Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

474 Az országgyűlés képviselőházának 183 ban jói tudja, hogy a pénzügyminiszter úr nem játszhatott nyilt kártyával. Ha egy hadvezér odaadja a terveit, akkor elveszett. (Ügy van! Üf/y van! — Taps a jobboldalon.) Ez, az, ami meg

1 keil hogy nyugtasson bennünket és minden embert Magyarországon, mert gondoljunk arra, hogy Európa egyik államában sem közlik előre a terveiket, sem gazdasági, sem katonai téren. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Az bizonyos, hogy tőkeszegények vagyunk. De a tőkeszegénységen a pénzügyminiszter úr megállapítása értelmében segítünk, amikor azt mondotta ne gondolkozzunk pénzben, hanem gondolkozzunk javakban. Ha javakban gondolkozunk, ez azt jelenti, hogy azt az óriási fizikai és szellemi erőt, amely ma az ország különböző társadalmi rétegeiben mutatkozik, ennek a g'azdasági programmnak a keresztülvitelére fordíthatjuk. Ennek a. programmnak egyik legfontosabb része az építkezési és invesztíciós programúi. (Úgy van! Ügy van!) Mert ha építünk és olyat építünk, amire szükségünk is van, iskolákat, kaszárnyákat, egyéb középületeket (B. Vozáry Aladár: Lakásokat!) és lakóházakat, ezeknél az építkezéseknél mindenféle munkás dolgozik és munkaerejét befektetheti. (R. Vozáry Aladár: Minden szakma kereshet!) Amint tapasztaljuk, ma lehetetlen építeni. Olyan magas tégla-, cement- és faárak vannak, hogy lehetetlen a kisebb tőkével rendelkezőnek építkezésekbe fogni Ezért azt hiszem, hogy ha az invesztíciós Programm keretén belül az építkezéseket meg akarjuk valósítani, akkor vagy lényegesen bele kell nyúlni a magángazdálkodásba és a magántőke céljaiba, vagy pedig ki kell sajátítani és államosítani az építkezés célját szolgáló vállalatokat, hogy ezzel rezsi áron termelhessünk és olcsóbbá tegyük az építkezési anyagokat és lehetővé, tegyük az építkezést. Ha a különböző építési anyagoknak, cementnek, téglának, fának — amelyek ma Magyarországon behozatal nélkül rendelkezésre állanak — az árát le tudjuk szorítani, akkor meg fog indulni a magánépítkezés és a magántőke is részt fog venni az építkezésben. Ha azonban a nemzeti társadalmat be akarjuk vinni ebbe a munkába, ebbe a dinamikus előrehaladásba, akkor lelkileg elő kell erre készítenünk. Tudnia kell a társadalom minden rétegének, hogy mi a kormány Programm ja, miért akarja azt megvalósítani, hogy a kormánnyal együtt minden szellemi és fizikai munkás tudja azt, hogy államépítésről, országépítésről van szó. Német és orosz példára hivatkozom, amikor azt mondom, hogy bele lehet vinni a nemzetet egy ilyen lelki hangulatba és előretörésbe. (Úgy van! Ügy van! jobbfélől és a középen.) Azt hiszem, hogy ennek a munkaprogrammnak a végrehajtására a 36-os parlamenti bizottság vagy más parla menti bizottságok mintájára egy szűkebb parlamenti bizottságot lehetne a pénzügyminiszter úr mellé állítani. (Felkiáltások: Csúcsbizottság!) például Nemzeti Munkabizottság formájában, ahol mégsem kell 300 emberrel tárgyalni, annyinak a véleményét meghallgatni, hanem minden párt delegátusa közvetlen beszélgetés formájában ellenőrzést gyakorolhat, tanáccsal, útbaigazítással szolgálhat és esetleg felvilágosítást kaphatnak az ilyen munkában. Ha ezt meg lehetne valósítani, véleményem szerint egységes nemzeti szellemben ez a Programm sokkal könnyebben volna keresztülvihető. ülése 