Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

382 Az országgyűlés képviselőházának 18C a termelőnek kifizetett árakat és a fogyasztónak rendelkezésre bocsátott, termény ellenében beszedett árakat. Mélyen t. uraim, itt megint szükség van arra az erélyes kézre, amely igazságosan, oly módon osztja el a termékeket, hogy egyrészt minden egyes termelő megtalálja a maga számítását, másrészt pedig ne történhessék meg az az anomália, hogy például — teljesen ki lévén szolgáltatva a termelő és a fogyasztó egy bizonyos vállalatnak — a minősítésnél harmadrendű árunak vegyenek olyan árut, amelyet azután a fogyasztónak elsőrendű áruként adnak tovább. En ezekre a kérdésekre felhívtam az iparügyi minisztérium illetékes ügyosztályának figyelmét és meg vagyok győződve arról, hogy ebben az irányban hamarosan intézkedés fog történni. Tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a képviselő úr? Stitz János: Tizenöt percet. Elnök: Méltóztatnak a kért tizenötperces meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Stitz János: T. Ház! Nyilvánvaló tehát, hogy egy teljesen objektív és pártatlan, de egy céltól vezetett és erélyes központi kéznek kell ezeknek a felmerülő problémáknak megoldásához hozzájárulnia, hogy itt semmi néven nevezendő baj és igazságtalanság ne történhessék. A most megvitatás alatt álló pazdasági programmal kapcsolatban nagyon sokszor hangoztatták azt a vádat, hogy nincsen benne konkrétum. A vezéreszmében, mélyen tisztelt uraim, rendkívül sok konkrétum van. Én azonban úgy értelmeztem a konkrétumok hozatalát, hogy azért hozta ide a csúcsminiszter úr ezt az expozéját, hogy mi, akik hivatva vagyunk ezt megtárgyalni, igenis további konkrétumokat hozzunk. Erre én mindjárt bátor leszek két példával is szolgálni. A jó Isten kegyelme folytán a mi geológus gárdánk abba a helyzetbe került, hogy annak ellenére, hogy a kissármási gázterületek nem kerültek vissza hozzánk, mégis megvan minden reménységünk arra, hogy a fúrások — és ezek eredményes fúrások (Derültség.) — olyan eredményre vezessenek, hogy a magyar gazdasági életnek egy rendkívül nagy energiaforrás, a földgáz álljon rendelkezésére. Teljesen kész és kidolgozott terveink vannak arra, hogy ebből a földgázból, amely tudvalevőleg legnagyobb részében metángáz, acetilént lehessen előállítani és ez az acetilén képezze a magyar mügumigyártás olcsó nyersanyagát, amely függetlenné fog minket tenni — ha majd az olcsó nyersanyag folytán versenyképesen is tudjuk majd ezt előállítani — attól a hosszú úttól, amely az exotikus kaucsukfáktól egészen a csepeli szabadkikötőig vezet. Erre vonatkozólag teljesen kidolgozott tervezetet fogok igen nagy tisztelettel az iparügyi minisztérium rendelkezésére bocsátani. A másik kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, ugyancsak hasonló probléma. Évenként 27.950 tonna kalcinált szódát és marónátront hozunk be circa 3'5 millió pengő értékben. Amióta Kárpátalját és Erdély északi részét visszakaptuk, visszakaptunk egy csomó sóbányát, — tudvalevőleg a konyhasó a szódagyártás alapanyaga — mégpedig olyan sót is viszszakaptunk, amely nagy mértékben földes lévén, egyéb célokra nem alkalmas. Nem kell tehát semmi mást tenni, mint ezt a kősót megfelelően feldolgozni kalcinált szódává és marónátronná. Eire alakult egy keresztény konzor. ülése 19U február lJf-en, pénteken. cium, amelybe a magyar kormányzatnak, illetőleg az iparügyi minisztériumnak teljesen ingyen, 51 százalékkal való belépésére van szükség, és ezzel meg lehet valósítani azt a teljesen kész tervezetet, amely a helyben levő nyersanyag felhasználását és ezzel a külföldtől való ismételt logikus fúggetlenítésünk fokozását célozza a termeles egyik szektorában. Megjegyzem, ugy érzem, hogy az összeférhetlenség etikája egy képviselőt mindenkor és mindenben kötelez és ezért azokban a tervezetekben ós elgondolásokban, amelyeket én a Ház elé hozok, de azonkívül is soha semmi körülmények közt sem igazgatósági tagsági szinekurákat, sem egyéb anyagi javakat elfogadni nem fogok, mert nem azért küldött az én kerületem népe ide, hogy gazdaságilag jólétbe kerüljek, hanem azért vagyunk itt valamennyien, hogy a magyar haza gazdasági életét minden ténykedésünkkei fellendítsük. (Nagy László: Helyes, csak kövessék!) Mélyen t. Uraim! A helyzet azonban az, hogy ez az előbb ismertetett két tervezet csak két konkrétum. Átfogó, teljes tervezetnek keli lennie. Ilyen tervezetről is tudomásom van. Ez vitéz Gáloesy Zsigmond műegyetemi magántanár és kohómérnök tervezete, amely a mérnöki kamaránál fekszik. Ennek a tervezetnek a lényege és célja az, hogy az ipari miniszter az erdélyi és kárpátaljai terület gazdasági kihasználásaira a megfeLelő nyersanyagok és eddig ott lévő gyárak figyelembevételével tervpályázatot hirdessen meg. Szóljon ez az egész magyar műszaki és gazdasági világnak, hogy egy összefogó és átfogó tervezetet dolgozzon ki. Ezt a tervezetet én nagy örömmel üdvözlöm, megkérem azonban erdélyi testvéreinket, — akik, sajnos, nagyon kis számmal szoktak itt jelen lenni akkor is, ha ő róluk van szó — hogy ők egy magasabb horizontból tárgyalják meg a dolgokat, lássanak a Királyhágón túl is, mert _. csak akkor tudnak túllátni a Maros vonalán is. Mi nagy szeretettel akarunk együttműködni és együttdolgozni erdélyi testvéreinkkel, értük minden áldozatra hajlandók és képesek vagyunk, de kérjük őket, hogy ez az áldozatkészség és ez a munkásság részükről is a legteljesebb mértékben nyilatkozzék meg. Az egyetlen dolog, amit ezzel a tervezettel kapcsolatban kifogásolok, az, hogy szélesebb horizontú legyen, vagyis ne csak Erdélyre ^és Kárpátaljára terjeszkedjék ki, hanem az egész magyar földre és annak ne csak a felszínére, hanem a belsejére is, mert csak így tudjuk azt a mérhetetlen sok kincset felhozni és a magyar gazdasági élet motorjaként felhasználni. Mélyen t. Uraim! Van a mi gazdasági életünknek egy rendkívül jól bevált műszere és ez a Pénzintézeti Központ intézménye. Ennek az intézménynek célja a magyar hitelélet ellenőrzése és irányítása és ez annyira bevált, hogy nagyon sok külföldi állam másolta le és utánozta a magyar Pk. szervezetét akkor, amikor egyre-másra kezdik behozni ezt az intézményt a saját országukban is. Ennek mintájára és analógiájára kell megteremtenünk a mérnökök, könyvelők és gazdasági emberek közreműködésével az ipari Pk.-t, az ipari központot. (Taps a középen.) Ehhez azonban szükség van arra, hogy megfelelő utánpótlást is neveljünk. Ahhoz pedig a mi kiváló, világhírű műegyetemünk, azután szintén nagyhírű soproni — azelőtt selmeci — bányászati és erdészeti főiskolánk, amely most már a műegyetem egyik fakultása, nem elegendő, mert sokkal nagyobb a