Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

422 Àz országgyűlés képviselőházának 182, Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, mennyire jogos ez a tény és mennyire igaz az, hogy a jelenlegi készletek, a folyamatos termelést is figyelembevéve, kisebbek, mint a békeévekben, a normális időkben. Ha ezt a kérdést vizsgálom, akkor le kell, számítanom négy tényezőt. Az egyik az elemek mostohasága, ami a terméseredményt károsan befolyásolhatja. A másik az export, amely akár gazdaságii, tehát cserejavak megszerzésére irányul, akár politikai, tehát elkötelezéseken alapuló, mindenféleképpen a készlet csökkenésével jár. Le kell számítanom azt a tényt, hogy bizonyos élelmiszerek, amelyek itthon elő nem állíthatók vagy meg nem szerezhetők, csak úgy, mint az ipari nyersanyagok a blokád következtében nem jutnak el hozzánk és végül le kell számítanom azt, hogy gondos és előrelátó kormányzatnak a rendkívüli viszonyok között feltétlenül nagyobb készletet kell a fogyasztás elől elvonnia tárolás céljaira, mert hiszen ezt a legelemibb óvatosság diktálja az ő számára. Én ezeknek a tényezőknek számszerű kihatásait nem tudóim felmérni ebben a pillanatban s a négy tényező közül is csak egyetlenegyre akarom felhívni a figyelmet. Az utóbbi időben egyre élesebben és türelmetlenebbül jelentkezik az a kívánság, hogy a magyar élelmiszeradagolásbau legyünk tekintettel különösen a hadviselő államok élelmiszeradagolására, talán azért, hogy eççy veszedelmessé válható irígységi együtthatót kikapcsoljunk, talán azért, hogy bizonyos szolidaritást hangsúlyozzunk. En ezeket a szempontokat nem látom indokoltaknak és sajnálatosnak tartanám, ha a kormány ezeknek a sürgetéseknek engedve, az aaagolást ilyenformán akarná átreformálni. Az a meggyőződésem, hogy a félig-meddig ellátott gyomorral — s a magyar dolgozóknál egy félig-medidig való ellátottság jelentkezik — könnyebb elviselni még talán a lerongyolódást is, mint üres gyomorral; azt pedig, hogy az élelmiszerhiányból adódó szubverziók milyen elemeknek és milyen célok szolgálatára nyitnak teret, legjobban a közvetlen közelünkben lejátszódó szörnyűségekből tapasztalhatjuk. Ha mégis kiindulunk abból, hogy készleteink-kisebbek és ez a tény bizonyos adagolást tesz szükségessé, akkor ezt elfogadom és elismerem. Nem fogadlom el és neon ismerem el azonban azt, hogy ezeket a csökkentett készleteket csak azok fogyaszthassák, akiknek erre a vagyoni lehetőségeik megvannak. Nem ismerem el a bérek és fizetések erőszakos stabilizációjára irányuló törekvést, mint a készletekkel való takarékoskodásnak legegyszerűbb és a kormányzatnak legkevesebb fejtörést okozó módszerét. Netm felel meg a valóságnak az, hogy a kormány munkabérpolitikájának eredményeként ma két-három nap alatt annyit lehet keresni, mint azelőtt hat nap alatt, hacsak nem a száz év előtti munkafoérviszonyokkal hasonlítjuk össze a mait, de különbien sinCs jogosultsága annak, hogy a^ volt és^ a jelenlegi fizetéseket állítsák egymás mellé. A mi számításaink szerint a dolgozók heti átlagos keresete' 23 pengő, már pedig ebben benne van a művezetőnek, az előmunkásnak és \a különleges szakmák munkásainak erősen feljavító bértétele is s ez a 23 pengős átlag egy uataiapos munkahétre van kiszámítva. Ha a polgári közgazdászok számítását vesszük alapul, akkor is azi átlag ugyanezekkel a javításokkal legfeljebb 30 pengő hat napra, ez tehát két-háromnapos munkahétre