Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. rovására — a felszínen maradni és sohasem gondolt arra, hogy a kockázat területéről elmeneküljön. Az az új elosztó, kereskedelmi funkciókra vállalkozó, lényegéiben nem kereskedő, mert a kockázatot kerülő réteg;, amely a könnyű haszon reményében az elosztás pozícióit nagykészben elfoglalta a rendkívüli időkben érvényesülő állami védelemnek az árnyékában, ezt az elhelyezkedést átmenetinek tekinti és addig marad a pályán, amíg monopol helyzete biztosítva lesz. Abban a percben visszatér örök szerelméhez, a nyájas és enyhe bürokráciához, amint à verseny bármilyen okból újra megindul és a kereskedelembe visszatér a kockázati elem. T. Képviselőház! Vannak tiszteletreméltó kivételek, de nagyjában, egészében ebben a mai elosztásban kétségtelenül él egy nágytrafikos szellem. Nos, én ezt csak abból a szempontból nézem, hogy az elosztó szervezet megduzzadása, a gyors haszonszerzés mohósága, a. szakértelem hiánya, a kevesebb áru és több kéz végső eredményben az árak emelkedését jelenti, a szakértelem hiánya pedig még egy külön veszedelmet, a zugkereskedelem kialakulását is jelenti és ma már nem kell ehhez csak Budapesten lenni, vidéken is megtaláljuk a zugkereskedelemnek azt a formáját, amely a lisztnél, a zsírnál, a cukornál és minden fontos élelmiszernél jelentkezik és dolgozik. T. Képviselőház! A múlt héten és ezen a héten újból megjelent az egyik újság hirdetési rovatában egy ajánlkozás: őskeresztény hölgy reprezentatív állást vagy igazgatósági tagságot vállal, jó összeköttetésekkel, »méltóságos« jeligére. (Derültség.) Tessék elképzelni azt, hogy annak a költségét — ugyancsak a köszükségleti cikkekben — annak a fogyasztónak kell megfizetnie, aki attól a vállalattól valamit vásárolni fog, amely ezt a méltóságos összeköttetést igénybe veszi. Ez nem az egyetlen eset, (Szeder Ferenc: Van ilyen sok!) hogy a jó összeköttetéseket ilyenformán gyümölcsöztetik, hanem típus és az a baj, hogy ezzel szemben az államhatalom a maga rendkívüli hatalmát nemcsak hogy nem használja fel, hanem egyenesen elősegíti áz ilyenfajta érvényesülés útját. Azt mondja a közellátási miniszter űr egy beszédében, hogy a kereskedelmet meg keil tanulni. Valóban, meg kell tanulni a kereskedelmet, de nem akkor kell tanulni, amikor a kevés készletre sokkal jobban kell vigyázni, mint normális időkben, nem akkor kell megtanítani úszni valakit, amikor már az árvízzel kiizködőket az árvízből kell kimenteni, nem akkor kell a vízbe lökni azt, akinek fogalma sincs a víz mibenlétéről, amikor már a legbor zasztóbb árvízveszedelemmel állunk szemben. De hogy az államhatalom a maga kivételes hatalmával ezt a törekvést elősegíti, arra egy másik bizonyítékom is van. Egy félhivatalosnak jelentkező lap foglalkozik a szeszegyedárusítással és az élesztőengedélyekkel s azt mondja az egyik cikkében, hogy az új engedélyesek nagyrésze az ecetgyár berendezéséhez szükséges tőkével nem rendelkezik, tehát egy budapesti pénzintézet adja nekik ezt a tőkét, amelynek a kamatai és kockázata természetesen megint benne vannak az árakban. Folytatólag pedig ezt mondja (olvassa): »Néhány eset kivételével az új engedélyesek nem rendelkeznek gyakorlattal ezen a területen« — majd később megint azt mondja (olvassa): »Néhány kivételtől eltekintve, ezek az engedélyesek sem igen foglalkoztak kereskedelemmel ütésé 19ki február 19-én, szerdán. 