Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

Àz országgyűlés képviselőházának 183. Emil: És 1938-ban?) Be akartam vinni a közvéleménybe azt a tudatot, hogy amint az egyes ember a saját gazdaságában, a saját vállalatában, set, a saját magánháztartásában is bizonyos tervszerűséggel él, úgy a közgazdaság területén is tervszerűen kell munkálkodni, tervszerűen kell termelni és tervszerűen kell felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam bevinni a közvéleménybe, örülök, hogy a vita hosszú volt, mert ezzel csak még erősebben belevittük oda ezt a gondolatot. Remélem, mindenki minél előbb be fogja látni azt, hogy a közérdeknek meg kell előznie az egyéni érdeket és be fogja látni azt is, hogy az összefogásban és az összetartásban s nem a széthúzásban van az erő. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.} Mélyen t. Ház! À nyolcnapos vita után sem tudok mást mondani, mint amit a vita elején mondottam: szívesein és szeretettel fogadok minden segítő kezet, mindlen magyar akarást, minden komoly gondolatot és kérem mind a t. Ház tagijait, mind az egész országot, hogy segítsenek a nemzet javára ennek a tervnek a végrehajtásában. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a gazdasági Programm vitájához hozzászólni ? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kíván, a gazdasági programm vitája véget ért. Áttérünk napirendünk következő pontjára, az irodalmi és a művészeti művek kölcsönös védelme tárgyában kelt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat részleteiben való megszavazására. (írom. 460.) Határozatainkat a házszabályok értelmében vita nélkül fogjuk meghozni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslat címét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—í. §-ait. A Ház a törvényjavaslat címét és 1—í. §-ait elfogadja.) Elnök: A törvényjavaslattal ezzel részleteiben is végeztünk s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszem át. (Mozgás és zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Napirendünk következő pontja az egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmények tárgyában 1939. év folyamán tett rendeleti intézkedésekről szóló külügyminiszteri jelentés tárgyalása, (írom. 397, 461.) Jurcsek Béla előadó urat illeti a szó. Jurcsek Béla előadó: T. Képviselőház! Az 1936:XXXIV. te. felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy egyes külállamokkal szerződéseket köthessen és ezeket a szerződéseket később nyújtsa be jóváhagyás végett az országgyűléshez. Az 1938. év folyamán tett rendeleti intézkedéseket 1940 április hó 16-án kelt 280-as számú külügyminiszteri jelentésben a külügyminiszter úr a képviselőház elé terjesztette. Most az 1939. évben kötött szerződésekről szóló jelentés fekszik előttünk. Megjegyezni kívánom, hogy ezt a jelentést 1940 november 13-án megboldogult Csáky István gróf külügyminiszter nyújtotta be. Ha a jelentésben foglalt szerződéseket és kereskedelmi kapcsolatokat át méltóztatnak nézni, akkor azt méltóztatnak látni, hogy az idő egyes szerződéseket tulajdonkeppen már tárgytalanná tett, mert szó van itt Lengyelországgal és különösen Franciaországgal is köpése 19hl február 20-án, csütörtökön 477 tött szerződésekről, amelyek időközben természetesen elveszítették azt a gazdasági fontosságukat, amelyet annakidején tőlük vártak. Az 1939. évben a magyar gazdaságpolitikának célja a külügyminiszter úr elgondolása szerint az volt, hogy az európai háborús bonyodalmak és az ezeket megelőző nemzetközi feszültség atmoszférájában a kormány főleg a nemzeti termelés folytonosságát, illetőleg az ehhez szükséges nyersanyagok beszerzését igyekezzék biztosítani. Mindenesetre az igyekezetnél kellett maradni (Kovarcz Emil: A beszerzés elmaradt!) és a megvalósítás természetesen az adott helyzetből eredően, a blokád, a beszerzési lehetőségek nehézsége, egyszóval az előbb említett megváltozott viszonyok folytán nem volt olyan módon befejezhető, mint ahogyan a szerződések szelleméből, a kormány elgondolásából és az egész gazdasági élet szükségességéből is természetszerűen kívánatos lett volna. Egészen bizonyos, hogy az új árucsereforgalmi megállapodások létesítésének az volt a célja, hogy az 1939. év folyamán megfelelően lebonyolítsák a megállapodásokat. Most, amikor az 1939. évi szerződések jóváhagyását és tudomásulvételét van szerencsém a t. Háznak javasolni, természetesen felesleges, hogy a dolgokat egyenként és megvitatás célját szolgáló módon tárjam ide a t. Ház elé, annyival is inkább, mert arról, ami 1939 decemberéig szól és azzal lezáródott, egészen feleslegesnek tartanám, ha ma itt vitatkozást provokálnánk. Ezért bátor vagyok a mélyen t. Háznak javasolni a külügyminiszteri jelentés elfogadását. (Helyeslés.) Az új szerződésekben éppen a tervgazdálkodással kapcsolatban a kormány főszempontja az... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. / Jurcsek Béla: ...hogy azokat a mennyiségeket, amelyek az új szerződésekben számszerűen is fel vannak tüntetve, a kormányzat minden egyes esetben teljes egészében tényleg le is tudja szállítani, mert hiszen kereskedelmi szerződésekről van szó, jó kereskedők pedig egymással szemben csakis akkor tudnak bizalommal lenni és az egymáshoz fűződő baráti kapcsolatok elmélyítését és megszilárdítását szolgálni, ha egymást megfelelően és a szerződésileg előre megállapított mennyiségek szerint valóban ki is szolgálják. Ennek egyetlen lehetősége megítélésem szerint a készletgazdálkodás és a tervgazdálkodás, ennek eredményei képpen a készleteik tényleges leszállítása és ennek révén komoly gazdaságpolitikai összeköttetés a baráti államokkal és azokkal az államokkal, amelyekkel szerződéseink vannak. Ennek alapján az illető államok minket mint komoly tárgyaló felet kereskedelmi alapon mindig meg fognak becsülni. (Ügy van! Ugy van!) Bátor vagyok a jelentés tudomásulvételét javasolni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem! — Nagy László: Éljen Jurcsek! — Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a jelentésben foglaltakat tudomásul venni? (Igen!) A Ház a külügyminiszteri jelentést tudomásul veszi és azt hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a számvizsgáló bizottság jelentéséneik tárgyalása. (írom. 458.) Gunde László előadó Urat illeti a szó.