Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

Âz országgyűlés képviselőházának 181. désekre leginkább tiszántúli bajokkal foglalkozzam, mert hiszen már más esetben is méltóztattak az én panaszkodás ómat arról a vidékről hallani, én azt ismerem, annak a körülményeit tudom, tehát annak a panaszát és bajait kell, hogy itt kiteregessem. A csúesminiszter úr azt mondotta, hogy három részre tagozódik az ő programmja. Az egyik a háborús fejezet. Erről nincs sok mondanivalóm, mert hiszen jól tudjulk, hogy a megoldási tervnek ezt a processzusát az alkalmazkodás jellemzi. Ma még messzi kilengéseket, nagy átálításokat nem tehetünk, jól tudjuk, hogy miért, ezért tehát felelősségrevonni senkit sem volna indokolt. A másiik azonban, az átmeneti gazdasági Programm, ez már magábanfoglal mindent, ami a valódi programmot es az ideális célkitűzés programmját megelőzi. Itt azután ezer a tennivaló és ezer az akadály, mert ebben az országban egymástól eltérő körülmények, eltérő termelési lehetőségek és nehézségek vannak. Ahhoz tehát, hogy a termelés rendjét zavartalanná, sikeressé tegyük, nagy előkészületeik kellenek, beleértve ezekbe a kutatásokat, a helyszíni ismeretek megszerzését is. Különösen indokolt ez a magyar Alföld széles rónáján, ahol ezer esztendő járt el felettünk anélkül, hogy felismerték volna annak a tiszta színmagyar népnek a nagy jelentőségét. Nekünk rendkívüli körülményeink vannak. A normálistól eltérő helyzet rendkívüli megoldási módozatokat is igényel, azt, hogy minket a megfelelő termelő munkára 'komolyan, komoly számítások alapján valóban át is állítsanak. Az átállítást már megkezdték — valamelyik nap keseregtem ki magam miatta — a hegyközségi törvénnyel. Az ilyen átállítástól Isten őrizzen meg bennünket. Legyen ez intő példa arra, hogy több körültekintéssel történjék a jövendőben az átállítás. A törvénynek nem lehet célja a jólétből nyomorúságot csinálni. Látom, hogy az első teendő, ami megoldásra vár, a föld kikeresése. Jól mondja expozéjában a csúcsminiszter úr, hogy folyamatban van ez a munkálat térképezésekkel és földbecslésekkel, a föld minőségének , térképekre való fektetésével. Ez helyesen is van így. Ne menjünk bele meggondolatlanul olyan átállításba, amelyet tudományos munkálatok alá nem támasztanak. (Rapesányi László: Az nagyon sokáig folydogál! Ez a hiba,) Az Alföld egyik súlyos, nagy problémáját jelenti egy fiontos gazdasági ág, a legelő kérdése. Legelőink rongyok. Hogy ezt az állításomat bizonyítsam, tisztelettel leszek bátor egy 1937-ben készült, de ma is helytálló kis statisztikára hivatkozni, amely azt mondja, hogy a Dunántúl legelőterülete 303.068 hold, ebből szikes 356 hold, az Alföldön ellenben a legelőterület 505.187 hold és ebből szikes 329.793 hold. Ennek megfelelően természetes dolog, hogy a Dunántúlon legel 245.130 darab szarvasmarha s ebből esik ezer holdra 839, az Alföldön ellenben 447.566 darab szarvasmarha legjel és ezer holdra 504 darab. esik. Amíg tehát a Dunántúlon egy holdra egy állat esik, addig nálunk két holdra esik egy állat. Miért? Mert nálunk az állat nem tud megélni* olyan rongyak a legelőink. A legelőket tehát feltétlenül javítanunk kell, és ez a kérdés szoros összefüggében áll a szik-kérdéssel, szikterületeink javításával, mert a legelők jelentékeny részét nehéz lenne szántás-vetésre használni és inkább a legelőt adták el. A szik-kérdés alföldi probléma, amellyel feltétlenül szembe kell szállnunk, s amelyet megoldani feltétlenül tartozunk, mert ez szoroülése 1941 február 18-án, kedden. 