Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

Az országgyűlés képviselőházának ISO. szükséglet, sokkal több gazdasági embert kell produkálnia és nevelnie. Ahhoz pedig, hogy ezek az intézmények ebben az öldöklő verseny­ben teljesen küzdőképes, teljesen kidolgozott és kész embereket állítsanak harcba, szükséges az, hogy az ottlévő laboratóriumi és egyéb felsze­reléseket a inai kor színvonalára helyezzük. Nincs az a pénz, amely erre a célra soknak volna mondható, hiszen az itt befektetett tőke százszoros kamatokat hoz. Méltóztassék megengedni, hogy a magyar gazdasági életnek még egy fájdalmas pontjára hívjam lel a figyelmet. Ez az, hogy a magyar iparos és kereskedő nincs abban a helyzetben, hogy kalkulálni tudjon. A jelenlegi gazdasági helyzet magával hozza, hogy nagyrészt állami, katonai szállításokat teljesít, de sohasem tudja megmondani, hogy két hét múlva vagy kilenc hónap múlva fizetik-e ki az ő munkájának el­lenértékét. Ez tarthatatlan helyzet. Az a keres­kedő és iparos, az az átállított keresztény ke­reskedő és iparos nem a saját tőkéjével dolgo­zik, hanem többnyire állami vagy banktőkével, amely nagy kamatokkal jár. Az elmúlt napok­ban hallottuk Baranyai Lipótnak, a Nemzeti Bank elnökének szavait, aki például a mező­gazdaság számára 5'5%-os kamatot helyez kilá­tásba. Sem 5'5%-os, sem 7'5%-os kamat mellett nem lehet elérni azt, hogy a kereskedő és az iparos 'rá ne fizessen termeivényeire, szállít­mányaira vagy árujára. Én a legfontosabbak egyikének tartom azt a feladatot, hogy ebben a kérdésben rendet és lehetőséget teremtsen a gazdasági kormányzat. Annak a gazdasági programúinak, amelyet a csficsminiszter úr itt vázolt, le kell nyúlnia egészen a legkisebb egységig, a faluig. A falu jegyzőjén fog megint csattanni az a nagy munka, amely végeredményben minden egyes törvényünknek és rendeletünknek eredménye. Ezért felvetem azt a gondolatot, hogy gazda­sági szakembereket kellene beállítanunk a köz­igazgatás mellé, le egészen a falusi jegyzőig. Itt természetesen nem gondolok feltétlenül egyetemet végzett emberekre. Mélyen t. Képviselőház! Visszatérek arra a vádra, hogy kevés volt a konkrétum a gaz­dasági miniszteri expozéban. A gazdasági mi­niszter úr nagyon jól tudja, hogy minden egyes konkrétumot amelyet ő számszerűleg és terminust megjelölve idehoz a Ház elé, más­nap a spekulánsok a tőzsdén megjátszanak. Erre a spekulációra nekünk nincs szükségünk. A konkrétumok ne erre vonatkozzanak, hanem arra a munkára, amelyet tőlünk mind a kor­mányzat, mind az ország közvéleménye vár, sőt követel. Egy erős konkrétum azonban vau ebben a gazdasági expozéban és ez a honvéde­lem kérdése. Nem lehet elég az a pénz és az az áldozat, amelyet hadseregünk fejlesztésére fordítunk. Mindamellett kétségtelen, hogy az a tőke, amely fegyverben van, rendkívül nagy előrelátás, invesztíció, de mindaddig, ameddig eredményei be nem érnek, holt tőke. A honvé­delemnek tehát van egy másik, passzív része is. Mi a honvédelem? Azt Zrinyi Miklós a Tö­rök Áfiumban így fejezte ki: »Megőrizni azt a földet, amelyet őseink századokon keresztül vérrel szereztek.« Ha erre kerül a sor, akkor mint a múltban, a jövőben is ott leszünk a fegyverek mellett, de megőrizni ezt az orszá­got nemcsak fegyverrel kell, hanem munká­val is. Nem szeretem a dacos téglahordókat. Nem dacos téglahordókra van itt szükség, ha­nem fanatikus, lelkes téglahordókra, akikben vau erő, elszántság és akarat arra, hogy eze­köt az. országépítéshez szükséges téglákat oda­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ülése 194I február l£?