Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

476 Az országgyűlés képviselőházának 11 felsőházban, azt, ami a 36-os bizottság

1 elé tartozik, ott fogjuk tárgyalni és egyébként is meglesz a módja mindenkinek arra, hogy az egyes részlettervekhez hozzászólhasson. Különösen módot kívánunk azonban nyújtani arra, hogy a gyakorlati szakemberek a tervekhez minden alkalommal hozzászólhassanak, amit a többi oldalról is, de különösen a mi oldalunkról kívántak képviselőtársaim s amit magam is abszolút helyesnek tartok. Elméleti és gyakorlati szakemberek nélkül komoly terveket kidolgozni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Meglesz a mód arra, hogy az egyes részlettervek felett kritikát gyakoroljanak az illetékesek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy a terv még jobb legyen. Azt hiszem ugyanis, senkinek nincs más célja a kritikával, mint hogy jobbá, tökéletesebbé tegye a tervet. (Helyeslés. Mokcsay Dezső: Általános igazság!) De egyes részletek természetesen már ismeretesek is, mert ebbe a körbe tartozik például a mezőgazdasági beruházási hitelek megszervezése. Ezt már megoldottuk, közzé is tettük, hogy a mezőgazdaságnak rendelkezésére állnak komoly beruházási és termelési célokra 4'5%-os kamat mellett 5—15 esztendős hitelek aszerint, milyen amortizációt bír el az illető invesztíció. Ezt közzétettük. Ehhez is mód lett volna hozzászólni, de úgylátszik, egyesek úgy ítélték meg a kérdést, hogy ez nem tartozik a tervbe. Ez tévedés. Valószínűbb azonban, hogy meg méltóztattak elégedve lenni és nem volt rajta mit kritizálni. (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: Ejnye! Ejnye! Beszéltek róla, csak nem volt itt a miniszter úr! — Egy hang a baloldalon: Örökké sajnálhatja! — Zaj.) De így van ez más vonatkozásokban is, például a termeléstechnikai térképek tekintetéhen, amelyeket 8 esztendőre terveztek a szakemberek, mert azt a jelenlegi munkaerővel és a jelenleg rendelkezésre álló pénzből 8 esztendő alatt lehet megoldani. Én, belátva azt, hogy a mezőgazdasági termelés komoly előmozdítása e térképek alapján lehetséges, már letárgyaltam, hogyan lehetne ezt lényegesen rövidebb idő alatt megcsinálni, ami két kérdés: szakemberkérdés, mert hiszen valakivel meg kell csináltatni és azután pénzkérdés. A pénzkérdést megoldottam pénzügyminiszteri minőségemben, a szakemberek kérdését pedig megoldom a kultuszminiszter úr segítségével. A tagosítás tekintetében például készül egy részletes nagy tagosítási terv, amelyet majd szintén módjában lesz a mélyen t. Háznak megítélni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Vagy említek egy másik részletkérdést, amelyet nagyon sokan felvetettek: a cukorkérdést. A tegnapi napon tető alá hoztuk a cukorrépa^ termelőkkel és a cukorgyárakkal a jövőévi cukorkampányt, amely — úgy tudom — általános megelégedéssel találkozott. (Maróthy Károly: Először a cukorgyáraknak a tetszésével találkozott!? — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék kérdéseket feltenni! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: A cukorrépatermelésről beszéltem. Minthogy onnan is áldozatot kértünk, tehát letárgyaltuk. Vagy például megemlítek egy további kérdést. Bethlen László íképviselőtársunk felvetette az erdélyi kérdéseket, amelyek nagy része ipari kérdés. Bejelenthetem a t. Háznak, — ez az első alkalom, hogy módom van rá, mert csak hétfőn került tető alá ez a kérdés — hogy az erdélyi iparfejlesztés előmozdítása céljából ê. ülése 1.941 február 20-án, csütörtökön egy erdélyi ipari munkaszervező intézetet létesítünk, amely lehetővé teszi, hogy az erdélyi vállalatok fennmaradjanak és termeljenek, hogy termelésüket növelhessék és lehetővé teszi új iparvállalatok alakulását és az Erdélyben lévő természeti kincsek kihasználását. (Helyeslés és taps jobbfelől és középen.) Nem akarok azonban sokat időzni egyes részletkérdéseknél, mert akkor könnyen azt a vádat emelik ellenem, hogy elmerülök a részletekben. Rá akarok térni a vitának — hogy úgy mondjam — személyi részére. Én azzal nem szállok vitába, hogy tehetséges vagyok-e vagy nem vagyok tehetséges, (Elénk derültség.) egyet azonban bevallók a mélyen t. Háznak: én még soha életemben nem voltam önmagammal megelégedve, ellentétben egyesekkel, akik nagyon meg voltak önmagukkal elégedve. (Tetszés és élénk taps a jobboldalon és a középen. — Rajniss Ferenc: Ami ügyes, az ügyes! — Derültség.) Én, mélyen t. Ház, még soha életemben utólag nem voltam megelégedve azzal, amit csináltam; én utólag mindig kritizáltam magamat, hogy nem lehetett volna-e jobban csinálni azt, amit csináltam. Én folyton szeretnék mindent jobban és tökéletesebben csinálni, de természetesen az emberi erő véges és sajnos, az emberi tehetség is nagyon véges. Egyhez azonban ragaszkodom, éspedig ahhoz, hogy lelkiismeretesen, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és közepén.) magánéletem teljes feláldozásával dolgozom és igyekszem mindent elvégezni. (Ügy van! Úgy van! — Hosszantartó taps és élénk éljenzés jobbfelől és középen.) Háromesztendei miniszterségem alatt, — közeledem már a három évhez — merem állítani, éjt és napot eggyé téve, igyekeztem mindig beváltani azt, amit mondottam. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és középen.) Jól emlékszem azokra a kétkedő arcokra, amelyeket a túloldalon láttam két és fél esztendővel ezelőtt, (Egy hang jobbfelől: Mások voltak!) — igen, mások — (Maróthy Károly: Már rég nem ülnek itt azok, akik kételkedtek!) — amikor azt mondottam, hogy a szeszegyedáruságot meg fogjuk valósítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hat hónap alatt meg is valósítottuk és nem fizetett rá a kincstár. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Ilovszky János: És a hadsereg!) Elnök: Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem szoktam hiába beszélni és nem szoktam a mélyen t. Háznak — és ezt bebizonyítottam három esztendő alatt — olyanokat bejelenteni, amit nem akaróik megcsinálni, vagy amiről nem vagyok meggyőződve, hogy meg lehet csinálni. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés jobbfelől és a középen.) Kérem tehát a mélyen t. Házat, fogja fel így a beszédemet. A túloldalról egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy a kormány komoly akarati elhatározásnak tekinti expozémat. Igen, ez a kormány komoly akarati elhatározása; mi ezt nemcsak elmondottuk, hanem ezt a programmât végre is fogjuk hajtani, olyan tempóban és úgy, ahogyan az adott viszonyok között egyáltalában emberileg végrehajtható. (Helyeslés. — Maróthy Károly: Isten segítségével!) Tulajdonképpen azt kívántam bejelenteni beszédemben, hogy a kormány ezt elhatározta. De követtem a beszédemben még egy másik célt is, éspedig azt, mélyen t. Ház, hogy bele akartam vinni a közvéleménybe azt, hogy terv szerűség nélkül az 1940-es években dolgozni ' nem lehet. (Ügy van! Ügy vanj — Kovarcz