413 san hozzátartozik a többtermelés kérdéséhez. Az állattenyésztés nálunk, túl a Tiszán meglehetősen gyenge lábon áll és ezt meg? méltóztatnak érteni, ha elmondom, hogy nálunk kétféle szarvasmarhát tenyésztünk, kétféle állat küzd egymással, a magyar és a piros-tarka. Mi a magyarfajta marhát tartani kívánjuk, mert gazdasági érdekek fűződnek hozzá (Rapesányi László: Nagyon helyes.), de a piros-tarka marhát is tartani akarjuk, ezt azonban egyöntetűségben, még pedig a hazai -piros-tarka marhát és nem azt a korcsot, amely ma van, amely a magyar marhának a piros-tarkával való keveredéséből áll elő, és amely igazán kevés értéket jelent., Ennek a szarvasmarhának a vêrtisztasággban való léte és megtartása jelent komolyabb értéket. Erre tehát tisztelettel kérünk a csúcsminiszter úrtól intézkedést. Kérjük ennek a kérdésnek a helyszínen való kiismerését és- gyökeres orvoslását. Ezt szerény véleményem szerint olyanformán lehetne megoldani, hogy a korcsallományt meg lehetne hizlalni és így lehetne értékesíteni. Hiszen vannak erre a célra altruista intézmények az állam szolgálatában. Ott van a Hangya. A Dunántúlon gyönyörűen be van vezetve a szarvasmarhahízlalás. Ezen az árva Kunságon semmi sincs, mi csak a kupec lelkiismeretére vagyunk utalva és emiatt sokszor megtörténik, hogy míg a dunántúli ember 1200 pengőt kap egy pár négyéves tinóért, mi 500 pengőt sem kapunk ugyanazért. Ezt a helyzetet nem lehet fenntartani, ezt feltétlenül orvosolni kell, és ez az átállítási prograinmnak alföldi viszonylatban súlyos követelménye és tartozása. Tisztelettel kérek intézkedést arra, hogy a mi korcsállományunk kiüríttessék, kitakaríttassék és helyébe vértisztaságba hozassék a/, értékében megfelelőbb és a körülményekhez képest nagyobb értéket képviselő állatállomány. Közös nyájak létesítését kérjük. A szikes föld elsőrendű legelő akkor, ha mező van rajta, hiszen a birkanyájak hosszú sorozata és beláthatatlan rengetege volt ezelőtt azon t% szikes legelőn. Ma kiment a divatból a birkatartás. Miért, t. Ház? Azért, mert nem rentábilis annak a tartása, hiszen nem lehet ráfizetéssel gazdálkodni. Igaza volt B. Szabó István t. képviselőtársamnak,, amikor azt mondotta, nem lehet kötelezni a gazdát arra, hogy tudva ráfizetéssel hizlaljon, vagy birkát és egyebeket tartson. Feltétlenül elsőrendű feladata a kormánynak az, hogy az alföldi állatnevelést egészséges alapokon újjászervezze, és pedig a birka átszervezésénél nincs más lehetőség, mint a közös nyájtartás. Éppen ez a helyzet a sertéseknél is. Szerintem itt sincs más lehetőség, mint a közös nyájban tartás. Nemcsak azért, mert az egységesítés és az állatok közös nevezőre hozása így könnyebb, hanem azért, mert adva van a lehetőség ezen az úton arra, hogy a kisember a maga állatát kiverhesse, amitől jelenleg meg van fosztva, mert nincsen hely, ahová kiverje. Tej dolgában sajnos ahogy állunk. Ebben a tekintetben igazán ki vagyunk téve az idő viszontagságainak a rongy legelők miatt, A tavaszi hónapokban még megjárja, ellenben ősszel és egész nyáron át nincs számottevő legelőnk. Általában a tejkérdés és a tejtermékek kérdése szintén fontos probléma és szintén egységes alátámasztásra vár. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Pápai István: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást,