Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

4Ö8 Az országgyűlés képviselőházának Í81 Elnök: Rapesányi képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Korponay Ede: Mélyen i Ház! A csúcsminiszter úr gazdasági expozéjával szemben az igen t. túloldal részéről főkép három konkretizált kifogást emeltek s ezeknek a kifogásoknak az előadása előtt és folyamán, amint Palló Imre igen t. képviselőtársam a maga felszólalásában ezt külön is hangsúlyozta, azt kérték a Háztól, higyjük el, hogy ők ezt a csúcsminiszteri tervgazdálkodási programmât minden pártérdek < nélkül a nemzet szolgálata érdekében bírálják. (Rapesányi László: Ez nem vitás!) Igen t. képviselőtársam, én igen sokszor türelemmel és közbeszólás nélkül hallgattam képviselőtársamat és most öntől és az igen t. túloldaltól is kérem ugyanezt. Én igen szívesen, készségesen elhiszem ennek a kijelentésnek jóhiszeműségét, sohasem kételkedtem ebben. De amikor én ezt teszem, akkor méltóztassanak megengedni, hogy mi is ugyanezt kérhessük a magunk részére. (Helyeslés jobbfelőL) Az igen t. túloldal legyen meggyőződve arról, hogy bennünket, akik a Háznak ezen az oldalán ülünk, soha egy pillanatra sem vezetett más szempont, mint a nemzet érdekében annyira kívánatos nyugalomnak, egyetértésnek, megértésnek a szempontja és egy szent gondolat szolgálni akarásának készsége. (Ügy van! jobbfelőL) Méltóztassék meggyőződve lenni arról is, hogy amikor erről a tárgyalás alatt álló kérdésről véleményünket elmondjuk, akkor mi is valóban a legjobb meggyőződésből és á nemzet szolgálata érdekében tesszük ezt. (Ügy van! jobbfelőL) Ezeknek a gondolatoknak előrebocsátása és hangoztatása^ után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek az előttünk lévő kérdés tárgyalására. Matolcsy igen t. képviselőtársam, a nyilaskeresztespárt vezérszónoka, a csúesminiszter úr expozéja ellen főként azt a kifogást emelte, hogy ez nem tartalmaz konkrétumokat és ezért a tervgazdálkodási Programm ismertetésével kapcsolatban a cél pontos körülírását, összegszerű megjelölést, valamint a fedezetnek" és a szükségletnek pontos megállapítását várta és kívánta, hozzátéve, hogy ugyanezt várta a magyar nemzet is. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben nyilváníthassam azt a szerény véleményemet, hogy meggyőződésem sze^ rint a magyar nép egy ilyen tervgazdálkodási Programm ismertetésénél ilyet nem várt, de nem is várhatott. (Ügy van! jobbfelőL) Nem akarok ezzel kapcsolatban arról beszélni, hogy szólhatott volna-e a gazdasági csúcsminiszter úr a körülöttünk lévő világégés közepette ma megvalósítható vagy meg nem valósítható ter vekről és konkrét javaslatokról, vagy arról; elvárta-e a magyar nemzet, hogy a csúesminiszter úr tervgazdálkodási programma ának ismertetésénél a világégésre való tekintet nél kül és arravaló tekintet nélkül, hogy a háború után milyen lesz a gazdasági helyzet, programmot adjon. Én csak azt mondom, hogy az én megítélésem szerint az igen t. csúcsminiszter úr nagyon helyesen járt el, amikor nem lépett rá erre az útra, konkrétumokat nem említett és összegszerűségről, számszerűségről nem be szélt, mert ha ezt tette volna, akkor járt volna el helytelenül. (Ügy van! jobbfelőL) Állítom, ha ezt tette volna a pénzügyminiszter úr, akkor^ akaratlanul / is, de feltétlenül egy bekövetkező újbóli csalódás elé állította volna a nemzetet. (Ügy van! jobbfelőL) Kérdem: merné-e az igen t. túloldal vállalni a felelősséget azért, ha az ilyen konkrét bejelentésekben tett ígéretese 194,1 február 18-án, kedàeti. tek nem teljesítése következtében csalódás keletkeznék a nemzet lelkében? Szerintem igenis a tervgazdálkodással szemben a kívánalmakat, az óhajokat egy percig sem mondom, hogy odakinnt a magyar nép lelkében nem élő vágyakat megvalósítani segíteni, ilyen óhajokat, mondjuk a magyar közgazdasági élet esetleges kihagyásait, panaszait előhozni természetes dolog, de magában általában itt egyszerűen tényképpen azt megállapítani, hogy az a csúcsminiszteri Programm nem tartalmaz konkrétumokat, hogy az politikai megvitatás tárgyává nem tehető és arra nem alkalmas, méltóztassanak megbocsátani, az én felfogásom szerint a nemzet érdeke szempontjából ebben a Házban elmondani, megállapítani, leszögezni sem lett volna szabad. (Rapesányi László: Ez felfogás dolga! Nekünk más a felfogásunk!) Vagy kérdem a t. Házat és a túloldalt is, helyesebben járt volna-e el az igen t. pénzügyminiszter úr, ha a felszólalások értelmében hasonló értelemben állott volna ide elénk a kívánt formában, konkrét összeg, cél és határidő megjelölésével javaslatokkal és ezek a javaslatok a miniszter úron kívül álló okoknál fogva megvalósíthatóvá vagy a bejelentett ha táridőre teljesíthetővé nem lettek volna vagy nem lennének. Akkor nem az igen t. túloldal állana-e elő azzal, hogy a kormány megint nem tartotta be az igéretét, már megint csak igért, de nem tett semmit? Ez a bírálat megint csak nem a kormány iránt szükséges bizalom és a nemzet nyugalma érdekében annyira kívánatos közmegnyugvás érdekében helytelen eljárás lett volna-e? (Rapesányi László: Nem is ilyen konkrétumokat kérünk!) Elnök: Csendet kérek képviselő úr! Korponay Ede: Mivel bevezető szavaimban bátor voltam jelezni, hogy nem is ilyen értelemben, nem is ezen a sikon kívánok az expozéhoz hozzászólni, hanem az előbb röviden mondottak értelmében a tervgazdaság végrehajtása folyamán, a nemzetben, a népben élő esetleges óhajokra, vágyakra^ kívánom az igen t. csúcsminiszter úr figyelmét felhívni, méltóztassanak megengedni, hogy most már áttérjek a konkrétumokra. Az igen t. túloldal a csúcsminiszter programmbeszédének bírálatánál azt

r állította az Oti.-val kapcsolatosan, hogy az érdekeltek az Oti. államosítását kérik és ^kívánják. _ Méltóztassanak nekem megengedni, mint aki, ha nem is az ország egyik legnagyobb, de közvetlen tapasztalatom és tudomásom szerint egyik legproduktívabb Oti. pénztára önkormányzatának vagyok közel másfélévtized óta tagja, hogy ezzel szemben éppen az ellenkező álláspontot foglaljam el. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Korponay Ede: Tisztelettel kérek negyedórás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Korponay Ede: Állítom és vallom, hogy sem a munkaadók, sem az Oti.-ban^ érdekelt munkavállalók nem az Oti. államosítását, hanem éppen ellenkezőleg, az Oti. önkormányza; tának kiterjesztését kívánják. (Rapesányi László: Jobb elbánást kérnek!) E mellett ugyanekkor én is azt állítom, hogy ezt nem önmagáért kívánják, hanem azért, hogy a maguk megítélése, legjobb meggyőződése szerint úgy a munkaadók, mint a munkavállalók szempontjából sérelmes rendel-