Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-181
Az országgyűlés képviselőházának 181. gyakorlati oktatást adni. A mi intézményeinkben egyes helyeken valóban folyik bizonyos gyakorlati szakoktatás, de a mezőgazdaság nagy társadalmi rétegének csak kis része férhet ahhoz, hogy gyakorlatilag is megtanulhassa a szóbanlévő kérdéseket. Már régen hangoztatjuk, hogy mintagazdaságokat létesítsenek egyes nagyobb helyeken, egyes nagyobb községekben, ahol az a kisgazda a nap minden szakában, az év bármely idejében ott a helyszínen tanulmányozhassa, mit hogyan kell termelni. Ez lesz a szakismeretek elsajátításában igazi kiindulási alapja, mert ebből a példából sokkal többet fog tanulni, mint tanulna egyébként az elméleti oktatásból. Amikor most már VIII. osztályú népiskolákban, új tanterv szerint folyik majd a tanítás, könyayen meg lehet ezt valósítani. Ugyanis, akik felsőbb iskolákba, más pályára akarják adni gyermekeiket, azok nem járatják már az V— VIII. elemibe, hanem leginkább már a IV. osztályból viszik más intézetekbe; akik tehát az első négy elemi iskolai osztály elvégzése után a másik négy elemit is elvégzik, azok már majdnem kivétel nélkül a mezőgazdaságban fognak megmaradni, tehát a IV. osztályon felül már tisztán mezőgazdasági szakoktatást kell életbeléptetni. Mélyen t. Ház! Sokat halljuk, itt a parlament padsoraiban is, hogy a kisgazdákat így és úgy kell oktatni, tanítani, így és úgy kell nevelni. Engedjék meg nekem, hogy azt mondjam, hogy mi, akik szintéin ebből a társadalmi osztályból valók vagyunk, sokszor már majdnem úgy érezzük, hogy itt egyesek talán még mindig nyershúsevő vadaknak nézik a kisgazdákat, (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon) akik egy lépést sem tudnák maguktól előre tenni, a nélkül, hogy valaki a lábukat ne igazgatná. Ezek az emberek talán csak a vonatból ismerik az igazi gyakorlati gazdákat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaldalon.) mert másképpen tudniok kellene, hogy a kisgazda az időjárás minden viszontagságával küzdve és dacolva, állandóan kísérletezik azért, hogy kis gazdaságát fenn tudja tartani, mert hiszen elsősorban neki fontos az, hogy az ő kis gazdasága mennyit terem, mert ha kevesebbet termel, az adó nem lesz vele kevesebb és egyéb kiadásai is éppúgy megvannak; ő tehát öregségéig mindig valósággal kísérletezést folytat. Állítom hogy ha ezek az oktatók, akik dobálódznak itt a szavakkal, odamennének abba a kisgazdaságba olyan körülmények között gazdálkodni, egypár év alatt tönkremennének. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Tóth János: Nem 30 napra van az eszük berendezve!) A termelésnek elengedhetetlen feltétele, — amit már előttem is tölbb szónok megemlített — a műtrágyakérdés rendezése. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom ismételni azt, amit itt már előttem elmondottak. Különösen fontos, volna a tavaszi fejtrágyázással pótolni azokat a hiányokat, a mely hiányok a vetésterület 33%-os kevesbedésével fognak jelentkezni. Amikor erről beszélünk, akkor az az igazság, hogy nem azért nem mütrágyáz a paraszt, mert nem tudja annak a jelentőségét, hanem azért, mert drága a műtrágya; (Ügy van! Űgv van! a szélsőbaloldalon.) most is például csak a szuperfoszfát ára 4 pengővel emelkedett mázsánként. Ha az egyik oldalon engedik az égis nőni az árakat, a másik oldalon pedig erőszakkal maximálják a búzának az árát. akkor nem fogunk többet termelni s ez ülése 19hl február 18-án, kedden. 