42Í azelőtt.« Én a legnagyobb tisztelettel viseltetem mindenkinek a képességei iránt, de azt hiszem, hogy a keresztény kereskedelem mélységes lenézését jelenti az, hogy cbbő'l a milliós keresztény tömegből, amely itt él, ezekre a célokra csak olyanokat tudtak kihalászni, akiK sem tőkével, sem szákértelemmel nem rendelkeznek. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Ezeknek a kereskedelmi térre való bevonulása végső esetben áremelkedést, bukdácsolást, olyasmit Jelent, ami megint a fogyasztó ellátását nehezíti meg. (Egry Zoltán: Nagy erkölcsi tőkével rendelkeznek! Az anyagi a zsidóknál van, az eï~ kölcsi tőke pedig ezeknél!) A szakértelem legyen az erkölcsi tőke (Egry Zoltán: Azt is meg fogják nyerni!) és nem egyszerűen a», hogy keresztény kézbe állítjuk át a dolgokat. Meg vagyok győződve arról, hogy szakértelemmel rendelkezőket is találhattak volna, ha egyéb szempontok nem lettek volna irányadók ennél az átállításnál. Elnök: Képviselőtársam beszédideje lejárt. Kéthly Anna: Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kéthly Anna: Beszélnem kell végül a legfontosabb kérdésről, a felosztásról, arról, hogy a termelt vagy gyártott élelmiszerek milyen . mennyiségben és milyea szempontok szerint jutnak el a közvetlen fogyasztóhoz. Es itt egy kis kitérést kell tennem. Azt hiszem, hogy az első világháborúnak abban az egy tanulságában valamennyien egyetértünk, hogy az inflációt minden eszközzel meg kell akadályozni. Az infláció a pénzeszközök szaporítása és az árak emelkedése olyan gyorsulással, amelyet még brutális eszközökkel sem tudunk megakadályozni. Abban is egyetértünk, hogy az infláció áldozata mindenkor a szabott keresetű réteg, amely a maga fizetésével, jövedelmével, bérével nem tud lépést tartani az árak emelkedésével. Nagyon nagy kérdés azonban az. hogy amikor az inflációt formailag elkerüljük, akkor a másik oldalon elkerüljük-e azokat a szomorú eredményeket, amelyeket az infláció lényegében előidéz. Bízom abban, hogy amíg a Nemzeti Bank jelenlegi vezetősége a helyén áll, addig a pénzhigítás eszközeihez legfeljebb ultima ratioként fognak hozzányúlni. Látom azonban éppen a szabott keresetű réteg megélhetésének területén, hogy az inflatorius eredmények infláció nélkül is elérhetők akkor, ha az élelmiszerárak emelkednek, mint ahogyan emelkednek is. Ha a béreket ezzel szemben hatalmi szóval alacsony szinten tartják, akkor bekövetkezik az az eredmény, amely nem más, mint a dolgozó rétegek életszínvonalának, relatív vásárlóképességének leromlása. Tudnunk kell és ebben a mostani jelszavas világban figyelemmel kell lennünk arra, hogy ezek a dolgozó rétegek kereszténv magyar dolgozó r

emberek. Az árak emelkedése, a bérek rögzítése tipikusan inflációs eredmény pénzhigítás nélkül. Amikor ennek indokolását hallgattuk, akkor találkoztunk azzal az ellenvetéssel, hogy ma minden állam a viszonyok által kényszerítve készlettakarékoskodást folytat és éppen ezért kénytelen bizonyos erőket és bizonyos módszereket a rendes módszereken kívül is a fogyasztás korlátozásának szolgálatába állítani. Most tehát azt mondják, hogy az árak emelése és^ a bérek rögzítése ilyen kényszertakarékossági módszer, a készlettakarékoskodásnak egy ilyen különleges módszere. 63*