kell térnem az előadó úrnak ama megállapítására, amely szerint lehetővé vált, hogy a közgazdasági élet alakulása tekintében bizonyos tanulságokat vonhassunk le a zárszámadásokból. Ilyen tanulságok valóban vannak és ezek bizony a számok tükrében elég szomorúak. Legelsősorban is azt kell megállapítanom, hogy az a költségvetési évi pénzügyi eredmény, amelyet itt tárgyalunk, az előirányzott 103.000 pengő bevételi többlettel szemben igen súlyos deficitet mutat. Ez 97 millió pengőre van jelezve. Ebből a 97 millió pengőből 10 millió pengő levonandó, mert kölcsönfelhasználásokra engedélyeztetett, 87 millió pengő, azonban ez valóságos deficit, mert a 28 millió pengő forgótőkét nem lehet deficitelhárító bevételnek tekinteni. Még nem is 87 millió pengő azonban a tulajdonképpeni deficit, mert ehhez hozzá kell vennem körülbelül 19 millió pengő pénzverési befolyt nyereséget, amely nem adósságtörlesztésre, hanem kiadásokra fordíttatott és^ 10 milliót az említett postatakarékpénztári kiadásra, valóban tehát 116 millió pengő a deficit. Még ennél is több azonban a deficit, mert bizonyos kiadások körülbelül 20 millió pengős összegben nem teljesíttettek s ebben a zárószámadásban is találunk olyan tételeket, amelyek az előző évben már teljesítendők lettek volna, de elmaradtak és ennek az évnek a terhét képezik. Itt is a nem teljesített 20 milliónak egy jelentékeny része olyan, amely nem véglegesen maradt el, hanem amelynek teljesítése csak áttolódott a következő évre. Ez aztán azért sajnálatos eredmény, mert ez a százmillió pengőt meghaladó deficit tulajdonképpen annak ellenére forog fenn, hogy az előirányzatnál 259 millió pengővel több volt ft bevétel. Az eltérés az engedélyezett összegekhez képest tehát körülbelül 350.000 pengő, 21» százaléka az évi kiadásnak. Mélyen t. Képviselőház! Arra kell itt ráimutatnotm, hogy az utóbbi évek tanúsága szerint az országgyűlés költségvetésMiegállapítási joga az államtgazdálkodásban mind kevesebb és kevesebb hatóerővel jelentkezik, mert hiszen az előirányzattal szemben a tényleges kiadás az 1933/34. évben 12 millióval, azután a következő években 37. 53, 92, 113, 214 millióval több, a bevétel 91, 119, 143, 210, 169, 239 millióval több, a közjogi bevétel 22, 51, 92, 85, 138, 143 millióval több, tehát a kiadásoknál a százalékszerinti többlet az engedélyezetthez képest az 1933. évi 1%-kal szemben már 14%, a bevételeknél 8%-tkal szemben 17%, a közjogi bevételeknél 3%-kai szemiben 14%. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: A zárszámadási éviben véletlenül nem volt egy vagy két mozgósítási Hogy leihet ezt így beállítani 1 ?) Rá fogok téirni erre is, 'mélyen t. pénzügyminiszter ú r- Nyilvánvaló tehát az, hogy évrőlévre csorbul az országgyűlés költségvetésmegállapítási joga. En. mélyen t. pénzügyminiszter úr, azzal » voltam bátor kezdeni a felszólalásomat, hogy 74