194-1 február 20-án, csütörtökön Szűkebb hazám, Kárpátalja gazdasági programmjával a pénzügyminiszter úr nem foglalkozott. Egészen biztos vagyok benne, hogy ennek oka nem az, mintha a kormánynak Kárpátaljára vonatkozóan nem volna prögrammja, hanem valószínűleg az, hogy ez a helyi viszonyoknak megfelelően részletes kidolgozást igényel, (Ügy van! Ügy van! jobbfélől.) amit majd a helyi tényezők fognak keresztülvinni és ennek eredményét felterjeszteni a kormányhoz. Bizonyos vagyok benne, hogy ebbe a nagy programmba fogják beállítani a kárpátaljai kis gazdasági programmot is. Itt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Kárpátalján a gazdasági élet Kozma Miklós odajövetele óta igen nagy lendületet vett. (Helyeslés a jobb- és baloldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Éljen Kozma! — ÊIjenzés.) Eza lendület, amelyet már most érzünk Kárpátalján, a nép széles rétegeiben is érezteti hatását. Itt azonban megint hivatkoznom kell a régi magyar betegségre, (Halljuk! Halljuk!) amely szerint, ha tesznek valamit, akkor jönnek a kritikusok, kritizálnak s megállapítják, hogy amit tettek, az nem jó, ha pedig nem tesznek semmit, akkor meg pláne nem jó. mert nem csináltak semmit. Ugyancsak e helyről fordulok a magyar nemzeti társadalomhoz, különösen a Magyarsághoz, amely elsősorban kritizálja ezt a munkát, hogy hagyják dolgozni az embereket és majd az eredménvek után ítéljék meg munkájukat. Kárpátalján kilencszáz iskolára lenne szükség. Kárpátalján nincsenek szabályozva a folyók és körülbelül 50.000 holdnyi terület tekinthető ártérnek. Ez az 50.000 hold föld a földmívelés szempontjából elsőosztályú földdé válnék, ha megtörténnék a vízszabályozás. Ezek a problémák mutatkoznak a Kárpátaljával kapcsolatos gazdasági Programm részeként. Ha a lakosságot megszabadítjuk aa árvizektől, 5Ö.Ö00 hold termőterületet tudunk rendelfkezésére bocsátani, amire szüksége is van, mert ez a lakosság 20 százalékos fejlődést mutat és így folyton újabb és újabb területeket igényel, amely területek ma azon a vidéken nem állanak rendelkezésére. Meg kell említenem Munkács városának kérdését. Mind a tisztviselőknek, mind pedig a háztulajdonosoknak fájdalmas panasza, hogy Munkács ma az ötödik lakbérosztályba tartozik. (Ügy van! Ügy van! jobbfélől.) A tisztviselő nem tudja megfizetni a lakbért, mert a 30.000 lakosú városnak kicsi, amit kap, a« építtető nem épít házat, mert ez nem fizetődik ki, miután a tisztviselő a lakbért megfizetni képtelen. Ebben a tekintetben Vozáry képviselőtársam többször fordult már a miniszter úrhoz és más illetékesekhez, de eredményt elérni eddig sajnos, még nem tudtunk. Beszédem befejezése előtt megállapítom, hogy mi, akik még a háború előtt éltünk Magyarországon, tudjuk, hogy Hungária irigyelt országa volt Európának. Irigyelték különösen a szomszéd népek, (Ügy van! Ügy van! jobbfélől.) a csehek, a németek, a lengyelek, a románok. Az összes körülöttünk élő nemzetek irigykedve nézték a Magyarországon lévő gazdasági jólétet, egyéni és más szabadiság jogokat. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország visszajusson ebbe a pozícióba, amelyben a háború előtti irigyelt Hungária volt, minden eszközt és minden alkalmat fel kell használnunk arra, hogy segítsünk azokon a bajokon, amelyek ma akadályozzak ennek a célnak az elérését. Ilyen út az a múnkapro-