401 oda fog vezetni, hogy a termelés nem felfelé, hanem lefelé fog majd ívelni. Mélyen t. Ház! Sertésállományunk a múlt esztendőben nagyon-nagyon megfogyatkozott. Ennek talán egyik okozója az, amit Keibel képviselőtársam is felhozott itt, hogy nem volt szervezett sertésértékesítési lehetőség, a gazda ráfizetéssel dolgozott; kiirtotta tehát magkocáit és nem törődött a -sertéstenyésztéssel, mert ráfizetéssel nem volt hajlandó termelni. Másik oka pedig az, hogy speciálisan a tavalyi esztendőben óriási dögvész pusztított, különösen a Tiszántúl, de valószínűleg az ország más részein is. A gazda is tisztában van a szérum oltás nagy hatásával, de a szérum árának magassága miatt sokan nem oltatnak és így nagyon sok sertés pusztul el azért, mert nincs beoltva. Tűrhetetlen állapot az, mélyen t. Ház, hogy csak azért engedjük az országnak egy óriási értékét évente elpusztulni, mert egyes vezérigazgatók máskép talán elesnének a sokszázezer pengős fizetéstől. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Be kell vezetni a kötelező sertésoltást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) a sertésoltóanyag árának felére való leszállításával és akkor óriási értéket lehet megmenteni, amely egyébként elpusztul. (Rajniss Ferenc: Miért nem csinálják, meg, ha mindenki helyesli 1 ? — Rapcsányi László: Ki az akadálya*? — Rajniss Ferenc: Mindnyájan akarjuk és nem csinálják meg! Maróthy Károly: Átkos, nyilasok! Nem engedik megcsinálni! Zavarják a kormányt! — Az elnök csenffet.) Mélyen t. Ház! A korpaértékesítéssel kívánok én is egy pillanatra foglalkozni. Ma az egész országban zárolva van a korpa. Nagyon jól tudjuk, különösen mi, mezőgazdák, hogy ilyenkor van a rucának, a libának a keltetési időszaka, márpedig korpa nélkül a baromfitenyésztés valósággal elképzelhetetlen; de ugyanúgy a kismalac nevelése is elképzelhetetlen korpa nélkül. Ott vannak nálunk a Tiszántúl. Békésben a malmok, telezsúfolva korpával, — van olyan, amelyben több .mint ezer métermázsa korpa van — Zaj a szélsőbaloldalon. 1 ) — és hetekig jártam már itt Pesten a hivatalos fórumokat, jhogy felszabadítsunk bizonyos mennyiséget és amikor eljöttem Békésről, még nem voltak felszabadítva ezek a készletek. (Maróthy Károly: Ez, uram, a tervgazdálkodás!) Ilyenformán majd akkor jön a felszabadítás, amikor már ezek a keltetési idők elmultak. (Maróthy Károly: Ez a professzor urak tervgazdálkodása! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szakértelem!) Engedjék még meg, hogy röviden foglalkozzam a záloglevelek kérdésével is. Ezt azért teszem, mert egy interpelláció formájában már megkérdeztem ugyan a pénzügyminiszter urat erről és a pénzügyminiszter úr később írásbeli választ adott is, ez a válasz azonban egyáltalában nem volt kielégítő. Nagyon jól tudjuk, hogy éppen azokban az irányított időkben, amikor traktorokat meg keltetőgépeket és nem tudom miket vásároltattak a kisgazdákkal, a kisgazdatársadalom nagyrésze eladósodóit. Ekkor jöttek a kölcsönfelvételek. A kisgazdatársa dalom úgy eladósodott, hogy talán éppen ezért kell ma is a gazdavédelmi rendelkezéseket fenntartani, mert a gazdákat meg kell menteni a teljes pusztulástól. A kötvények legnagyobbrésze kiment külföldre. Elkövetkezett az idő, amikor maguk a kölcsönfelvevők akarták megvásárolni ezeket a kötvényeket. (Rajniss Ferenc; Akkorra a zsidók már összevették!) De 60*
