Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

Az országgyűlés képviselőházának IBI. Nem osztozom Szeder Ferenc képviselőtár­sam álláspontjában. A sztrájk sohasem volt ne­kik munkabérszerzési lehetőség. A sztrájk bun a nemzet ellen és bűn a világ ellen. A bérharc­nak megvan a maga törvényes, tisztességes útja, de a munkát megtagadni nincs senkinek joga. A munkaadót pedig kötelezni kell, példás szigorral kényszeríteni, hogy adja meg az egész darab karéj kenyeret, mert a munkának feltétlenül egész munkadíj a dukanciája, és ad­dig nem lesz béke a világon, amíg a munkás­ember a munka értélkének megfelelő honorá­riumban, díjazásban nem részesül, de nem túl a munka értékén, hanem a munka értékének a határáig. Nem az a baj, hogy drága a munkás, az a baj, ha nem áll arányban a munkájának értéké a fizetett díjjal. Sokminden volna itt még nekem, amit sze­rettem volna elmondani, azonban tudom, hogy kevés az idő. Kölcsön nélkül nem lehet meg a gazdasági élet, Végtelen örömmel értesültem arról, hogy 50 millió pengőt állít a Nemzeti Bank hosszú­lejáratú kölcsönök formájában a termelés szol­gálatába, ezt kiadja az erre ráutalt emberek­nek. Valóban ideje, hogy ezt a kölcsönt belevi­gyék a magyar vérkeringésbe, mert az már gazdasági vonatkozásában elalélt, nem sok kel­lett volna neki és nem bírta volna tovább, mer) az a helyzet, hogy az adóját kölcsönvett pénz­ből fizeti, miután az adó után 12 százalékos ké­sedelmi kamatot kell fizetni, a takarékpénztár rákban pedig csak 7 százalékot. Tehát kifizeti az adóját nem azért, mintha volna miből, ha­nem azért, mert a kölcsön után kevesebb ka­matot keU fizetni. Viszont a gazdálkodás ná­lunk 2 százalékot jövedelmez, ebből nem lehet 7 százalékos kamatot fizetni, nem lehet beru­házásokat csinálni. A termelő világ nem találja meg a maga számítását, 7 százalékos váltó- és takarékpénztári kölcsönök mellett nincs gazda­ségi élet. Gazdasági élet csak úgy van, ha el­viselhető, megfelelő kölcsönök nyújtásával tá­masztják alá. Tisztelettel felkérem a csúcsminiszter urat arra, hogy alkottasson egy bérlőtörvényt. Csonkamiagyarország termelő világának majd­nem fele haszonbérlő, aki más földjén ter­meli a nemzet számára a javakat. A bérlő valósággal ki van dobva az általános magán­jogi törvények és szabályok hatása alá. Fel­tétlenül helyénvaló és kívánatos lenne, hogy ezt az állapotot megváltoztassák és egy bérlő­törvényt hozzanak, amely kizárólag ezzel a komoly kérdéssel foglalkozik. Rá kell még mutatnom a Futura mun­kájára. Szívesen veszem a Futura működését, jóllehet, mindig aggodalommal fogadom miind az egyének, (mind a közületek túlkapásait. Senumikéip nem tartom helyénvalónak, hogy a Futura és vele együtt a Hangya is csak egyéni célt szolgálnak. Sem a Futurának, sem a Hangyának nem az egyéni cél elérése az első­rendű feladata, ez a két szerv a nemzet mun­kása, a nemzet szolgálatára van rendelve. Túl­ságos hasznot húznia tehát nem szabad, mert az a termelés rovására megy. Méltóztatnak tudni, hogy mi 16.50 pengőért kaptuk a korpát a kis malacok hizlalására, ma a Futura 20.30 pengős áron adja, pedig az nem 80%-os őrletés i volt, ez pedig csak 80°/o-os, tehát rosszabb, j Nem szabad annak megtörténnie,, hogy ezek az altruista intézmények túlságos magas ka­matot húzzanak és csak azért viruljanak, hogy a maguk nagy kiadásait könnyen tudják fedezni. ...'.-- ­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19 hl február 18-án, kedden. 415 Az ipar és a kereskedelem átállítása napi­renden van. A magam részéről örömmel lá­tom, hogy különböző kereskedelmi ágazatokat vesznek át zsidó kézből, örömmel látom a magyarság térhódítását. Nagyon jól tudom, hogy ezerféle nehézséggel kell még megküz­deni, mert gyengék vagyunk ezen a téren a túlhatalmasodott zsidósággal szemben. A re­ményt feladnunk, a küzdelmet abbahagynunk semmi körülmények között nem szabad, ha­nem küzdenünk kell ennek a célnak szolgála­tában, mert azt eltűrnünk tovább, amit itt a zsidóság csinál, semmi körülmények között nem áll a nemzet érdekében. (Rapcsányi László: Csak akkor a korszerű fegyvereket is be kell állítani ebibe a harcba! — Zaj. — Elnök csenget.) Nekem nincs több mondanivalóm. Feltét­lenül bízom a csúcsminiszter úr ismert erélyé­ben és elhivatottságában, biztos vagyok abban, hogy ezt a nagy, komoly, tiszteletreméltó munkát, amelyet . . . (Rapcsányi László közbe­szól.) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe! Pápai István: . . .itt megjelölt, végre is fogja hajtani és ezért megköszönöm fáradozá­sát, amellyel programma át összeállította, ex­pozéját köszönettel tudomásul veszem. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Rátz Kálmán! (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Utána szólásra következik! Mocsáry Ödön jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Ház! Tisztelettel kérem a Ház hozzájárulását, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak a halasztáshoz hozzá­járulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. T. Ház! A napirend tárgyalására megálla­pított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 óra­kor tartsuk, s ennek napirendjére tűzzük ki:^ a gazdasági programm vitájának folytatá­sát, továbbá az irodalmi és a művészeti művek kölcsö­nös védelme tárgyában Berlinben ,kelt ma­gyar-német egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat részleteiben való megszavazá­sát, . az egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmé­nyek tárgyában 1939. év folyamán tett intéz­kedésekről szóló külügyminiszteri jelentést és végül a számvizsgálóbizottságnak az országgyű­lés 1939. évi július hó 1-től 1940. december hó végéig terjedő időre szóló számadásai meg­vizsgálása tárgyában tett jelentését. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az m­terpellációs-könyvet felolvasni. . Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Kövér Gusztáv — a miniszterelnökhöz és a földmí­velésügyi miniszterhez — a román nagytőke által felvásárolt és most visszakerült nagy­birtok sorsa tárgyában; ,,'Stitz János — a vallás- és közoktatásügyi 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom