Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

404 Az országgyűlés képviselőházának adatot az idő kiszabott voltára való tekintettel nem is érintem. Ez általános, országos érdek. Ha emelni akarjuk őstermelésünk, mezőgazdaságunk hozamát mennyiségileg és minőségileg egyaránt, mint ahogyan kétségtelen, hogy emelni akarjuk s ha ezzel komoly eredményeket akarunk elérni, akkor a munkát, akarva, nem akarva, az Alfölddel kell megkezdenünk. Ez tehát tulajdonképpen nem is az Alföld megsegítését jelenti vagy ha igen, akkor csupán járulékosan jelenti ezt. A tulajdonképpeni megsegítés a pénzügyminiszter úr programmjának másik pontjánál, az ipar decentralizációjánál kezdődik. Ennek sok szempontból való kívánatossága és fontossága közismert. Ebből a szempontból én itt e programúinak csak népesedéspolitikai és szoeilpolitikai elemét érintem, éppen a Tiszántúl sajátlagos viszonyaira való tekintettel. Egyszerűen azt mondom: »a nagyobb szaporaságú népességnek több munkaalkalmat kell juttatni«. Világos, hogy a jövőben — amennyire a jövő előrelátható — iparunkat úgy kell majd átalakítanunk, hogy a honi termelésű nyersanyagok felhasználásán alapuljon. Az Alföld szempontjából annál fontos abb a gyáripar bizonyos decentralizálása, mert éppen a Tiszántúl a maga sajátságos földrajzi és meteorológiai viszonyainál fogva az ország más területeinél kevésbbé alkalmas arra, hogy ott az őstermelést racionálisabb, jövedelmezőbb formába állítsuk át, mint az ősi gazdálkodás tette. íAz elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Egészséges ipar letelepedésének feltételei közül a nagy alföldi városokban főleg a nyersanyag tömege és közelsége, valamint a szállítás lehetősége van meg. Az élelmezési ipar legváltozatosabb fajai, a bőripar, — mint ősmagyar ipar — a cellulózegyártás és más, a mezőgazdaságon alapuló iparok képzelhetők el az Alföldön. Miután kétségtelen, — akárhogyan, illetve jobban mondva, akármikor végződjék is a háború —; hogy Dél-Amerika az óriási hajótérveszteségek következtében például Európa húsellátásból hosszú időre ki fog kapcsolódni, mindenesetre fontos lenne az, hogy a mi állattenyésztésünk megfelelően fejlődjék. (Ügy van! Ügy van!) Ezenfelül meg kell szűnnie élőállatkiszállításunknak is s el kell érnünk azt, hogy csak feldolgozott, fagyasztott vagy konzervált állapotban szállítsunk a külföldre húsnemúeket, hogy a bőr nálunk maradjon. Meg kell szűnnie annak a lehetetlen és agrárállamra valóban szégyenteljes állapotnak, hogy ipari borszükségletünk háromnegyed részét külföldről kell behoznunk. Az Alföldön éppen a sűrűbb népesség és a nagyobb szaporodás következtében kellő számú munkáskéz is rendelkezésére áll az odatelepítendő iparnak. Van azonban még egy tényező minden nagyobb magyar városban, — és itt nemcsak az Alföldet, hanem az ország egész területét értem — amely tényező ránézve ugyan igen elszomorító, de a mai különleges viszonyok között az ipar decentralizálásához segítséget is jelent. Ez a tényező az elhagyott gyárak tömege szanaszéjjel az országban, amelyeknek épületei a nemzetgazdaság óriási kárára az idők behatása alatt romlanak; sok helyen még a gépek sincsenek leszerelve, azok is rozsdásodnak, holott a mai nyersanyagszűke mellett és az építőanyagok drágasága mellett ezek ni a . ülése 19hl február 18-án, kedden. különösen nagy értéket képviselnek. Hogy csak néhány példát mondjak, végig az országon a szombathelyi motorgyár, a győri ágyúgyárnak egy igen nagy, kihasználatlan része, a debreceni textil- és cukorgyár kihűlt fészkei ma a gyáriparnak. Bátorkodom az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, — ha még nem történt volna meg — hogy az ilyen objektumokról, amelyek némi kis adaptálással alkalmasak lennének arra, hogy újra falaik közé fogadják' a gyáripart, vezessen országos katasztert, hogy amennyiben az ipar a decentralizációval kapcsolatban letelepedési helyek iránt érdeklődnek, akkor ezek rendelkezésre álljanak; ez is könnyítést jelentene az ipar decentralizálciója szempontjából. Egyébként ezeket az észrevételeimet az idő rövidreszabott voltára való tekintettel távirat stílusban elmondva, a legteljesebb bizalommal lévén a kormánynak közjót munkáló programmja, gazdasági politikája iránt, a pénzügyminiszter úr expozéját a legnagyobb örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Eitner Ákos! Elnök: Eitner Ákos képviselő urat illeti a szo. < • . ! ••.•* f" Eitner Ákos: T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjához hozzászólva, mint előttem többen tették, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a miniszter úr általános nemzetiszocialista igazságokat tett magáévá s bár csak nagy általánosságban tette ezt, mégis érintette ezzelkapcsolatban gazdasági életünknek majdnem minden részét. Hogy ez nemcsak egy általunk, ezen az oldalon kitalált dolog, azt bizonyíthatom azzal, hogy egy gazdaságpolitikai lap, az »Üj Világ«, bírálatot mondva az itt most folyó vita felett és kifogásolva, hogy a nemzetiszocialisták nem fogadják el a csúcsmiiiiszter expozéját, többek között ezeket mondja: »Kalapot kellene tulajdonképpen nekik — azaz nékünk — emelni most. amikor az ő általuk — vagyis általunk — vallott Programm elvi alapjait szegezte le a miniszter úr — amint mondja — nagyobb felkészültséggel és mély felelősségérzettel.« Mindez nagyon szép és ha csak erről volna szó, akkor nagy örömmel vennők tudomásul a miniszter lír beszédét, tapasztalatunk azonban az, hogy sok szép beszéd és Programm hangzott el már a képviselőházban és a Házon kívül is, amelyeknek valóraváltása nem következett be. Éppen ebben a tátrgykörben is, amelyről a miniszter úr beszélt, egy éve folynak kísérletezések, intézkedések, rendelkezések és beavatkozások gazdasági életünkbe, de — amint beszédem későbbi során néhány kirívó példával rá fogok mutatni — olyan meggondolatlanul, tervszerűtlenül, sőt mondhatnám, minden szakértelmet és a dolgok ismeretét teljesen nélkülöző formában, hogy a gyakorlati embereknek, a gyakorlati gazdáknak a hajuk szála égnek mered, amikor egy-egy ilyen intézkedéssel találják szemben magukat a gazdásági életben. Hogy ez így van, az kétségtelen, megcáfolhatatlan. Az elmúlt hónapok során láthattuk és tapasztalhattuk, hogy egyes mezőgazdasági termeivényekben, fogyasztási cikkekben milyen nagy hiány mutatkozott, éppen az itt többször felhozott zsír tekintetében és milyen bajok vannak a hizlalás kérdésében is. Pár szóval foglalkozni kívánok azzal, hogy az egész zsírprobléma nem országos probléma volt. Zsír-