Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. nyörtelenül. Kérdem én : kik felelősek azért, hogy a magyar társadalom, életében még mindig ilyen szörnyű ellentétek uralkodnak? Nem akarok itt senkit okolni, csak arra kérném az igen t. csúcsminiszter urat, hogy ha a kitűzött programmokat és a csúcsminiszteri beszédét meg akarja valósítani, akkor elsősorban munkaalkalmakat kell teremteni. Meg kell szüntetni azt a munkanélküliséget, amely ma az egész országot elárasztja s helyet kell tudni adnii mindien dolgozó magyarnak megfelelő munkabérrel, földnélküli parasztságunkat földhöz kell juttatni, hogy igenis a szomorú szaporodási statisztikai arányszám, ne lefelé, hanem fölfelé haladjon. Állítsak tényleg egymás mellé az erőskezű diolgozókat, mert csak ezen keresztül lehet akármlyen csúcsprogrammot, vagy akármilyen programmot megvalósítani. Annakidején, igen t. Képviselőház, amikor a weimari Németország a háború után a pusztulás felé süllyedt, nagyon sokszor és nagyon sokan azon gondolkoztak, hogy hogyan és milyen módon^ lehetne a német népet megmenteni attól a zülléstől, amelybe őt a háború utáni évek vitték. Ezen a tanácskozáson az akkori politikusok, tábornokok és miniszterek között ott volt egy fiatal ember, a mai német propaganda miniszter, Göbbels és kijelentette, hogy itt nem tanácskozásokra, itt nem fél megoldásokra van szükség, hanem arra, hogy tényleg levessük azt a liberális álarcot, amelyben az egész német népet vezették, le kell húzni a fehér kesztyűt, el kell menni a nép dolgozó millióinak sorába, el kell menni a gyárakba, le kell menni a parasztsághoz, kezet kell velük fogni és megfelelő életszínvonalat kell nekik nyujtani, hogy - ezáltal újra naggyá tudják egész német népet vezették, le kell menni a tenni Németországot. T. Ház! Ez tényleg így is lett. Mint munkásember, aki átéreztem állandóan a dolgozó millióknak fájdalmát, mert köztük dolgoztam, én is azt mondom, hogy ha a csúcsminiszter úr is hivatkozik arra, hogy a német és olasz példát Iköveti, kövessük ezen a téren is. Vessük le a valóságban is azt a liberális álarcot, amelyben mi is élünk ma. Tényleg menjünlk le a gyárakba, emeljük fel azokat a dolgozó magyarokat és adjuk meg nekik azt a megélhetést, amellyel igenis egy szebb és boldogabb Magvarországot tudunk teremteni. T. Ház! Mindaddig hiú ábránd minden, s gyerekes, komolytalan elgondolás, hogy egy liberális szellemben élő rendszer ma is helyt tudna állani akkor, amikor minden gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy a nemzetiszocialista életrend Európában úgyis bekövetkezik, illetve a koreszme, amely tényleg a dolgozó millióik igazságán épült fel, gyakorlati alapokra helyezkedik. Valósítsuk meg mi is ezt a gyakorlati programmot s akkor elérkezünk mindnyájan ahhoz, hogy igenis egy szebb és boldogabb jövendőt érhetünk meg. A csúcsminiszter úr expozéjában rámutatott arra is, hogy alkalmazkodnunk kell a háborús gazdasági viszonyokhoz. Ez igaz, de kérdem a csúcsminiszter urat, ha erre hivatkozik, akikor miért nem hivatkozik arra is. hogy ezt a háborús gazdálkodást a nemzetiszocialista koreszme tette szükségszerűvé, még pedig a kapitalista plutokrata hatalmaknak kierőszakolása folytán. Ha tehát egyrészről tényleg alkalmazkodnunk kell a nemzetiszocializmus által diktált háborús gazdálkodáshoz, akkor másrészről alkalmazkodjunk tényleg valóságában is ehhez abban, hogy a nemzetiszocialista életrendet veülése 19íl február 18-án, kedden. 