Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-181
Hi Àz országgyűlés képviselőházának 131 Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Pápai István: Ez elsőrendű feladata a kormánynak. Egy statisztika van a kezemben, amelyben olvasható, hogy Magyarország tejtermelés tekintetében a harmadik, vaj- és sajttermelés tekintetében pedig a legutolsó helyen áll Európa 26 számottevő állama között. Annak ellenére, hogy 900.000 darab fejőstehén van Magyarországon, mégis a tizedik helyet foglaljuk el. Igyekszem gyorsabban tovább menni. A sertéskérdésben ugyanaz a helyzet, mint a birkák kérdésénél. Itt is a közös nyájban tartást kérem tisztelettel és erre a célra 'megfelelő legelők létesítését. A sertéstenyésztéssel kapcsolatban meg kell még említenem a kisemberek sertéshízlalásának szükségességét. Nálunk az egyszerű kis napszámos-emberek .szeretettel hizlalnak három-négy malackát, csak az baj, hogy nincs tőkéjük, nincs beszerzési lehetőségük. Tisztelettel kérem a esúcsminiszter urat. méltóztassék az Alföld világának ezt a nagyon fontos és komoly problémáját felkarolni és ezeket a kisembereket tőkével úgy alátámasztani, hogy boldogulni tudjanak. Nekünk, t. Ház, egy terményünk van és ez a búza, a búza és semmi más. Ha nekünk nincs húzánk, akkor meghalunk. Nekünk tehát valamiről gondoskodnunk kell, ami a búza mellett még más úton' is jövedelmet biztosít a termelő közönségnek. Másfelé van káposzta, krumpli, gyümölesí vagy bor, nekünk pedig nines semmink a világon, csak a nyomorúságunk és a búzatermelésünk. (Rajniss Ferenc: Szegő zsidó haszonnal hizlal, a magyar paraszt meg szeretettel!) Fontos probléma az Alföld világában az aprólék kérdése. Kicsinek látszik, de nagy értéket képvisel. Nálunk például, az én hazámban, Kisújszálláson, ezer tanya van a határban, de, sajnos, nem a gazda lakik bennük. Majd legközelebb egy interpellációban rá fogok mutatni az ezzel kapcsolatban felmerült nagy bajokra. Az aprólék tartása annyira el van terjedve, hogy kérnem kell, méltóztassék feltétlenül alátámasztani és a csak búzát termelő Alföld mellett ezt a foglalkozást is jöVedemező forrássá tenni, mert azok a kis parasztok, akik csak búzát termelnek, erre feltétlenül rá vannak utalva. A szikesek megjavításának problémáját, szívesen nevezném alföldi problémának. Sokan kifejtették előttem szólott képviselőtársaim ezt a kérdést. En ehhez hozzáteszem a magamét és tisztelettel kérem az Alföld szempontjából a megfelelő intézkedéseket. Itt van az útkérdés. Tudják-e a képviselő urak, mit jelent ez a szó. hogy: »agyán-bugyog?« Aki nem tudná, jöjjön el mihozzánk a Kunságra, ott megtudja, mit jelent. Azt jelenti, hogy a kerékagy egyik lukán bemegy a sár, a másikon kimegy, közben pedig az al : deszkát majd felveti a sár. Nincs gazdasági élet ott, ahol ilyen utakon járnak, és milyen utakon járnak!! Novemberben meghalt az élet és nem támad fel áprilisig. Elhagyatottak a tanyák, elszigeteltek a világtól. A mezőgazdasági életnek ezek a rákfenéi és mindaddig rákfenéi lesznek, amedldig ezek a kérdések meg nem oldatnak és megfelelő intézkedés nem történik. Kérünk elsősorban kőutat. de addig is, amíg a kőutak megvalósulnak, tisztelettel kérünk az alföldi sártenger világában földutakat olyan formában, hogy azok a majd ülése 1Ù&1 február 18-án, kedden. építendő kőutak alapjai legyenek, mert mi utak hiányában járni nem tudunk. Adórendezés. Nem szabad egy félpercig sem azt a gyanút magunkra venni, hogy a nagybirtok kevesebb adót fizet, mint a kisbirtok. (Rajniss Ferenc: Pedig így van!) Az igazságba vetett hitünket megrendíteni semmi körülmények között nem szabad. Innen kell ezt megmondani, erről az oldalról. Ha ez így van, ne legyen igy tovább, mert a többtermelés fellendítése céljából elsőrendű érdek, hogy az adó igazságos legyen, mert az egyenlő teherviselés mellett a terhek is elviselhetőbbek; tehát a differenciák eltüntetésére kell törekedni. Én hiszem, hogy a pénzügyminiszter Űr zsenialitása, ismert kipróbált odaadása a nemzet szolgálatában, ennek a helyes útját meg fogja találni és az igazságot helyre fogja állítani. (Rapcsányi László: Már régen meg lehetett volna találni!) Vízszabályozás. Ez olyan kérdés, amelyről nem beszélek sokat, mert ezt az égető és sajgó problémát már kimerítették az előttem felszólalt képviselő urak. Tanítás. Édes Istenem, hát lehet tudás nélkül gazdálkodni? Hát lehet-e úgy belemenni abba a földbe, ahol ezerféle kívánalom merül fel tudás szempontjából, hogy az az ember ne ismerjen a kasza csapóján kívül semmit, amivel foglalkozik? Én szerintem a gazdasági felügyelőség rendszere tökéletesein bevált, nagyszerű intézmény, de valahogyan nem helyes a beosztása: túl van terhelve bürokráciával. Ne méltóztassék szó szerint venni, de azok dologra valók. Lóra csak a főfelügyelőket ültetném, arra kötelezném, hogy ekétől-ekéhez menve tanítsák a kisparasztokat és az irodákban csak a főfelügyelők dolgozzanak, a gazdasági felügyelők pedig kint a gyakorlati életben. (Helyeslés.) Földbirtokreform. Ez a probléma nemcsak termelési probléma. Ez a„ probléma feltétlenül honvédelmi probléma is és nagy szociális probléma is. Ezt meg kell csinálni, mert mindaddig, amíg a dunántúli nagybirtokok övezete közben csak kis pántlikaföldek lesznek, addig egykés lesz a világ túl a Dunán, mert egyik helyen elveszi az unokatestvérét szörnyű következményekkel és visszaütésekkel, a másik helyen pedig csak összesen 12 gyermek jár egy iskolába. Ilyen körülmények között a földbirtokreformot levenni a napirendről, sem azt akadályozni és csorbítani a maga útján, semmi körülmények között nem szabad. (Rapcsányi László: Mégis ez történik!) Árpolitika. Lehet-e azt kívánni, hogy valaki valamit tudva ráfizetéssel termeljen? Megfelelő árak kellenek. Nem reklámárak kellenek, hanem becsületes árak, amelyeik a termelési költségeknek megfelelnek. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Miért támogatja a kotr mányi?) Az Alföldön gyárak kellenek, mert nincs téli munkalehetőség. Nem az emberben van a hiba, hanem a helyzetben. Feltétlenül gyárak és közraktárak kellenek. Közraktárak arra, hogy azokban terményeit elhelyezze a kis parasztember és érte pénzt kaphasson előre. (Rajniss Ferenc: Üresek a közraktárak!) Munka. Nincs a világon nagyobb, szebb fogalom, mint ez a szó: munka. Ennek van egyedül szilárd értéke az ember életében, mert meghaladja az ember életét. A munka a világnak legnagyobb értéke, úgy a nemzetnek, mint az egyes embereknek.
