Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

412 Az országgyűlés képviselőházának 181, ülése 1HÏ február 18-án, kedden. űzik kisded játékaikat a nemzet kollektív érdiekeivel szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Ez az expozé tervgazdálkodási elgondolásával . igyekszik beilleszkedni az elkövetkezendJő új életbe. Lényege azonban — az elmondottak alapján kitűnik — mégis liberális és kapitalista s nélkülözi az eljövendő új koreszmének nemzetiszocialista erkölcsi, anyagi és szellemi követelményeit, amelyeket igen t, képviselőtársaim erről az oldalról már nagyon sokszor megvilágítottak. T. Ház! Minden értelmesen gondolkodó embernek be kell látnia azt, hogy ez a csúcstniniszteri expozé nem fogadható el ebben a formában, mert a jelenlegi rendszer érdekeltjei irányítják és nem szolgálja a történelmi idők folyamatát. Elsősorban ímeg kellene szüntetni azt a liberális-, konzervatív, anyagias életrendszert, amelyben élünk és a kontraszttörvények alapján helyet kell adni a totális, kollektív, ideálokért harcolni tudó fejlődőképes új berendezkedéseknek. Gazdasági életünkben az ilyen expozéiknak feltétlenül szem előtt kell tartamok az elkövetkezendő új élei újjáalakulását, hogy a szent célt, a magyar haza fejlődését korszerűen és méltóan szolgálhassuk. Ezt pedig csakis a nemzetiszocializmus jegyéiben lehet megváló sít ami, úgy. ahogyan ez a magyar nép igényeinek és kö' vetelményeinek meg fog felelni. Ez az eszme termálszeti törvény és minél jobban elnyomják egyes önző érdekcsoportok, annál nagyobb erővel fog majd előretörni mindaddig, amíg ctját Istenbe vetett hittel el nem éri. A hatalmas Isten akarata ez, azé a köznonti erőé. amely az egélsz világegyetemet irányítja. Ezt gyarló ember meg nem akadályozhatja, legfeljebb osak akadékoskodhatnak, ideig-óráig feltartóztathatják die ennek is jelentkezni fog a reakciója. Arra kérem az^ igen t. Képviselőházat, halljuk meg a törtéinelem sürgető szavát és valóiban okuljíumk a német és olasz példákon. Ássuk el s ássák el azt a csatabárdot, amelyet a nemzetiszocializmussal szemben használnak. Fogjon össze minden becsületesen gondolkodó magyar Istenbe vetett hittel és a magyar nemzetnek tartozó kötelességérzettel. Fel a nagy munkára! Alakítsuk át nemzetünk belső életét is az új kor szellemében. Adjanak helyet a nemzetiszocialista megújhodásnak, a szebb jövőnek és a boldog (magyar életnek. (Éljenzés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Pápai István! Elnök: Pápai István képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Ház! A csúcsminiszter úr által kifejtett programmhoz előttem felszólalt képviselők nagy száma és az országban általánosan érezhető felfigyelés jelentősége méltán dokumentálja azt a nagy érdeklődést, amelyet ez a nagy kérdés az egész ország egyetemére gyakorol. Mindig az volt a világ folyása, mind az egyseknél, mind a nemzeteknél, hogy haladni és fejlődni kellett. Elbukott az, aki ezt magára kötelezőnek nem ismerte el. Az egyén hátramaradt, ha a fejlődés menetében lemaradt, ellenben a nemzet, amelynek életében nincs megállás, ha megáll, el is pusztul. Mind a közelmúltból, mind a messzebbmenő múltból komoly mementókat látunk e téren felénk meredni. Hiszen elbukott Franciaország, elbukott Lengyelország és elbukott a nemzetek hosszú sorozata azért, mert a fejlődés kívánalmaival r szembehelyezkedett. (Rapesányi László: Ezért nem szabad itt sem megakadályozni!) Ereznünk kell, hogy új világ van, új esmeáramlatok lesznek úrrá a világ felett. Ez az új világ egészséges ifjú piros arcával jelenik meg a világ küzdőterén, hogy maga alá gyűrje a régi világrendnek itt már múlóban lévő, de még mindig kísértő csökevényeit. A régi világ romjain új világ keletkezik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon:) Ez az új világ Németországból indult el a maga hódító útjára, hogy az egész világot bejárja s az egész világ arculatát átformálja. A régi világban nem sok értéke volt a munkának és az embernek. Mi volt a munka a régi világban? Küzdelem a csupasz, mindennapi, sovány, mezítelen létért, küzdelem a sovány, szűkre adagolt mindennapi kenyérért és betevő falatért. Az ember a régi világban nem volt egyéb, mint a liberális világ vak eszköze és egy kerék, egy rúgó a gyárban, öntudatlan passzív részvevője a jólétiben dúslakodó kevesek fellegvárai továbbépítésének. (Rajniss Ferenc: Akárcsak ma!) Ezzel szemben az új világ ezt a kettőt emeli iki, erre a kettőre akar építeni: munka és meleg szociális érzéssel telített ember. Ezt a kettőt tekinti) a jövő fejlődéséhez és átformáló célkitűzéséhez bázisul. / T. Ház! Ha ez a világ nálunk is úrrá lesz. ez nem jelent kevesebbet, mint a magyar hajnalhasadást a borult ég alján, mert ha nálunk is úrrá lesz a lélek a matéria felett, szebb jövő virul erre a szerencsétlen nemzetre. T. Ház! A csúcsminiszter úr kiállt a nemzet elébe, programmot adott, kifejtette előttünk azokat a célkitűzéseket, azokat a szándékokat, amelyekkel ő ezt a problémát Magyarországon meg akarja oldani. Nem az a kérdés, hogy ebben a programmban van-e konkrétum vagy nincs konfkrétum. az a kérdés, hogy meg lesz-e valósítva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De mit) A megvalósításban a miniszter úr munkásságára és munkabírására én a múltból joggal számítok, annyit azonban már most is meg merek jegyezni, hogy ebben nem a kicsivel, hanem a naggyal lesz baja a miniszter úrnak. (Rajniss Ferenc: Úgy van! Igaza van!) Ehhez a munkához, ennek a komoly, nagy átfogó munkának az ellátásához munkatársakat kér a miniszter úr maga mellé közülünk. Hozzánk fordult, amikor expozéjában azt mondotta, hogy maga mellé kér bennünket munkatársakul. Ki az, aki ezt nem vállalja? Ki az, aki ennek a problémának elindítását^ hazánk, nemzetünk javára nem tartja megvalósítandónak és keresztül viendőnek? Nem hiszem el, hogy legyen ilyen képviselő, mert méltóztassék tudomásuilvenni, hogy nemcsak a bírálat joga illeti a képviselőt, (Ügy van! Ügy van!) a jobboldalon.) hanem a munkateljesítésre való elkötelezettség is, mert ezt vállaltuk a nemzettel szemben, amikor ideiküldtek bennünket. A bírálat maga csak egy oldalú munka. A komoly munka, az alkotó készség és a vállalt kötelezettség teljesítése. (Földesi Gyula: Közösen, összefogva! — Rapesányi László: De nem az igazgatósági tagságoknál!) A miniszter úr azt mondotta, hogy nem veszi rossznéven az őszinte szót és ezt bölcsen cselekedte, mert a nemzetépítés nagy feladatának sikeres megoldásához egyetlen út a nyilvánosság. . T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek előrebocsátása után áttérve a részletkér-