Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-183
Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 19 Ul február 20-án, csütörtökön 473 madrészét lássuk el a lakosságnak ipari munkával. Az 1870-es években volt vasgyárunk Turjaremetén, (Homicskó Vladimir: Dolhán!) egy másik Dolhán, az még mindig megvan. Antalócon is volt egy vasgyárunk. Nekünk annyi kincsünk van a földben, hogy ha ezt ki tudjuk használni, boldoggá tehetjük az egész országot. Nagy nehézségek vannak a Kárpátalján az árvizekkel is. Nálunk a Latorca állandóan kiont. Én nem tudom kiszámítani, hogy hány holdat, de nagyon nagy területeket áraszt el. (Tost László: 4500 katasztrális holdat!) Ot'tvan a Bodrog, az is állandóan kiont és nincs senki, aki ezt a két vizet egy kissé szabályozná, gátakat csinálna, pedig ebben az esetben e területeken gyönyörű gazdaságot lehetne berendezni. Vannak az én fajtámnak egyéb kisebb problémái is. A bátyúi rutén telepesek közül 120 család sírva jár-kel most. Tizennégy évvel ezelőtt a hegyvidéken eladták földjeiket és Bátyú környékén vásároltak maguknak. A rossz, vizenyős talajt azóta megjavították, megművelték. Boldogok voltak, hogy ebből a földből 2,5—30 holdat is kaptak. Most a magyar kormány mindegyiktől el akar venni 10 holdat. Ezek a telepesek azt mondják: Mi a határszélen laktunk, mindig vártuk a magyarokat, hogy jönnek és felszabadítanak bennünket, akkor pedig talán még többet fogunk kapni, mint amennyit vettünk magunknak; most azután rájövünk arra, hogy a magyar kormány gazdasági felügyelősége el akarja tőlünk venni a földet. Kérem a miniszter urat, szíveskedjék odaihatni, hogy azokat a telepeseket, akik már 14 éve vannak ott, ne bántsák. Van ott még más furcsa dolog is. Van egy ruszinunk, akinek 200 holdja volt, háromszoros évitez. Elvették a földjét, mert a csehszlovák földrendezés alkalmával Bodrogszerdahelyen a Vécsey-féle birtokhói ki kellett adni 200 holdat. Ennek az apja eladta kis földjét Ugoesában és megvette báró Véoseytől azt a 200 hold földet. (Tost László: Közben azért volt agrár is!) Még 85.000 koronával többet is fizetett, mint amennyiért a föld értékelve volt. Miniszterelnökünk nagyon kedves volt, — Isten tartsa meg őt — ő megértette ezt a dolgot és nem engedte azt a családot tönkretenni, hanem máshol kapott az illető a 200 hold helyett 150 holda't. Most még mindig baj van, mert el akarják venni tőle a belsőséget, amely nem tartozott a cseh földhivatal rendelkezése alá. Kérem a miniszter urat arra is, szíveskednék ezt a családlot megmenteni ettől a sok zaklatástól. Hiszen neki, akinek talán 200 hold földje van, ennyi talán, mint háromszoros vitéznek, ingyen is járt volna. Miután az időm rövid és még a miniszter úr is akar beszélni, csak annyit mondok, hogy szeretettel üdvözlök mindenkit az ellenzéki pártokon és a mi pártunkon is, aki az országnak a javát kívánja szolgálni. Ne legyünk haragban egymással, hiszen minden embernek megvan a saját elgondolása. Azt hiszem, hogy a baloldal is csaik jót akar az országnak, mert ha nem akarna jót az országnak, akkor egészen más magatartást tanúsítana, vannak talán elgondolásai annak az oldalnak is. Amikor én a prágai szenátusban voltam, ha a kommunista szónok a nép > érdekét képviselte, esküszöm, tapsoltam neki. Én ott is megmondottam a magam véleményét. Körülöttünk most ég az egész világ, nekünk össze kell fognunk, barát fogjon kezet a baráttal az egész