Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

Az országgyütés hépviseiöházának 18Í. talán egyik legfontosabb frontja lesz az egész világnak. Az ipari és a kereskedelmi vállalkozások sorsa is nagyon érdekes. Az egyik oldalon állandóan azt látjuk, hogy a kisemberek segítése címén átképeznek egyeseket és hozzá nem értő egyéneknek adnak nagy pénzeket s ha véletlenül egy olyan emberről van szó, — van ilyen száz és száz, ezer és ezer — aki egy bizonyos szakmában egész életén át dolgozott és eddig elzárta előle az utat a zsidó nagytőke, a zsidó nagykereskedelem, most valóban hasznosíthatná a szakértelmét a saját és nemzete javára, előbbre léphetne kereskedőből exportőrré, középnagyságú kereskedőből nagykereskedővé vagy így tovább, ezek nem mehetnek oda, hanem csak olyanok, akiknek semmiféle szakértelmük nincs. (Maróthy Károly: A protekciós virtschaft! Ez így van!) Ilyent nagyon sokat tudnék mondani, névszerint is, nagyon érdekes példákat tudok. Ha nagynehezen hozzájuttatják egy kis hitelhez, akkor úgy megkötözik, hogy forgótőke hiányában nem tud dolgozni, pedig az ilyen ember már bebizonyította, hogy megvan a szaktudása, az üzleti érzéke, megállott a saját lábán és mindez érdemessé teszi arra, hogy adjanak neki nem pénzt, mert nem annyira pénz kellene neki, mint inkább lehetőséget arra, hogy kifejthesse a tudását. Sok pénzt adnak olyan célra, hogy egy kezdő embert segítsenek, aki még nem sokat ért a dolgokhoz. A régi szakembereknek nem is kellene annyi pénz, ezek olcsóbba kerülnének az államnak is, ezek rátermettek és szakemberek volnának. Sajnos, más problémára már nem tudok rátérni. Befejezésképpen még azt szeretném megemlíteni, hogy ebben az országban húsz év óta minden dolog elhalasztására, meg nem csinálására mindig találtak valami mentséget. Igen jó volt 18 vagy 19 évig a trianoni szegénység, a megcsonkítottság, hogy bele kell nyugodni a szegénységünkbe, ugyanakkor pedig a másik oldalon kizsarolhatták, kizsákmányolhatták a zsidók és mások ezt az országot és sok-sok milliárdos vagyonok keletkeztek semmiből; a trianoni szegénység nyomorúságából és a szegény nép verejtékéből sajtolták ki és ezt megengedték a régi kormányrendszerek. Ma is mindig találnak a kérdések elodázására különböző mentséget. A Felvidék visszatért, Euszinszkó és Erdély visszatért, mindig különbözőképpen használják fel okul, hogy ezért nem lehet valamit csinálni. Igenis, ettől függetlenül, sok mindent lehetne csinálni és nem szabad a tehetetlenséget mindig az ilyen eseményekkel palástolgatni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezek összefoglalásaképpen úgy látom, hogy ezzel a tervvel is megint úgy járunk, mint annak idején néhai Gömbös Gyula S5 pontjával vagy a választási ígéretekkel, vagy itt a képviselőházban elhangzott miniszterelnöki kijelentésekkel és ígéretekkel, amelyek a földkérdéstől kezdve végig a szociális kérdé-sek során át semmi komoly és gyökeres megoldást nem hoztak. Meg vagyok róla győződve, hogy ez sem fog megoldást hozni. Bár azt látnám, hogy egyszer a sok beszéd helyett komoly kezdeményezés és olyan lépések történnének, amelyeknek hatását azonnal érzi az egész ország. Ha megszüntetik végre a milliós és százezerpengős jövedelmeket, akkor ez az ország valóban fellélegzik, mintha egy átok szállt volna el a feje felől, akkor alkotó munkára kész lesz és elégedett lesz. De amíg ezeket a kirívó példákat látjuk, amíg a tehetetKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1941 február 18-án, keddett. 