Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. tős célt fogunk elérni: egyrészt az önálló kisexisztenciák megerősítését, másrészt pedig a termelés fokozását nemcsak az állattenyésztés, hanem a mezőgazdasági, szántóföldi termelés síkján is. {Helyeslés és taps. — Rajniss Ferenc: Az egyhangúság megvan, de a miniszter úr nincs jelen!) Elnök: Bárczay János államtitkár xír a földmívelésügyi miniszter úr nevében válaszolni kíván. Bárczay János államtitkár: Boér Ágoston t. képviselőtársam interpellációjára a földmívelésügyi miniszter úr nevében a következőkben van szerencsém a választ megadni. A képviselő úr azt kérdezte a földmívelésügyi miniszter úrtól, mit hajlandó tenni a községi legelők javítása ügyében és a községeknek megfelelő legelővel való ellátása érdekében. A földmívelésügyi kormányzat tisztában van azzal, (Rajniss Ferenc: Tudtam!) hogy állattenyésztési szempontból és a községi lakosság szempontjából milyen mérhetetlenül nagyfontosságú a legelőkérdés. A földmívelésügyi kormányzat tisztában van azzal is, hogy elsőrendű feladata az, hogy a községeket és ezáltal az állattartó gazdákat megfelelő kiterjedésű és minőségű legelőkkel lássa el. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Itt a válasz! — Zaj. — Palló Imre közbeszól. — Nagy zaj.) Elnök: Palló képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Félreértés!) Bárczay János államtitkár: Az egyik feladat: rendelkezésre bocsátani azokat a legelőterületeket, amelyeknek nagysága elégséges az illető községben lévő állatok takarmányoilletve legeltetésére, a második pedig az, hogy mivel Magyarországon főleg a rétes legelőgazdálkodás meglehetősen elhanyagolt állapotban van, (Ügy van! Ügy van!) — s nagyon sok esetben a legelők nemcsak azért nem elégségesek az állatok legeltetésére, mert azok átmenetileg kevesek, hanem nagyon sok esetben azért is, mert olyan elhanyagolt állapotban vannak, hogy elhanyagolt voltuk miatt képtelenek az r állatok legeltetésének célját szolgálni — ezért a földmívelésügyi minisztérium párhuzamosan azzal az intézkedésével, amellyel a törvényes kereteken belül igyekszik a községeket megfelelő legelőterülethez juttatni, igyekszik a községi legelőterületek növelésével és általában a legelők javításával biztosítani azt a takarmánymennyiséget, amely a legelőkre kikerült jószágok eltartásához szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatosan engedje meg a képviselőtársam, hogy kitérjek a rétgazdálkodás problémájára is, amely végeredményben a legelőgazdálkodással szoros összefüggésben van. (Rajniss Ferenc: Zöldmező!) Ügy van, a Zöldmező Szövetség létesítése pillanatától kezdve foglalkozott ezzel a problémával s meg kell állapítanom, hogy az ország igen nagy részében komoly^ eredményeket is ért el a rétek és legelők javításával és komoly eredményeket ért el különösen azon a téren, hogy felhívta a gazdák figyelmét a legelők szakszerű kezelésére. Ennél is tovább akarunk azoniban menni, (Zaj. Elnök csenget.) mert a földmívelésügyi kormányzat teljesen tisztában van azzal, hogy nemcsak az egyes állattartó gazdák érdeke, de érdeke elsősorban az egész magyar nemzetnek és az államnak az, hogy ezen a téren komoly lépésekkel haladjunk előre, (Maróthy Károly: Gyerünk a lépésekkel!) s hogy Magyarországon az állattartás színvonalát és ezzel egyidejűleg a közellátás biztosítását elülése 1941 február 19-én, szerdán. , 441 érni tudjuk. Kérem képviselőtársamat, méltóztassék a földmívelésügyi miniszter úr nevében adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. —\ Maróthy Károly: Ez még csak ígéret, hol van a legelő?) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi államtitkár úrnak... (Felkiáltások a ' szelsőbaloldalon: Nem! Nem!) A kérdést még fel sem tettem, kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak azt nyugodtan meghallgatni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi államtitkár úrnak, a földmívelésügyi miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Maróthy Károly: Ezért érdemes interpellálni?) A Ház a választ tudomásul veszi. (Zaj a szelsőbaloldalon.) Csendet kérek! (Maróthy Károly: Ez komédia! — Keck Antal: Ez a válasz gyönge volt. — Zaj.) vitéz Várady László képviselő úr az iparügyi miniszter úrhoz, Petró Kálmán képviselő úr a belügyminiszter úrhoz, Melczer Lilla képviselőtársunk a belügyminiszter úrhoz, Padányi Gulyás Jenő képviselő úr a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz jegyeztek be egyegy interpellációt, ezeknek elmondására azonban a képviselő urak halasztást kértek. Méltóztatnak a halasztást megadnia (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Korláth Endre képviselő úr egy interpellációt a miniszterelnök úrhoz jegyzett be, egy másik interpellációt pedig a belügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban ezt a két interpellációt törölte. Homormay Tivadar képviselő úr a vallásos közoktatásügyi miniszter úrhoz kívánt interpellációt intézni és Hendrey József képviselő úr a földmívelésügyi miniszter úrhoz jegyzett be interpellációt. Mindkét képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni

1

? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvasa): »A legszegényebb falusi lakosságnak ingyenes tankönyvekkel való ellátása körül súlyos zavarokat tapasztaltam. Hajlandó-e a t. miniszter úr gondoskodni arról, bogy pártos elfogultság, személyi ellenszenv, hatalmaskodás, nemtörődömség és szociális érzéketlenség el ne gáncsolhassa a kormány helyes törekvéseit a legszegényebb lakosság gyermekeinek ingyen tankönyvekkel való ellátása körül?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Én egészen röviden kívánok panaszt emelni a legszegényebb lakosságnak tankönyvekkel, ingyen vagy olcsó tankönyvekkel való ellátása dolgá

: ban, és szeretném a miniszter urat felhívni arra, hogy a helyes népi kultúrpolitikának az ábécéje az, hogy egyszer valahára már a legszegényebb lakosságot meutesítsük attól, hogy H nincstelenek, a teljesen szegények is kénytelenek legyenek igen drágán megvásárolni a tankönyveket. Ezen a téren az én megítélésem és tapasztalataim szerint jóformán semmi vagy vajmi kevés történt a kultúrpolitika és a kultuszminiszter úr részéről. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy ezt az egész kér-