4Íl zessük be nálunk, Magyarországon is, különösen akkor, amikor ezt a tengelyhatalmak, illetve a baráti hatalmak politikája így követeli. Mert, igen t Képviselőház^ tagadhatatlan az a tény, hogy Magyarországon még mindig a liberális rendszer szelleme uralkodik. Látjuk Bethlen Istvánnak a beszédét, de tagadhatatlan az a tény is, hogy ennek a jelenlegi háborúnak befejezése után el fog következni Európa gazdasági életének újjárendezése. Képtelen elképzelés az, hogy egy liberális szellemben élő nemzet bele tudjon helyezkedni egy totális európai életrendbe. Az erről az oldalról felszólalt képviselőtársaim mái megmondották és a túlsó oldalról Jurcsek t. képviselőtársam is megmondotta, hogy ennek megvalósítására teljesen új emberekre van szükség, akik át is élik a nemzet közösségének fogalmát, akik igenis szívvel-lélekkel meg tudják teremteni azt, amire az egész nemzet vágyik. T. Ház! Az önellátási törekvésekről beszélt expozéjában a csúcsminiszter úr. Erre az a megjegyezni valóm, hogy erről is csak akkor beszélhetünk, ha az önellátás keretein belül élő ellátottak kolektive alkalmazkodnak a követelményekhez a termelés elősegítésében és a fogyasztásban egyaránt. A jelenlegi liberális szellemben élő kormányzatunkkal és rendszerünkkel kapcsolatban, amit önök itt tovább akarnak szolgálni és támogatni, azt tapasztaljuk, hogy míg az egyik oldalon a milliós nagytőkések herék módjára élik kiváltságos paszióikat, addig a másik oldalon a felemelkedésre váró magyar népmilliók minősíthetetlen életszínvonalban tengetik életüket. Nézzük mea; nyomorukat. Elnök: Kérem, képviselőtársam, mérsékelje magát ezekben a kifejezésekben, mert ezek alkalmasak a közvélemény izgatására. Sütő Gyula: Az iparfejlesztési politikánál pedig arra akarok kitérni, hogy a csúcsminiszter úr és annakidején az iparügyi miniszter úr is azt hangoztatta, hogy igenis, szükség van a dolgozó magyar munkásnak a természettől fogva adott készségére. Tisztában van mindenki azzal, hogy a magyar munkás al; kötni tud, tisztában van azzal, hogy termelni tud. Ha pedig ez így van, akkor azt mondom az igen t. csúcsminiszter úrnak, hogy ezt méltányoljuk is. Méltányoljuk pedig olyan szempontból, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítsunk nekik, adjunk nekik munkát, megélhetést, hogy azt a százszázalékos teljesítményt, amelyet a csúcsminiszter úr exposíja szerint el akar érni, tényleg meg is tudjak valósítani. T. Ház! Tisztán megvilágosodik előttünk aa a tény, hogy ez az expozé nem méltó a nevéhez fűzött reményekhez, nem méltó arra, hogy az ilyen egyszerű és reális megállapítások, amelyek erről az oldalról ehangzottak, gyarló propagandával és szóharcokkal cáfoltassanak meg, ami jellemzi jelenlegi rendszerünket is. Határozottan nevetségesen hat és észszerű külpolitikánkat is sérti, hogy országunk belső életét leborítsuk egy zöld eserkész-sátorlappal, amely sátorlap kívülről zöldre festve, kihívóan mutogat az új európai élet felé. Kérek szépen tíz pierc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Sütő Gyula: És ezalatt a zöldre festett sátorlap alatt a nemzet életében pedig nem történik semmi, marad mindenben a régi nádpálcás rendszer, a zsidó nagybirtokosok és nagytőkések, a feudálisok és egyéb kapitalisták 's a liberalizmus szabadéi vűsége alapján tovább