országban, ne ellenségeskedjünk egymással, és egyik oldalon se kritizáljuk le a másik gondolatát. Kívánom, hogy a pénzügyminiszter úr expozéjában kifejtett elgondolások érvényre jussanak, az Isten áldja és az Isten segítse megvalósítani az ő elgondolását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Spák Iván jegyző: Demkó Mihály! Elnök: Demkó képviselő urat illeti a szó. Demkó Mihály: T. Ház! Ha figyeljük Magyarország fejlődését és helyzetét 1918, az öszszeomlás óta, akkor azt vesszük észre, hogy ez az elmúlt 22 esztendő nem volt egyéb, mint a gazdasági programúi keresése s a gazdasági részletprogrammoknak beváltása. Az ország megcsonkítása után úgy nézett ki az ország, mint a gazda, akinek a háza leégett, és a háziasszony azt sem tudja, mihez fogjon, honnan főzzön a gyermeknek, a gazda pedig nem tudja, hogy mit csináljon; mondom, körülbelül nagyban ez volt a helyzet Magyarországon az öszszeomlás után. A visszaözönlött solk nyugdíjas, az elvesztett ércek, az elvesztett erdők és egyéh kincsek elvesztése arra serkentették valamen^nyi magyar kormányt, hogy gazdaságilag kivezető utat keressen, a nélkül, hogy az ország (külpolitikailag és katonailag elveszítené a súlyát. S mégis talán van három dátum ebben a 22 éves történelemben, amely fordulópontot és sarkkövet jelent a magyar közgazdasági fejlődés történetében. Az első Bethlen István kormányának nagy invesztíciós programmja, a második Darányi {Kálmán győri beszéde, amelyből következett a hadsereg felszerelése és az újabb lendületes gazdasági megújhodás, amelynek eredményét ma érezzük és a harmadik az a programm, amelyet Keményi-Schneller pénzügyminiszter úr most terjesztett be és amelynek célja az, hogy a megnagyobbodott ország gazdasági programmját felállítsa és keresztülvigye. (Ügy van! jobbfelől. I . A pénzügyminiszter úr elvi kijelentései között azt mondotta, hogy a munka nemzeti kötelesség", a nemzet megjbizatása az egyesek és a társadalom részére, (Ugy van! a jobboldalon.) s hogy ne gondolkozzunk pénzben, hanem gondolkozzunk javakban. Ha ezt a két megállapítást taglaljuk, rájövünk arra, hogy ez, totális társadalmi és gazdasági mozgósítás közgazdasági életünknek fejlesztésere és felépítésére. (Helyeslés a jobboldalon. — Ilovszky János: Ez a tényállás!) Eb'be a totális mozgósításba bele kell állania minden egyénnek, minden pártnak és minden társadalmi rétegnek Magyarországon, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobbodalon és a középen.) és örömmel állapítom meg, hogy ennek a vitának folyamain is egészen más hangok hallatszottak és egészen más szellem alakult ki a Házban, mint amilyen, mondjuk, ezelőtt volt. Örömmel állapítjuk meg ezt, mert ebből az következik, hogy a munkából senki sem akarja magát kivonni, s amikor senki sem vonja ki magát s amikor egységes erővel fogjuk a pénzügyi és gazdasági programmot támogatni, kétségtelen, hogy ez a munka sikerre is fog vezetni, és akkor elérjük azokat a célokat, amelyeket a pénzügyminiszter úr programmjáiban nagyjában kifejtett. (Ü(jy van! a jobboldalon.) Sokan azzal vádolták a pénzügyminiszterurat, hogy nem részletezte ezt a programmot, nem adott konkrét programmot terveire vonatkozólag. Ezzel kapcsolatban gróf Zichy Náindor képviselőtársamnak is megvolt a megjegyzése és töhb más szónok is kifejtette a véleményét, de én azt hiszem, hogy minden józan polgár, minden ember, minden képviselő ebben a Ház70*
