Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-185
Az országgyűlés képviselőházának 185, ülése 1941 március 6-án, csütörtökön. 489 foganatosíthatók előzetes engedély nélkül, csak azt a magyarázatot tudom levonni és megállapítani, hogy felhatalmazás nélkül kölcsönt venni és kölcsönt adni egyáltalában nem lehet, mert nagyon furcsán nézne ki az, hogy százezer pengős kölcsönt az országgyűlés előzetes felhatalmazása nélkül nem lehetne felvenni, ellenben milliókra menő kölcsönöket lehet adni az országgyűlés tudta nélkül. Nem tudom, hogy melyik érinti jobban az ország pénzügyi állapotát, az állam pénzügyi helyzetét. Szerintem az egyik éppen olyan veszedelmes lehet, mint a másik. Ha olyan kölcsönök nyújtásáról lenne szó, amelyek azután vissza is fizettetnek, abban az esetben talán még nem tenném ezt szóvá, meg kell azonban állapítani, hogy sokmillióra menő, előzetes felhatalmazás nélkül eszközölt kölcsönnyújtások nem egy esetben igen súlyos pénzügyi veszteséggel jelentkeznek a zárszámadások során. Itt van, amit a múlt évi zárószámadás tárgyalása során is voltam bátor megemlíteni, hogy egy sertéshízlalással foglalkozó alkalmi egyesülés igen nagy össszegü állami kölcsönt élvezett. Ebből az állami kölcsönből már az 1937/38. év során 451.000 pengő egyszerűen fogyatkozásba vétetett. Az 1938/39. esztendőben megint 305.190*61 pengő vétetett fogyatkozásba. Az indokolás szerint ez azért történt, mert ennek az alkalmi egyesülésnek a seréshízlalás során vesztesége volt annak következtében, hogy a belföldi élősertésárak és a felhasznált takarmány ára mellett veszteséges volt a sertéshízlalás. (Nagy Ferenc: Melyik egyesülés volt ez?) Csak annyit tudok, hogy egy alkalmi egyesülés, amely sertéshízlalással foglalkozott és Nagytétényben működött. Mélyen t. Képviselőház! íme, itt van egy sokszázezer pengős kölcsön, amelyet előzetes felhatalmazás nélkül nyújtottak. Ebből a sokszázezer pengős kölcsönből két esztendő során már elveszett 750.000 pengőt meghaladó összeg. Kérdem, ha a kormány nem vehet fel százezer pengős kölcsönt, hogyan vállalhat 750.000 pengős terhet ilyen módon, előzetes felhatalmazás nélkül? Kérdem továbbá, vájjon csak ennek az alkalmi egyesülésnek volt az indokolásban említett okok miatt vesztesége a sertéshízlalásnál, avagy másoknak is volt veszteségük ugyanilyen mértékben? (Nagy Ferenc: Azok nem kaptak semmit!) Mi történik azoknak a veszteségével? Ha mások veszteségét az állam nem vállalja, nem vállalhatja ennek az alkalmi egyesülésnek a veszteségét sem. (Nagy Ferenc: Teljesen igaz!) A helyzetet még súlyos b bit ja az, hogy ezt a veszteséget az állattenyésztés fejlesztésére előirányzott 415.000 pengős hitelekeret terhére egyenlítette ki a földmívelésügyi kormány. Ha megnézzük a költségelőirányzatot, azt, hogy az állattenyésztés fejlesztésére kért 415.000 pengőt in concreto milyen célok szolgálatára kérték, ott nem találunk egy szót sem arról, hogy valamely alkalmi egyesülés által folytatott sertéshízlalás bekövetkezhető veszteségeinek megtérítésére szolgáljon ez az öszeg, hanem ott azt látjuk, hogy a cél a falusi kisgazdák, szegény emberek gazdasági érdekeinek szolgálata ingyen vagy kedvezményes áron apaállatok, tenyészállatok juttatása által. Most mégis azt kell látnunk a zárszámadásból, hogy a helyett, hogy a kisemberek kapták volna meg azt a segítséget, amelyre ezt a 415.000 penget kérték, ebből 305.000 pengőt elvisz egy sertéshízlalással