Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

306 Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 19 Al február l&én

f szerdán. után most a szellemiekre térve át, ezek közül csak két feladattal foglalkozom most, amelyeket ezidőszerint különösen aktuálisaknak és olyanoknak tartok, hogy megvalósításuknál &Z állami birtokoknak lehetőleg közre kell mííködniök. Az egyik két növénynek, a szójababnak és a kétéves somkórónak kitenyésztése. Különösen az elsővel kapcsolatban, azt hiszem, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy szinte elképzelhetetlen kihatása volna állattenyésztésünkre és azon keresztül egész mezőgazdaságunkra, ha sikerülne ennek a valóban csoda növénynek olyan válfaját kitenyészteni, amelynek a mi viszonyaink között is biztos sikerrel volna termelhető. De a kétéves somkóró is rendkívül bő termőségű és igénytelensége folytán, amennyiben annak káros kumarintartalmát megfelelő kitenyésztéssel sikerülne leszállítani, mezőgazdaságunknak egyik legértékesebb pillangós növénye volna úgy takarmányozás, mint zöldtrágyázás szempontjából. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy ennek a két növénynek a kitenyésztését egyrészt az állami birtokoknak adandó ilyenirányú utasításokkal, másrészt pedig az erre vonatkozó kutatóés kísérletező munkára serkentő díjak kitűzésével minél jobban előmozdítani méltóztassék. A másik ilyen elvont természetű kérdésre tulajdonképpen már interpellációm elején rámutattam. Ezt abban látom, hogy az állami birtokok a mezőgazdasági termelési költségek megállapításának rendkívül körülményes, de nagyon fontos munkájába minél intenzívebben kapcsolódjanak bele. T. Ház! Az ország földbirtoknolitikai és termeléspolitikai átállítása alig képzelhető el irányított termelés. irányított gazdálkodás nélkül, de még kevésbbé képzelhető el a termelés helyes irányítá .Síi íi nélkül, hogy az arra kihatással levő^összes tényezők, elsősorban a termelési költségek ismeretesek volnának. Éppen ezért az ennek alapjául szolgáló reális és megbízható adatok kitermelése és összegyűjtése a mai viszonyok között az állami birtokok egyik legfontosabb és legaktuálisabb feladata kell hogy legyen. Hogy ez mennyire nemcsnk mezőgazdasági, hanem egyetemes nemzeti érdek is, abban a tekintetben elég rámutatnom a zsírellátás és a tejellátás tekintetében előállott nehézségekre, amelyek egészen bizonyosén nem öltöttek volna akkora mértéket, ha ezeknek árait a reális termelési költségek alapján úgy állapították volna meg, hogy azok a termelésre ösztönzőleg hassanal« Ezzel kapcsolatban legyen szabad egypár napja aktuális fontos kérdésre rámutatnom. Ez Dedig az, hogy az erőtakarmányok forgalmának korlátozása folytán beadott igénylések kielégítése b

jb^tŐleg minél kisebb késedelemmel történjék. Minden félreértés elkerülése végett szüksésresnek tartom hangsúlyozni, hogy amikor ezt a kérdést felvetem, nemcsak hogy nem gondolok arra. hogy ezzel megbízott szervnek, a Mezőgazdák Szövetkezetének szemrehányást tegyek, hanem ellenkezőleg, szükségesnek tartom fokozott mértékben hangsúlyozni, hogy ennek a szövetkezetnek ezzel foglalkozó osztálya szinte emberfeletti, önfeláldozó munkát végez, amelynél többet az adott létszám mellett nem is lehet elvégezni. En csak a kérdés fontosságára szeretnék rámutatni, amely a termelési síkon leginkább a tejtermelő gazdaságoknál, a fogyasztás síkján pedig ezek között a főváros részére termelő gazdaságoknál, legnagyobb. Ezek között egészen különleges helyzetet foglalnak el a Fővároskörnyéki tejgazdaságok, azért, mert itt egyrészt magasabb fokon áll a tejgazdálkodás, másrészt pedig, mivel az itteni rossz takarmánytermelési viszonyok következtében nagy tej produkció s ezzel a főváros tej ellátásának zavartalansága csak a rendest meghaladó fokozott erőtakarmányozás mellett biztosítható. Éppen azért, amikor azt kérem, hogy ezek a fővároskörnyéki tejgazdaságok az átlagosnál nagyobb erőtakarmányellátásiban részesüljenek, ezzel nemcsak az én budakörnyéki kerületem választópolgárságának és gazdaközönségének, hanem az összes fővároskörnyéki • tejtermelőgazdáknak is tolmácsolom a kérését, T. Ház! Hátra volna még az állami mezőgazdasági birtokoknak nem mezőgazdasági természetű, de éppen olyan fontos egyéb feladatainak kérdéskomplexuma. Ide tartozik elsősorban a valláserkölcsi, a család- és gyermekvédelmi, egészségügyi, közművelődési, nemzetnevelési és általában az összes szociális és kulturális szempontoknak az állami birtokok vezetésében való szempontjainak minél intenzívebb szemelőtt tartása és érvényesítése. Egészen természetes dolog, hogy az állami birtokokkal szemben támasztott igények ebiben a tekintetben is igen nagyok. Aminthogy nem éljük be azzal, hogy az állami birtokok éppen csak jövedelmezőek legyenek, hanem megkívánjuk azt is, hogy azok minden más vonatkozásban is elsőrangút produkáljanak, ugyanúgy természetes, hogy szociális és kulturális téren is megkívánjuk, hogy az állami birtokok az ország gazdaközönségének minden tekintetben mintaképül szolgáljanak. Bár nincsen semmi konkrét okom kételkedni abfban, hogy ez így is van, mégis, tekintettel arra, hogy a szociális szempontoknak minél szélesebb körre való kiterjesztése és minél intenzívebb _ gyakorlati megvalósítása pártunk Programmjának egyik sarkalatos pontja, azért szükségesnek tartom, hogy erre vonatkozólag az állami mezőgazdasági birtokokkal kapcsolatban a legilletékesebb helyről, tehát a miniszter úrtól, illetve az őt helyettesítő államtitkár úr részéről megnyugtató nyilatkozat hangozzék el a Ház nyilvánossága előtt; éppen ezért tisztelettel kérdem az államtitkár urat, hajlandó-e úgy erre, mint az interpelláció során előadott többi kérdésemre nézve részletesen nyilatkozni, (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr nevében Bráczay államtitkár úr kíván válaszolni, Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Várady József képviselőtársamnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz elmondott 'interpellációjára, mely a mé'nesbirtokoknak jövedelmezőségére, azonkívül a ménesbirtokokon folytatott gazdálkodásra vonatkozóan kért felvilágosításokat, a következőkben van szerencsém válaszolni (Halljuk! Halljuk!) A ménesbirtokoknak — eltekintve attól a kötelezettségüktől és feladatuktól, hogy elsősorban a három ménesbirtoken, tehát Mezőhegyesen, Bábolnán és Kisbéren elhelyezett méneseknek takarmánnyal és abrakkal való ellátásáról gondoskodjanak — természetesen feladatuk az is, hogy ezek a mezőgazdasági üzemek minden tekintetben anyagi szempontból is rentábilisak legyenek és megfeleljenek azoknak a követelményeknek,. amelyeket a példaadás s a tanítás szempontjából az állami kezelésben íévő és államilag vezetett, irányított birtokokon^meg kell valósítani. Különösen attól az időtől kezdve, amikor az államháztartás nehéz gondokkal küzdött, ezeket a birtokokat üzemesíteni kellett és ezért a feladatokon túl,