én> pénteken., 383 hordozzák Ebben a szellemben elfogadom a gazdasági csúcsminiszter úr expozéját. (Helyes­lés és taps a jobboldalon és a középen. — A szó­nokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Rapcsányi László! Rapcsányi László: T. Képviselőház! Előt­tem szólott igen t. képviselőtársam az expo­zéval kapcsolatban konkrétumokról is említést tett ós azt a megállapítást kockáztatta meg, hogy ha a miniszter úr expozéjában konkrétu­mokat említett volna fel, azokat a tőzsde eset­leg másnap már megjátszotta volna és annak a játéknak legnagyobb valószínűség szerint a nemzet itta volna meg a levét. Kétségtelen, hogy a tőzsdén sok olyan játék történt, amely nagymértékben hozzájárult ennek a nemzet­nek idáig való anyagi leromlásához, én azon­ban ezzel kapcsolatban ;megállapítását rossz­nak tartom, semmikörülmények közt sem írom alá ilyen drasztikus formában, mert — nem akarok elvi vitába bocsátkozni az idő rövid­sége miatt — konkrétum és konkrétum "között különbség van. Amikor konkrétumokról be­szelnek azok, akik azoknak említését tartották volna helyesnek, semmi körülmények között sem gondolták úgy, hogy az a tőzsdei játék­nak legyen alapja, hanem valamiképpen egy tisztább tervezetre gondoltak, amely, mondjuk, mozoghatott volna általánosságban is, tehát határozottabb vonalú iránymutatást, kívántak volna mindazok, akik a konkrétumokra tettek célzást. Ama pedig azt a megjegyzését illeti, hogy nemcsak az általa külön kiemelt egyik vona­lon de általánosságban is utánpótlásra van szükség, ez kétségtelen. Állítom azt, hogy-azon niulik ennek az általánosságban mozgó gazda­sági tervnek a végrehajtása, hogy azok a szer­vek, amelyek hivatva vannak rá, megtalál­Ják-e, vagy nem találják meg a megfelelő utánpótlást. Hiába van ugyanis akármilyen gyönyörűen kidolgozott terve, vag^y . akármi­lyen gyönyörűen elkészített alaprajza egy ház­nak, az a terv és alaprajz nem fog semmit érni, ha szakértő kezek, szakértő utánpótlás nem tudja megvalósítani, felépíteni. Az egyik közelmúlt napon az igen t. túl­oldalról az a vád hangzott el felénk, — mert csak felénk hangozhatott el — hogy bizonyos mértékig, sőt talán mondhatnám így is, a leg­nagyobb mértékben ez az oldal, különösen a nyilaskeresztes párt volt az, amely valósággal ideerőltette ezt az expozét a Házba (Mozgás jobbfelöl.) és mi voltunk azok, akik valósag­gal kierőszakoltuk azt, hogy az expozé ideke­rüljön. Anélkül, hogy személyi élt akarnék neki adni, — nincs is rá szükség — ezt a leg­határozottabban kénytelen vagyok visszautasí­tani és ezt a kijelentést az illető képviselő úr egy r könnyelmű egyéni vállalkozásának tulaj­donítani, mert erről a helyről sem kérő, sem követelő formában senkisem erőltette, hogy ez az expozé idekerüljön. Az én véleményem sze­rint helyes, hogy idekerült. Bár maga a minisz­ter úr is kijelentette egy pár alkalommal, hogy szerinte elvileg nem helyes, hogy bírálgatjuk ezt az expozét, mert talán helyesebben és hasz­nosabban tudná idejét felhasználni,, én azt hi­szem, hogy ha csak egy általánosságban mozgó tervet kaptunk is, de végeredményben mégis kaptunk tervet, akkor csak a nemzet javát szolgálhatja az, ha bírálatot gyakorolunk az expozé fölött s ha a mi általánosságban es részleteiben mozgó kijelentéseink csak kis mér­tékben is hozzájárulnak az expozé kiegészíté­séhez, ez a nemzeti építőmunka .szempontjából • "*> •58'""'*

Next

/
Oldalképek
Tartalom