átszámítva, 8—12, illetve 10—15 pengő volna. Valószínű-e, hogy ülése 19Ifi február 19-én, szerdán. ezért az összejgtért a munkás lemondana a többmunka lehetőségéről?' T. Képviselőház! A reálbéreken 1937-ig igen erősen javított a mezőgazdasági cikkeknek alacsony ára, ezzel szemben 1939-től 1940-ig a ímezőgazidasági áremelkedés 30%. az ipari áremelkedés pedig 13'5% volt. Mármost a miniszter úr, aki azt a kijelentést tette, hogy két-három nap alatt meg lehet keresni, ami íelgésa hétre szükséges, azt is mondotta, hogy a munkaerkölcs azt követeli, hogy többet dolgozzunk. Ezzel szemben, mint azt a hivatalos statisztikák mutatják, 1929-cel összehasonlítva az 1940. esztendő adatait, a munkásság teljesítménye 60%-kai, a munkásömegek száma 20%-kai, a bér pedig 32%-kai emelkedett. Itt tehát nem a munkaerkölcs hanyatlásáról van szó és ha az utóbbi hetekben is egyre inkább fokozódóain leszállítják a heti munkanapok számát két 'és három napra, ezi nem a munkaerkölcs hiányából, hanem a nyersanyaghiányból ered. Nagyon fájdalmas, sajnálnivaló, hogy ilyen szólam egyáltalán megszülethetik, amely a munkástól a munkerköles hiányát reklamálja, mert ez a szólam kimegy és a (hatása tmég akkor is él, amikor az alaphelyzet még jobban megváltozott, mint ebben a pillanatban. Azt hiszem, nines semmi szükségünk arra, hogy a munkásság és a munkásság helyzetét nem ismerő más osztályok között az ellentétet ilyen beállításokkal még jobban fokozzuk. (Szeder Ferenc: Sohasem hallottunk még ilyent életünkben!) Az egyedül helyes összehasonlítás az árak és a bérek viszonyának egymás mellé állítása volna és ha ezt a mai árakkal íés a mai bérekkel tesszük meg, akkor nem javulást, még csak nem is egyensúlyt tapasztalhatunk, hanem rosszabbodást és ennek következtében életszínvonal romlást. Az elsőrendű közszükségleti cikkek fontossági sorrendjében a legeslegelső, az élelmiszer sokkal kisebb mennyiségben bozzáférhető most a munkásság részére, mint volt csak néhány hónappal ezelőtt is. 1939 decemberétől 1940 decemberéig az árak úgy alakultak, hogy mínuszt mutat a fejeskáposzta és a spenót, ellenben pluszt mutat minden fontos elsőrendű élelmiszer. Az alma 120%-ot. a vöröshagyma 89%-ot. a nyári rózsakrumpli mutatja a legkisebbet. 5'1%-ot. amihez bozzá kell tennem, boa-y azíért, mert nyári rózsakrumpli, főleg Budapesten egyáltalán nincs. "Ellenben a másik két népélelmezést szolgáló krumpli, a Gül Baba és az Ella 77, illetőleg 11% drágulást mutat, hozzátéve azt. hogy az egy esztendővel ezelőtti állapottal szemben ' ebbe az 1 kilósra mm krumpliba most már majdnem egy V'i kilogramm szemetet is belemérnek, mint ahogyan a dekánként kimért sertészsír, amely tisztán is 246%-kal drágult, azért^ különösen drága még, mert hiszen ahboz a néhány dekához azt a nehéz papirost is hozzámérik, amelyet felhaszn állni ugyebár nem lehet. A kenyér, ez az elsőrendű népélelmezési cikk kettős drágításon ment keresztül: áremelkedésen és minőség leromláson, tehát egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy a munkás ma már 2—3 nap alatt megkeresi azt, amire egész héten szüksége van. A magyar gazdaságkutató intézetnek az úgynevezett élelmiszerkosár Összeállítási költsége, amelybe a felnőtt férfi heti élelmiszerszükségletének 70—80%-át foglalja össze, 1939 szeptember 26-án 100-at, 1940 szeptember 24-én 116-ot mutatott. Látjuk tehát ebből, hogy azt a 7%-os emelkedést, amit időközben engedélyez-