Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-185

490 Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1941 március 6-án, csütörtökön. illetményeknek, igazgatósági, felügyelőbizottsági tiszteletdijaiknaJk. Tisztelettel kérek egy félórás meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadlja a meghosszabbítást. Vásáry István: Mélyen t. Képviselőház! Van azután egész csomó olyan közgazdiasági vállalkozás, amelyben az állam érdekelt igen nagy összegekkel, sok millióra menő összegekkel, amely vállalkozásnak a gazdálkodásáról az állam legfőbb ellenőrző szerve, az országgyűlés halvány fogalommal sem hír. Ezt megint nem hagyhatom szó nélkül. Ha az ezekben a gazdasági alakulatokban való részvétel közérdekből történik, — mert csakis közérdekhői történhetik — ha bizonyos közgazdasági vállalkozásoknak az állampénztár terhére való támogatása közérdekből történik, — mert csak közérdekből történhetik — akkor nem szabad kétséget hagyni abban a tekintetben, hogy ezeknek működése valóban a közérdeket szolgálta és semmi olyat nem tettek, amely a közérdekkel ellentétes. Nem lehet, hogy a közérdeket szolgáló intézmények a maguk gazdasági tevékenységéről ne a köznek számoljanak el. Annyiszor hallom itt a bűnös liberális érának az elmúlása felett való örvendezést. Ha ezek az aktusok, ezek a pénzügyi műveletek annak következményei, hogy a közérdeket jobban kell a köz terhére is támogatni és szolgálni és ezek a vállalatok nem a régi liberális felfogás szerint működnek, nem egyéni vagy magánérdeket, hanem közérdeket szolgálnak, akkor ne vegyék magukra annak a letűntnek mondott rendszernek gazdasági köntösét és állami pénzzel gazdálkodván, ne az igazgatóság intézzen mindent a maga hatáskörében, minden felügyelet és ellenőrzés nélkül és ne a közgyűlésnek, hanem a köznek számoljon el. amely köz más formában, mint az országgyűlés elszámoltatásában, felelősségre vonásában nem jelentkezhetik. Ha ezek a vállalatok ezt nem teszik meg és nem hajlandók magukat nyilvános közellenőrzésnek alávetni, akkor annak a részükről való hangoztatása, hogy ők a magánérdekkel^ szemben a közérdeket szolgálják, semmi egyéb, mint közönséges hipokrízis. (Gr. Festetics Domonkos: XJgy van! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Hát még ha tudná a törvényt!) Lehet, hogy nem tudom a törvényt, de az is lehet, hogy a törvény — amelyet a miniszter úr minden bizonnyal nálam sokkal jobban tud — nem jó. Ha pedig nem jó a törvény, akkor meg kell változtatni, jó törvényt kell alkotni és biztosítani- kell, hogy oilyan törvények legyenek, amelyeknek uralma alatt az, aki magáról a közérdek szolgálatát hirdeti, valóban ki is áll és el i« számol a köznek. (ReményiSchneller: Rendben van, mégis történik! Csak az a kérdés, hogy mi a köz!) Egy másik tételt szintén szóvá kell tennem. Az 1938 : XXV. te. 3. §-ának (2) bekezdése és a Nemzeti Bank e törvénybe iktatott alapszabályainak értelmében az állam 30 millió pengő erejéig forgótőkeköiesönt vehet igénybe a Nemzeti Banktól. Ezt a forgótőkék ölesönt, ha jól emlékszem, minden évben szeptember hó végéig kell visszafizetni. Nyilvánvalóan az & cél, hogy a Nemzeti Bank évi számadása során ez a forgótőkekölcsön ne szerepeljen tovább. Ennek a célnak kell azonban érvényesülni az állami számadásban is. A számadási évet szerintem ilyen forgótőke igénybevételével lezárni nem lehet, mert ha a forgótőkekölcsön igénybevételével van a számadási év lezárva, akkor nem a valóságos képet mutatja. Ezzel a forgótőkekölcsönnel kapcsolatban azonban rnég egy más dolgot is meg kell említenem. Az országos adósságok közt — ha jól emlékszem — a 42. tétel alatt szerepel, egy forgótőkekölcsön (Gr. Esterházy Móric: Úgy van!) 62 millió pengős összegben. Ennek a forgótőkekölcsönnek állagában az év során többízbeii következett be változás, részint gyarapodott, részint apadt. Apadt azzal

% hogy ennek a forgó tőkekölcsönnek egy részét a Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósságokhoz vitték át — ennyivel tehát szaporodott a Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósság — és apadt készpénzzel való visszafizetés folytán. Ha az apadásokat számításba vesszük, az év végére a forgótőkekölcsön összegének körülbelül 20 millió pengőnek kellene lennie; ezzel szemben az évvégi álladéka ennek a forgótőkfikölcsönnek 31 millió pengő. Feltünteti a zárszámadás, hogy gyarapodott 10,266.346 pengő 71 fillérrel, de vájjon milyen címen gyarapodott? Errevonatkozóan egyszerűen csak annyi áll itt indokolásul, hogy »helyes^ bítés«. Ezt a szót kissé ironikusnak tartom, mert nem tartom helyesnek, ha az állam adóssága szükség nélkül 10 millióval szaporodik. Ha ily.en indokolatlan szaporodás van, akkor én ezt inkább rosszabbításnak tudnám nevezni, nem pedig helyesbítésnek. De hogy jön ki ebből a helyesbítés? Ha megnézzük az átfutó tartozásokat és az átfutó követeléseket, akkor a Postatakarékpénztárnál találunk 10,266.000 pengő átfutó tartozást és 10,266.000 pengő átfutó követelést az államkincstár részére felvett kölcsön címén, amely kölcsön a kimutatások szerint a forgótőke 42. tétele alatt az országos adósságok forgótőke összegében bennfoglaltatik. Be kell vallanom, én ebben az ügyben az állami számszéknél is érdeklődtem és magyarázatot kértem. Ott azt a magyarázatot kaptam, hogy már az előző évről jött át 10,800.000 pengő körüli Összeg. Meg kell azonban állapítanom, hogy az előző zárszámadásban a Postatakarékpénztárnál szereplő átfutó tartozás és követelésként nyilvántartott 10 milliós összeg az év elején 62 millió pengőben kimutatott forgótőkeadósságban benne szerepel. Ha mármost a multévi 10 millió pengő itt bent van és a Nemzeti Bankhoz történő átkönyvelés, valamint a készpénzzel történő visszafizetés után itt 20 millió pengőnek kellene maradnia a 62 millióból s ezzel szemben 31 millió van, akkor ez másképpen nem történhetett, mint újabb 10 millió pengős kölcsön felvételével. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Tévedés!) Lehet, hogy téve désben vagyok, de ha a 62 millió pengőből levonom azt az összeget, amely a Nemzeti Bankhoz ment át, mint adósság és levonom azt az összeget, amelyet tőkevisszafizetésként megadtam, akkor 31 millió pengő nem maradhat és az előző évi 10.800.000 pengős postatakarékpénztári tartozás is benne szerepel a 62 millió pengőben. Ez elég jelentős összeg s ezért tisztelettel vagyok bátor kérni a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogyha én tévedésben vagyok, akkor méltóztassék felvilágosítani tévedésemről; én a legnagyobb készséggel fogom belátni tévedésemet. Mélyen t. Képviselőház! Van egy másik tétel is, amelyre szintén rá kell mutatnom. Ez a pénzverési nyereség ügye. A pénzverési nyereségre vonatkozóan a törvény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azt a Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósság rendkívüli törlesz-