Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-185

488 Az orszâggyűlés képviselőházának 1< dálkodás tartalmát illetőleg szintén kell bizonyos észrevételeket hangoztatnom. Az 1897:XX. te: 16. $-a, illetőleg az 1920. évi XXVIII. te. 7. §-& elrendeli azt, hogy ha megszavazott hitel nincs vagy ha az nem elegendő, törvényjavaslatban kell ,póthitelt vágy rend. kívüli hiteit kérni. Uttől ,a rendelkezéstől eltérni csak akkor lehet, ha az országgyűlés nincs együtt vagy ha a kiadás elodázhatatlan. Meg kell állapítanunk a zárszámadás adatai alapján, hogy igen nagy összegre menő hiteltúllépések történtek, előirányzat nélküli kiadások utalvány oztattak, ellenben póthitel kérésére irányuló törvényjavaslat egyetlenegy esetben sem terjesztett elő. A törvény rendelkezései meg nem tartásának az az indoka semmi esetre sem forog fenn, hogy az országgyűlés ne lett volna együtt, tehát, hogy fizikailag lett volna lehetetlen a póthitel vagy rendkívüli hitel kérésére irányuló javaslat előterjesztése és letárgyalása. A másik kérdés az, hogy fennforog-e az a másik indok, amelyet a törvény megemlít, hogy elodázhatatlan kiadások teljesítéséről volt szó. Lehet, hogy a hiteltúllépések és előirányzat nélküli rendkívüli kiadások némelyikére azt lehet mondani, hogy az elodázhatatlanság esete forog fenn, igen nagy részére, nagyobb részére azonban ezt nem lehet elmondani. S ha a törvény azt mondja hogy az elodázhatatlan kiadásokat lehet póthitel kérése nélkül teljesíteni, akkor nem lehet elegendő a teljesített kiadások indokolásául odaírni, hogy elodázhatatlan volt a kiadás, hanem igazolni kell azt ténykörülmények előadásával, hogy a kiadás elodázhatatlan volt, ilyet azonban egyetlenegy esetben sem állapíthatunk meg a zárszámadásból. De hogy entnél a témáinál maradjunk, találunk nem egy olyan meglehetősen nagy öszszegre menő kiadást, amely folyamatosan az előző évről jön át és nemi ér véget miéig ebben az évbea sein, amikor tehát arról sem lehet beszélni, ihogy nem lelhetett előre látfrű ennek a -kiadásnak szükségességét, hiszen folyamatois kiadások teljesítése hozza magával a kért előirányzaton felüli összeg kifizetését. Hogy egyebet ne említsek, mélyen t. Képviselőiház, ha végignézzük az egyes tárcák gazdálkodását, körülbelül 7'5 millió pengőre mennek az építkezési töbibkiadások,, az épületátalakítási, épül et fenn tartási többki adások. Ezekre már nagyon nehéz volna azt mondani, hogy előre nem látható kiadások voltak. Meg kell állapítani azt, hogy azok, akik ezeknek a.'munkálatoknak költségelőirányzatát elkészítették, nem jártaik el kellő gondossággal és körül tekintéssel, holott ide vonatkozólag az 1897. évi XX. te. 10. §-a határozott és világos rendelkezést tartalmaz, azt mondván, hogy (olvassa): »Állami építkezésekre a 'szükséges kiadási hitel csak az egész építkezésre nézve részletesen kidolgozott tervek és költségvetések alapján kérhető.« Mélyen t. Képviselőfház! Nem a pénzügyi kormányzat hibáíaképpen rovom ezt fel, talán nem is az egyes tárcák élén, álló miniszterek hibájaképpen, azonban fel kell hívnom erre a figyelmet, mert évről évre előforduló, ismétlődő esetekről van szó. Lehet, hogy el is kerüli a tárcáik vezetőinek figyelmét ez a körülmény, kémem kell azonban, méltóztassék azokat a szervekét, amelyek ezeket a munkálatokat közvetlenül végzifc a törvények rendelkezéseinek pontos betartására késztetni. Arranézve, hogy milyen érdekes esetek fordulnak elő, egyr§ hivatkozom. A