Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-183
Àz országgyűlés képviselőházának 183. ülése 194-1 február 20-á,n, csütörtökön 475 gramm, amelyet a pénzügyminiszter úr itt előterjesztett. Azt hiszem, ha Magyarországon minden embernek meglesz a kenyere, ruhája, cipője s meglesz mindene, amire szüksége van, szóval, ha elérkezik a gazdasági jólét ideje, akkor ezzel elértük azt a fokot, amelyen ez az ország a háború előtt volt és elértük azt, amit sem sajtóval, sem gyűlésekkel, sem más propagandával nem fogunk tudni elérni, mert a legjobb propaganda a jólét és ennek a hatása feltétlenül meglesz a környező népekre. (Helyeslés jobbfelől.) Csatlakozunk ennélfogva a Programm megvalósítását akaró tömegek közé, hogy közös munkával biztosítsuk az ország boldogulását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök; A pénzügyminiszter úr kíván nyiIfltlíOZUl Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megnyugtatom Demkó igen t. képviselőtársamat, hogy ez alkalommal sem fogok belemenni a részletekbe. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert teljesen osztozom az ő felfogásában: részleteket csak akkor lehet előadni, amikor azok teljesen megértek és amikor azokat fontosabb érdekek sérelme nélkül lehet előadni. (Helyeslés.) Nem kívánom a t. Ház idejét hosszasan igénybeven ni, csak néhány kérdésre akarok kitérni. T; Ház! Ha összefoglalom a vita anyagát, az elhangzott kritikákat és felszólalásokat, akkor megállapíthatok egyet: azt, hogy eltérés nincs köztünk. (Ügy van! Ügy van!) Mindenki osztozott abban a felfogásomban, hogy tervszerű, rendszeres gazdálkodásra kell áttérni; ebben tehát egyáltalában nincs köztünk eltérés. Kritika természetesen volt, ez önként értetődik és a kritika tulajdonképpen egyben csúcsosodott ki: abban, hogy nem mondottam konkrétumokat, hanem elvi síkon mozogtam, elvi célkitűzéseket ismertettem. Mélyen t. Ház! Ha viszont jobb meggyőződésem ellenére részletes programmot adtam volna elő, akkor egészen bizonyosan azt a kritikát kaptam volna, hogy elvesztem a részletekben és nincs bennem semmi nagyvonalúság. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — Egy hang a szélsőbaloldalon: Van középút is!) Erre csak egy esetet mondok példaként: amikor a tagosításról beszéltem, azt mondottam, hogy a pénzügyminisztérium évekkel ezelőtt felvételt rendelt el és vitt keresztül, amelynek során megvizsgálta, hogy a tagosított községekben menynyivel emelkedett a terméseredmény és megemlítettem, hogy 23 százalékkal. Ezt már az egyik felszólaló képviselő úr mint a részletekbe való belemenést és elveszést említette meg, holott csak egy jellemző számot voltam bátor a Háznak megemlíteni. Azt hiszem tehát, nagyon helyesen jártam el, amikor konkrétumokat nem közöltem. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De megvolt erre a komoly okom is: ha kezdtem vona konkrétumokat, konkrét terveket ismertetni, akkor, azt hiszem, két-három napig kellett volna egyhuzamban beszélnem (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és a végén az lett volna a vád, hogy erről vagy arról nem beszéltem, hogy ez vagy az, kimaradt. Arra nézve tehát, hogy konkrétumokat nem mondottam, kritikának szerintem helye nincsen. (Maróthy Károly: Ez szélsőség, miniszter úr!) Ez nem szélsőség, ez valóban így van. Azt hiszem, a képviselő úr is elismeri, hogy ha részletesen akartam volna előadni a programmot, akkor legalább is jó hat-nyolc órát kellett volna beszélnem. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Mokcsay Dezső: Kövidebben is lehetett volna.) A lefolyt vita azt mutatja, hogy a felszólalók nyolc nap alatt nem merítették ki, nem tárgyalták az összes konkrét kérdéseket. Másik okom, eltekintve attól, amit Demkó képviselőtársam is mondott, az volt, amire rámutattam expozém bevezetésében. Megmondottam ugyanis akkor, hogyan fogom fel hivatásomat s azt mondottam, hogy az én hivatásom a tervszerű gazdálkodás megszervezése és végrehajtásának 'biztosítása. Körvonalaztam ennek a feladatnak végrehajtását az egyes gazdasági ágakban, de ebiből mindenki láthatta, hogy a részletek végrehajtása nem reám tartozik. Azt hiszem, ez világos; erre különben arról az oldalról is és erről az oldalról is több képviselőtársam rámutatott. Megmondottam a bevezetésben, hogy célkitűzésekről és irányokról fogok beszélni és azután ismertettem azt, hogy az ilyen tervgazdálkodás megindulásakor az egyes országokiban milyen közlési módokra van példa. Egyik képviselőtársam kifogásolta, hogy én közlési módokról beszéltem. Igen, beszéltem ezekről a bevezetésben, de azt igazán nem lehet mondani, hogy egész beszédem folyamán csak közlési módokról beszéltem, mint ahogy beállították. Ezt a kritikát igazán nem lehet jóindulatú és az összefogás jegyiében elhangzott kritikának nevezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Természetes, hogy minden célkitűzés mellett ott van a részletes terv, ez magától értetődik. A különbség csak az, hogy az egyik metódus magát a részletes tervet ismerteti, a másik csak a célkitűzést, a részletes terv ismertetését pedig későbbi időpontra hagyja. Méltóztattak idézni a bolgár példát, nevezetesen, hogy a legutóbbi időben a bolgár mezőgazdasájg fejlesztésére megszavaztak töfabszázmillió levât. Azt méltóztatnak gondolni, hogy egész Bulgáriának közgazdasága kizárólag mezőgazdaság, más szektorai közgazdaságának nincsenek? A bolgár példa is mellettem bizonyít: a bolgárok is csak „egy szektorra nézve tettek közzé tervet. Vagy méltóztattak a német példára hivatkozni, amely még erősebb és még inkább mellettem szól. Németországról azt mjéltóztattak mondani, hogy a németek nagy lakásépítő tervet tettek közzé a közelmúltban. Most kezdi Németország a tervgazdálkodást 1 ? A tervgazdálkodás ötödik esztendejében vannak és még^ most is fokozatosan teszik közzé a terveket. (Maróthy Károly: Akkor is megmondották előre!) Nem mondották meg előre az egész tervet, óriási tévedésben van az, aki ezt állítja. Ellenkezőleg, most az ötödik esztendőben is volt mondanivalójuk és volt újabb tervük. (Maröthy Károly: A négyíélves terv micsodái) Ha nem tudná a képviselő úr: a négyéves terv sem jelent meg. A négyéves tervnek egyes részletei jelentek meg időrendben, egymásután, egészen különböző időpontokban. Nem is szabad azt gondolni, hogy előre elkészíthető egy általános merev terv s arra kimondhatjluk: ezt végrehajtjuk 5-—10 év alatt és ezen semmit változtatni töfbbé nem fogunk. Ez az élet megtagadása volna. (Maróthy Károly: Ki mondotta ez,«) A tervek fejlődnek, növekednek, terebélyesednek és a terveket éppúgy, mint ahogyan a hivatkozott példában említett országok tették, mi is egymásután ismertetni fogjuk a megfelelő helyeken, tehát ismertetni r fogjuk azt, ami törvényjavaslat, a képviselőházban és a
