Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

400 Az országgyűlés képviselőházának 181 hol vagyunk mi tiszántúliak, hol van ettől az ország nagyobb része, akik nem termelhetünk éppen a távolságok miatt csak búzát és kukoricáit és ezekre a termeivényekre vagyunk ráutalva. Ezeknek az ára tehát nem emelkedett 40—50%-kai. (Rajniss Ferenc: Laky szerint paradicsom ez az ország! Szép humoros beszédeket tart vidéken!) Nemcsak ezeket az alapelveket kell lefektetni, hanem tisztán, világosan meg keli mondani, mit akarunk. Ma már a mezőgazda sem az, aki régen volt, ő is ceruzát vesz a kezébe és kiszámítja, hogy érdemes-e valamivel foglalkozni vagy arra rá kell fizetnie. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy ráfizetéssel termeljen. Olyan árpolitikáira van szükség, amely mellett mindenki megtalálja a maga verejtékes, nehéz munkájának megérdemelt gyümölcsét. Nem elég, ha a termelést csak fokozzuk, bármilyen mesterséges úton is, ha az értékesítés nincs kellően megszervezve. Az utóbbi idohen nagyon gyakran találkoztunk ilyen esetekkei, amikor talán a propaganda hatása alatt, talán állami segítséggel valamilyen újonnan létesített termelési ágra bírták a kisgazdatársadalom bizonyos részét, és amikor az értékesítés ideje bekövetkezett, kitűnt, hogy nem volt, aki tőle a termel vényeket átvegye. Mélyen t. Ház! Szervezettségre van szükség az értékesítésnél. Ezt a szervezettséget éhben az időben még nem látjuk, mert micsoda szervezettségre vall az, amikor a Felvidék, továbbá Erdély visszatérésével óriási mérték ben megnövekedtek erdeink, sóbányáink és később mégis mind a tüzifaszükséglet, mind a sóellátás tekintetében nagy hiányok mutatkoztak. Ezelőtt két esztendővel, 1939-ben, a búzát tízezer mázsaszámra festették meg és használták fel a nagybirtokosok hízlalási, takarmányozási célokra, most pedig mi esszük a korpát, azt a korpát, amely a libáknak, rucáknak nevelésére volna szükséges. Tisztelettel kérek egy negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. B. Szabó István: Amikor mindennek emelkedett, mint az előbb kifejtettem, ugyanakkor a közterhek is emelkedtek. Alig van olyan község, amelyben a közterhek ne emelkedtek volna. Nemcsak az iparcikkek ára emelkedett tehát, hanem minden községben emelkedtek a pótadók is. A mezőgazdasági termelési ágat nem lehet mesterségesen visszaszorítani, amikor mindenütt az egész országban hivatkoznak arra, hogy ez az alappillére az ország boldogulásának. Ha a mezőgazdaság termel vényeinek a jövedelmezőségét agyonütjük, ez felemészti azt a kis tőkét is, amely még megvan. Ha nézzük, hogy a többterme!és a valóságban, a gyakorlatban hogyan fog ki nézni, a búza értékesítésével kapcsolatban szintén volnának kívánnivalóink. A kiadott rendelkezés szerint ugyanis az a helyzet, hogy az 50 katasztrális holdon felüli termelők búzafeleslegüket csak a Futurának adhatják el. (Rajniss Ferenc: A zsidó ma is drágábban veszi meg! Ez a helyzet! Az egész országban! Erkölcstelen helyzet!) A helyzet az, hogy egy embernek kell odaadni a búzát, egy embernek, akármilyen ember is legyen az erkölcsileg,. becsületbelileg. Sajnos, tapasztalatból tu doni, hogy ezt a helyzetet ki is használják. Me*-t hiába mondják azt, hogy a búza ára maxiülése 19%1 február 18-án, kedden. málva van, meg van állapítva, mert ezt a maximálást százféleképpen ki lehet játszani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Ki lehet játszani például a fajsúly figyelembevételével. Azt mondják például, hogy 8—10% szemét van a búzában s ha csak 1% szemét is van benne, el kell adnom neki azt a búzát, inext nincsen módomban másvalakinek felkínálni. 'Adódik egy másik érdekes eset is és ez a vásárlási igazolvánnyal ellátott egyének kérdésével kapcsolatos. Példaképpen csak egy olyan gazdát említek, akinek búzára van szüksége: ez a búzát nem veheti meg a másik gazdától, nem veheti meg például éntőlem, mert én köteles vagyok a búzát átadni a Futurának, és annak a gazdának a Futurához kell mennie, amely esetleg egy másik községből fogja neki a búzát kiutalni. Már pedig a búza a kiutalással, a szállítással természetesen megfog drágulni. Ez lehetetlen állapot. Lehetetlen, hogy a mezőgazdaság még termel vényeinek eladása tekintetében is teljesen ki legyen szolgáltatva ilyesmiknek. Az utóbbi időben nagyon sokat hallunk a tervszerű, irányított gazdálkodásról. En azt hiszem, nem volna a termelő társadalomnak kifogása az irányított, tervszerű gazdálkodás ellen, (Rajniss Ferenc: Professzorokkal akarnak irányított gazdálkodást csinálni! Meg kell bolondulni tőle!) de szeretnők már látni, hogy a gyakorlatban hogyan fog ez érvényesülni, hogyan fogják ezt majd a gyakorlatba átültetni. A pénzügyminiszter úr egy szót sem szólt erről, már pedig nem lehet közömbös éppen mireánk, termelőkre, hogy a kormányzat milyen mértékben kíván belenyúlni a mi egyéni gazdaságunkba. Mélyen t. Ház! Ha a tervszerű gazdálkodás a rnezqgazdaság előnyét, színvonalának emelését fogja eredményezni, természetesen minden mezőgazdasági ember boldogan fogja támogatni a tervszerű gazdálkodást, de a sok mende-monda után szeretnők már legalább halvány körvonalakban látni, hogyan gondolja ezt a kormány megvalósítani. Az elhangzott expozéban ugyanis erről egy szó sincs. A pénzügyminiszter úr a termelés eredményének fokozására alkalmas eszközök közül rámutatott a mezőgazdasági szakoktatásra. Ez a kérdés szintén oiyan lassú tempóban halad előre, amire alig talál az ember kifejezést. (Rajniss Ferenc: Mihelyt a paraszt keres, művelt lesz!) Csak arra emlékeztettek, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésének vitájánál egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy amíg a mezőgazdasági szakoktatásra 250.000 pengőt áldoz a földmívelésügyi kormány, ugyanakkar a színházak támogatására kétmillió pengőt adnak. Ez lévén a helyzet, nem tudom, hogyan gondolja a miniszter úr a szakoktatással elérni a terméshozam emelését. Én ugyanis úgy gondolom, hogy talán mégsem a színházak a fontosak, nem azok fogják megmenteni ennek az országnak a mezőgazdasági jövőjét, (Űyy van! Ügy van!) hanem igenis, a földmíveléssel foglalkozó kisemberek szaktudása teszi majd lehetővé, hogy a földmívelés terén magas színvonalat érjünk el. Mélyen t. Képviselőház! A szakoktatás abban a formájában, ahogyan eddig folyt, ma már nem megfelelő. Sokat hangoztatjuk azt, hogy nemcsak elméleti oktatásra van szükségünk, — magamat is beleveszem — tessék több