Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

392 Àz országgyűlés képviselőházának 18Í. ülése 194-1 február 18-án, kedden. Gyakran szólaltunk fel az állattenyésztés érdekében is. Az állattenyésztés sikere előfeltételének tekintettük közlegelők gyarapítását, a szálas takarmányok termelését és mindazoknak az intézkedéseknek megtételét, amelyek az állattenyésztést mennyiség és minőség tekintetében fejlesztik. Talán mi voltunk az elsők az országban, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Óriási! Ők voltak az elsők!) akik rámutattunk arra, milyen hátrányos helyzetet jelent a gazdasági élet szempontjából a sok apró parcella, a rengeteg mesgye. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Tóth János: Árpád előtt megcsinálták!) Gyakorlati tapasztalatok alapján viszont meggyőződésünk volt az. hogy a mai tagosítási rendszer mellett ez a probléma örök megoldhatatlanságra van kárhoztatva. Ismerjük a tagosítási eljárásokat és tudjuk, hogy egy község tagosítási eljárása r sokszor hosszú éveken keresztül tart, amíg végre befejeződik. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Tóth János: Olvasta? — Peyer Károly: Ne ízléstelenk esdjék! Szakember, nem müparaszt! — Zaj.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kénem, ne méltóztassék elnöki jogokat gyakorolni (Zaj.) Szeder Ferenc: Beszéltünk a csatornahálózat kiépítésének kérdéséről^ is. amikor az államháztartás helyzete lehetővé tette volna ennek a nagyvonalú munkának megkezdését, mint ahogyan általában szükségesnek és hasznosnak tartottuk a termelés intenzív kifejlesztése szempontjából a folyók szabályozását; utalok itt a Sajó szabályozására, amelynek tervei már a világháború előtt elkészültek. i s amelyeknek végrehajtására Miskolcon a Weidlieh-féle házban hivatalt is állítottak fel. Éppen erről az oldalról tettük számtalanszor szóvá a mezőgazdasági szakoktatás nagyvonalú kifejlesztésének szükségességét, az Alföld erdősítését és fásítását, szóval mindazoknak az intézkedéseknek megtételét, amelyek lehetővé tennék a mezőgazdasági termelés magas fokra emelését. Amikor mi a mezőgazdasági szakoktatás kifejlesztését itt számtalanszor követeltük, mert a mezőgazdaság intenzív fejlesztésének előfeltételéül tekintettük, akkor voltak szakemberek, utalok itt Kaán Károly legutóbb megjelent könyvére — aki ugyanakkor a szakoktatás kimélyítése ellen foglalt állást, amire pedig most ebben az adott pillanatban igen nagy szükség volna, mikor gyors eredményeket akarunk elérni a mezőgazdasági termelés terén. Mindezek a sürgető követelések itt hangzottak el a parlamentben, amikor pedig tervszerű és céltudatos munkával lehetett volna fokozatosan végrehajtani mindazokat a terveket, amelyeket most máról-holnapra akarunk megvalósítani. Természetesen beletartozott a mi elgondolásunkba a mezőgazdiasági munkások munkaés jogviszonyainak is korszerű rendezése. Elavultnak tartjuk az 1898:11. t.-cikket és annak a mezőgazdasági munkások munkamenetére vonatkozó rendelkezéseit. Elavultnak tartjuk azt a jogrendszert, amelyet 1898-ban, az 1897. évi nagy sztrájk után alkotott meg a képviselőház és éppen ezért kövételtük a mezőgazdasági munkások jogviszonyainak korszerű rendezését. (Tóth János: Nem értenek hozzá! — Za

M De szóvátettük mi itt a mezőgazdasági munkások szociálpolitikai elhagyatottságát is, amely szorosan beletartozik most Magyarország- gazdasági átszervezésének kérdésébe. Az volt a felfogásunk, — mint ahogyan most is változatlanul ez a felfogásunk — hogy szociálpolitikai vonatkozásban a mezőgazdasági munkások is kapjanak legalább annyit, mint amennyit törvényben biztosított joguknál fogva az ipari munkások kapnak, hogy tehát a mezőgazdasági munkások is részesei legyenek a betegségi, baleseti, aggkori és rokkantsági biztosítás korszerű szociálpolitikai intézményének. Mi a mezőgazdaság nagyvonalú átszervezését csak a leggyökeresebb földbirtokreformmal tudtuk elképzelni és ezzel kapcsoltuk egybe, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Már 50 esztendővel ezelőtt mi követeltük!) mint ahogyan ma is elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a nagybirtok érintetlenül hagyásával lehessen a mezőgazdasági termelés tervszerű átszervezését megoldani, (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Tóth János: Maguk csak a napszám leszállításáról beszélnek! — Elnök csenget.) de nem úgy, ahogyan a miniszteri beszéd tartalmazza. Utalhatok arra, több, mint tíz esztendeje, hogy a szociáldemokratapárt részletes mezőgazdasági programmját megalkotta s ez a Programm magábanfoglalja a mezőgazdasági termelés átszervezéséről vallott felfogásunkat is. (Tóth János közbeszól. — Peyer Károly: Legalább ne ízléstelenkedjék! Hol volt maga akkor, amikor már beszéltünk róla! Maga egészen zöldfülű volt még akkor! — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Nem lehet így lekicsinyelni valakit!) Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Hol volt még akkor maga! — Füssy Kálmán közbeszól. — Peyer Károly: Maga meg a pöcegödröt tisztította Komáromban! — Zaj.) Peyei képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Szeder Ferenc: Ezeknek a tényeknek az ismeretében mondom tehát, hogy a miniszter úr beszédének újszerűsége csupán abban van, hogy mindezeket a kérdéseket összefoglalva, mint az ország gazdasági életének megszervezésével megbízott miniszter mondja el. T. Ház! De felvetődik a kérdés, hogyan jutott a kormány arra a gondolatra, hogy kísérletet tegyen az ország gazdasági életének tervszerű átszervezésére s azt a tervet hozza a képviselőház elé, amelyről a miniszter úr beszélt és amelynek gyakorlati megvalósítása meggyőződésem szerint egy emberéletre elegendő munka. Pusztán csak azért vétem fel a kérdést, mert ismerem a mi viszonyainkat és tudom, hogy nálunk kényszerítő okok nélkül nagyvonalúan gondolkodni is alig tudnak, nemhogy nagyvonalú cselekedetekre képesek volnának. Meglehetősen Pató Pál népe vagyunk és a cselekedetekből legtöbbször kiérzik a »ráérünk arra még«. Ezeket a terveket látva, amelyeket a miniszter úr terjesztett a képviselőház elé, az ember feltétlenül arra gondol, hogy ezeket a háború vihara sodorta ide. És ha ezt tudjuk, nemi titkolhatjuk el azt az aggodalmunkat, — bár ha most meg is van a kormányzatban az arra vonatkozó törekvés, hogy terveinek gyakorlati megvalósítását keresztülvigye — hogy ezeket a terveket majd a háború befejeztével restringálni fogják; elég gyakorlati tapasztalat igazolja ezt a feltevésünket. T. Képviselőház! Amikor a miniszter úr felvetette a gazdasági élet átszervezésének tervét és annak ismertetésébe kezdett, felvetette ezzel kapcsolatban azt a kérdést is, hogy milyen elvek alapján akarja a magán-