foglalkozó alkalmi egyesülés. Ezt én nem hagyhattam szó nélkül. Van azután egy másik ilyen kölcsön is, az, amelyet a tokaji bortermelők pinceszövetkezete kapott. Ennek a szövetkezetnek 428.000 pengő kölcsöntartozása, amely kamatmentes volt, elengedés folytán egyszerűen fogyatkozásba vétetett, annak utána, hogy az elmúlt esztendőkben már egy másik 400.000 pengő is fogyatkozásba vétetett és 100.000 pengő üzletrész szintén elengedtetett, illetve elajándékoztatott. Tehát ennél az egy szövetkezetnél 928.000 pengő veszett el. Megint azt kérdem, mélyeai t. Képviselőház, vájjon helyes és szabályszerű dolog volt-e mindezeket megtenni, tehát kölcsönt nyújtani, tartozást elengedni a tö'rvényhoziáis felhatalmazása nélkül és felteszem a kérdést, hogy ennek a szövetkezetnek mindig vesztesége volt-e és ha mindig vesztesége volt, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Megnyugtathatom, mindig vesztesége volt!) vájjon nem helyesebb dolog lett volna-e ezeket a millióra menő összegeket a szövetkezet bortermelő tagjainak, a kis szőlőtulajdonosoknak juttatni közvetlen állami segítségképpen,, nem pedig lehetőséget adni arra, hogy egy nagy apparátussal és valószínűleg nagy .javadalmazások biztosításával működő szövetkezet közreműködésével menjen el az az egymillió pengő. (Gr. Esterházy Móric: Vissza kell fizettetni!) Ugyanilyen egy harmadik, a Tejszövetkezeti Központ. Nagyon érdekes az a könnyed stílus, amelyben ezek a pénzügyi műveletek indokolva vannak eme szövetkezetek működése körül. Azt mondja a jelentés, hogy 1,392.000 pengő utáni kamatokból 11.956 pengő nem íratott elő, — egy szerűen csak így — mert a kölcsönből 404.000 pengő a tárgyév folyamján kamatmentessé tétetett. Azután: a még kamatozó tartozás utáni kamatok címén előirányzandó 43.723 pengő kamat előírása .mellőztetett. Mindezeken túlmenően az előző évekből fennmaradt és tőkésített kamatokból 325.640 pengő elengedtetett. Mélyen t. Képviselőház! En azt kérdezem, vájjon teljesen helyesek-e mindezek a dolgok, vájjon kellő lelkiismereti megnyugvással lehet-e magyarázatnak elfogadni azt az általános kijelentést, hogy szükség van a szövetkezetek támogatására. Nagyoin sok vállalatot és szövetkezetet támogat az állam kölesönök nyújtásával, részint kedvezményes, részint kamat; mentes kölcsönök nyújtásával. Például a Győri Ipartelep Részvénytársaság 250.000 pengő kamatmentes, 2'5 millió pengő mérsékelt kamatozású kölcsönt, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete félmillió pengő, 2%-os kamatozású kölesönt, a Hangya 3 milliót meghaladó kamatmentes kölcsönt, a Péti Nitrogén negyedmillió kamatmentes kölcsönt kapott, stb„ nem említve azt, hogy például 1934-ben a Hangya 5 millió pengős állami ajándékot kapott, a Köztisztviselők Szövetkezete 3 millió pengőt meghaladó állami ajándékot kapott.^Ha azután ezeket a gazdasági alakulatokat nézzük, még azt is meg kell állapítanunk, hogy ezeknek legnagyobb része több-kevesebb haszaon kimutatásával dolgozik, igen nagy összegű fizetéseket, illetményeket adnak és meglehetősen jelentős összegű tiszteletdíjakat folyósítanak. Mélyen t. Képviselőház! Ha nyereséget produkáló, ilyen illetményeket és tiszteletdíiakat fizető kereskedelmi alkalmi egyesülések, részvénytársaságok, szövetkezetek ilyen állami segítségben részesülnek, akkor egészen nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen az állampénztár viseli jelentős részét ezeknek a nagy