belügyi tár5. ülése 19 Ul március 6-án, csütörtökön. cárnál az Országos Közegészségügyi Intézőt bővítési munkálataira bizonyos kiadások teljesíttettek. A zárszámadás szerint az engedélyezett összeggel szemben 7000 pengő többkiadás merült fel és az indokolás azt mondja, hogy az engedélyezett 500.000 pengő nem bizonyult elegendőnek. A 7000 pengő nem volna olyan sok, de ha megnézem a költségvetési év •második feléről szóló számvevőszéki jelentést, ez viszont azt mondja, hogy ennél a munkálatnál a tényleges kiadási többlet 100.000 pengő. Most már nem tudom. t. Képviselőház, hogy 7000 vagy 100-000 pengő-e itt a kiadási többlet? Igaz, hogy az állami számvevőszék érdeklődésemre azt a ^ felvilágosítást adta, hogy 100.000 - pengő utalványoztatott, de csak 7000 pengő használtatott fel belőle, a 93.000 pengő pedig ellátmányként kezeltetik, az ellátmányok között azonban ezt az összeget nem találtam meg. De meg kellett 'mondanom azt is, hogy a következő költségvetési év első félévére az állami számvevőszék már további 320.000 pengő tényleges kiadási többletet mutat ki. Tehát ez az 500.000 pengővel előirányzott urmnika már ezideig 920.000 pengő tényleges kiadást igényelt az előttünk lévő hivatalos kimutatások tanúsága szerint. Kérdem, mélyen t. Képviselőfház, eleget tettek-e itt annak a törvényes rendelkezésnek, amelyet voltaim bátor ismertetni, hogy részletes terv és költségvetés alapján lehet jkérni a hiteleket. Vájjon van-e olyan változás a gazdasági életben, amelv már ezideig' csaknem százszázalékos hiteltúllépést indokolttá tett volna? Mélyen t. Képviselőház! Kifogásolnom kell " azt. — és _ez in concreto a külügyi tárcánál fordul elő — hogv állami tulajdont képező ingatlant előzetes törvényes felhatalm nélkül idegenítettek el, amennyiben a berlini követség épületét törvénye« felhatalmazás nélkül, amit oedig az 1897:XX. te. 37. §-a feltétlenül előír, adták el sőt 219.000 oengőt meghaladó vételárhátralék is szerepel. Amint nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a törvény rendelkezései ellenére előzetes felhatalmazás nélkül ingatlanok pláne hitelbe adassanak el. éppen úgv azt sem tartom megengedhetőnek, hogv ingatlanok sokszázezer pensrőre menő értékben előzetes törvényhozási felhatalmazás nélkül vásároltatnak és ezek mint előirányzat nélküli kiadások kezeltetnek; oéldáül a miniszterelnökség-450-000. a kultusztárca 635.000 pengőért vásárolt ingatlant. Még azt sem lehet mondani, hogy elodázhatatlan kiadásról volt szó, mert hiszen lehetetlenség, hogy ilyen ingatlanok vásárlásának szüksége az egyik napról a másikra merüljön fel. Ha a. költségvetési évek sorozatán megyünk végig és vizsgáljuk ezeket, bizony " nagyon sokmillió pengőre menő olyan kiadás történik, amelyről a törvényhozásnak előzetesen tudomása nincsen, amely kiadások eszközlésére a törvényhozás felhatalmazást nem adott. Egy évvel ezelőtt a zárszámadás tárgyalása során már voltam bátor rámutatni az 1897. évi XX. te. 42. Vára, amely szerint kölcsönök, hitelműveletek és hosszabb időre terjedő kötelezetsséggel járó építési szerződések csak a törvényhozás előzetes felhatalmazásával eszközölhetők. A gyakorlatban a törvény eme rendelkezését, tígy látszik, az igen t. kormány úgy érteimozi, hogy kölcsönöket felvenni előzetes felhatalmazás nélkül nem lehet, kölcsönöket nyújtani azonban lehet törvényhozási felhatalmazás nélkül. En a törvény eme szövegezéséből, amely azt mondja, hogy kölcsönök, hitelműveletek nem