40? lenségnek, a fejetlenségnek és a szervezetlenségnek ezeket a gyakorlati vonalon mutatkozó eseteit látjuk, addig nem tudunk bizalommal lenni a kormány iránt. A miniszter úr expozéját nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Korponay Ede! Elnök: Korponay Ede képviselő urat illeti a szó. Korponay Ede: T. Ház! Kívánatosnak tartom felszólalásom betartandó tónusának magyarázatául előre bocsátani, hogy nem érzem, nem tudom, ennek következtében tehát nem vallom, még kevésbbé tolom fel magamat sem közgazdasági, sem pénzügyi szakértőnek, hanem egyszerűen, mint kerületem népével napnap után sűrűn és állandóan érintkező, a különböző társadalmi rétegekkel, kezdve a mezőgazdasági és az ipari munkástól, a földmívestársadalom tagjaitól végig a városi polgárosztály minden rétegéig, szerzett tapasztalataim alapján, mint aki ismerem az ő óhajaikat, vágyaikat, kívánságaikat és azoknak megvalósításában segíteni akarok, kívánom a pénzügyminiszter úrnak most tárgyalás alatt álló, a magyar tervgazdaság megszervezéséről szóló expozéjához az igen t. túloldalról elhangzottakkal szemben szerény véleményemet nyilvánítani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Állítom és vallom, mert ez a legjobb meggyőződésem, hogy a magyar nép éppen úgy, mint mi, akik a kormány mögött ülünk, velünk együtt megtalálta a csúcsminiszter expozéjában a magának valót. (Jandl Lajos: Azt kétlem! — ifj. Eitner Sándor: Meg kell kérdezni őket! — Az elnök csenget.) Malasits igen t. képviselőtársam minapi beszédére utalva állítom és vallom azt is, hogy a magyar népnek nemcsak hite van, hanem Malasitsékkal ellenkezően ezzel a hitével hinni is tud ... (Rapcsányi László: De nem ebben a kormányban!) Mélyen t. képviselőtársam, bocsásson meg nekem, ezt az én szent, legjobb meggyőződésem szerint mondom. (Rapcsányi László: Az enyém is az!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Korponay Ede: A magyar nép megérti a pénzügyminiszter úr szavát, amikor azt mondja, hogy a trianoni Magyarországban, sajnos, hiába akartunk tervgazdaságot folytatni, amikor annak nem voltak meg a lehe^ tőségei és a gazdasági feltételei. (Rapcsányi László: Dehogy! Tehetetlen volt a kormány!) De tovább megyek. Állítom és vallom azt t is, hogy a magyar nép igenis bízik a csúcsminiszternek abban a kijelentésében... (Jandl Lajos: Azt sem tudja, hogy ki az!) Elég szomorú, hogy igen t, képviselőtársam olyannak ismeri a magyar népet, mint aki nem tudja, hogy ki a pénzügyminiszter. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Eitner Ákos: Sok van, aki nem tudja! — Br. Vay Miklós: Boldogok a lelki szegények!) Állítom és vallom, hogy igenis nemcsak megérti. hanem bízik is a pénzügyminiszter úrnak abban a kijelentésében, amikor azt mondja, hogy a rendelkezésre álló gazdasági tényezőket és erőket a lehetőség határáig fokozni, a nemzet érdekében szolgálatba állítani, esetleg még a legsúlyosabb áldozatok árán is annyira fokozni és fejleszteni kívánja, hogy a nemzet gazdasági erejét ne csak megőrizzük, hanem fejlesszük is s ezért és ebben az irányban a kormány tőle telhetőleg mindent el fog követni. (Rapcsányi László: Ezt a felszabadulások előtt is meg lehetett volna csinálni! A nagyság nem indokolja a halogatást!) 61