Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Különös jogcímet érzek magamban ahhoz, hogy erről a kérdésről beszéljék. Az Alíöld tanyavilágáuak nagyrészét személyesen jártam be. Erről a kérdésről tartottam néhányszáz előadást, írtam néhányszáz cikket és valami 15 könyvet. Ügy érzem, ezt a kérdést nekem is szóvá kell itt tennem és tisztelettel kérnem kell a belügyminiszter urat, legyen olyan kegyes a jövő Den is folytatni a maga hatáskörében azt a munkát, amelyet a tanya világ érdekében eddig kifejtett. A tanyavilág bajairól nem kívánok beszélni, hiszen ezek közismertek. Inkább arról kívánok szólni, hogy mit lehetne és kellene e téren cselekedni. Amint az előbb is mondottam, most mindnyájunkat — sajnos — a vizkéraés köt le. Ennél nagyobb problémánk ma nincs. Ugy érzem azonban, hogy amíg ez a munka folyik, az alatt sem szabad megfeledkeznünk a toboi nagyfontosságú nemzetpolitikai kérdésről, hanem folytatnunk kell a munkát a többi vonalakon is. Az első és legfontosabb feladat volna, hogy a tanyai lakosságot bele tudjuk kapcsolni az ország gazdasági forgalmába a közlekedési lehetőségek megteremtése révén. Nagyon fontos az az útépítési munka, amely az országban folyik, különösen a bekötőutak építése terén. Ez a kérdés "tulajdonképpen nem tartozik interpellációm tárgyához s csak annyiban kívánom megemlíteni, amennyiben e kérdés megoldásával a tanyai bajoknak és panaszoknak mintegy 30%-át tudnók orvosolni. Az útkérdés az, amelyen keresztül nemcsak a városba és faluba lehet eljutni, hanem a tanyai magyarok szívéhez is. A legfontosabb kérdések egyike a közigazgatási kérdés. E téren az utóbbi esztendőkben szinte rohamlépésekben folyik a munka. Közigazgatási kirendeltségek nőnek ki az Alföld tanyavilágában, a községek és városok most már megértőek és beiátóak a tanyakérdéssel szemben, de ez még nem elég. Sokkal többnek kell történnie. Az emberi életnek mintegy 50%-a közigazgatási vonatkozású és ezért fontos, hogy a közigazgatás ott legyen a nagyobb lakott helyektől 30—40 kilométer távolságban élő tanyai lakosságnál is kinn a helyszínen. Idetartozik a tanyai orvos és szülésznő kérdése is, akik a zöldkeresztes akcióval kapcsolatban ezen a téren tudnának valóban nemzetmentő feladatot teljesíteni, itt kinn a tanyák világában, ahol a magyar anyák a jövendő Magyarország számára szülnek gyermekeket. Nagyon fontos az ivóvíz kérdése. A közegészségügyi intézet, amelynek kiváló munkásságát ez alkalommal is külön ki akarom emelni, olyan intézet, amely nem bürokratikus, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely ismeri az életet és amellyel — mondhatom — öröm együtt dolgozni. Ezerszámra csináltatja a kutakat az országban. De legalább azt tudnók el; érni, hogy minden tanyai iskolánál és vasúti megállónál volna egy jó ivóvizet szolgáltató kút, hogy a környék onnan tudja ellátni magát megfelelő ivóvízzel. De nagyon fontos a telefon kérdése is. A kereskedelemügyi miniszter az utóbbi esztendők során sokat tett ezen a téren, de ha tudjuk azt, hogy közegészségügyi szempontból mit jelent a telefon, ha tudjuk, hogy sokszor életeket lehet megmenteni azzal,

w hogy telefonon hívhatunk orvost vagy mentőautót a vajúdó ülése 19

Ù1 február 12-én, szerdán. 3Öä anyához a tanyák világában, csak akkor tudjuk igazán máitányoiin a telefon jelentőseget a tanyákon. A tanyai lakosság egyik fókusza a gazdakör is. ttajnos, meg most is sois az a teher, amely ugy-egy ilyen gazdákon mulatságra sulyosoüik. Ezektől a terhektol meg keli szabadítani a tanyai gazdaköröket, hogy az ebből befolyó jövedelmekből tudjanak valamit áldozni a maguk kulturális céljaira. (Ugy van! ügy van! jobbfelől.) A tanyai lakosság a belterületi lakossággal egyenlő terhet visel adóban, katonáskodik, adófizető polgáir, mégis, ha egy kis vasúti megállóra vagy telefonra vagy egy kis útra van szüksége, külön hozzájárulást is kell fizetnie, míg a községekben az érdekeltek az ilyen kiadásokhoz nem járulnak hozzá. T. Ház! A tanyavilág itt van előttünk. Másfélmillió tanyai magyar lakik kinn a több mint 6 millió katasztrális holdas területen, velük tehát számolni kell. Ezek a magyarok szapora fajta és ezért érdekükben semmi áldozattól visszariadni nem szabad. Tisztelettel kérem tehát a kormányt, adjon a belügyminiszter úrnak olyan felhatalmazást, hogy egyes, tárcáját érintő kérdésekben a maga hatáskörében tovább tudja folytatni azt az áldásos munkát, amelyet már eddig is folytatott a tanyavilág fejlesztése érdekében. (Helyeslés.) A többi tárcák is tegyék meg mindazt, ami csak megte; he tő. Az volna a legcélszerűbb, ha tanyai programmot állítanának fel ennek a hatalmas, nagy, a magyarság rezervoárját jelentő tanyai magyarságnak a fejlesztése érdekében. (Ugy van! a jobboldalon.) Állítom, hogy nem kell mindenüvé pénz, sokszor elég a jóakarat, belátás és megértés. Ma már a városok és községek is beiátóak és egy, a belügyminiszter úr kezében levő felhatalmazással rá lehetne bírni őket arra, hogy a sok függő és vajúdó kérdést oldják meg a saját hatáskörükben. Egy párszakaszös rövid törvénnyel könnyen lehetne segíteni ezen a kérdésen. T. Ház! Ravasz László mondta egyszer kecskeméti tanyajáró útjában, hogy neki úgy tűnik fel a tanyavilág, mint egy halotthamvasztó, amelyben virágzó városok omlottak össze és lettek porrá. De máskor úgy tűnik fel az neki, mint egy nagy bölcső, amelyben ring sok magyar vágy, sok magyar élet és a magyar jövendő. T. Ház! A tanyai lakosság szaporodásában rejlő nagy nemzeti erő érdekében kérem a kormányzatot, elsősorban a belügyminiszter urat, hogy segítse elő a tanyai lakosság további boldogulását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szóno kot többen üdvözlik.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Azok a panaszok és kívánságok, amelyeket a képviselő úr ebben a két interpellációban hangoztatott, nem először és nem utoljára hangzottak el ebben a Házban. Én nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a kormányt ezeknek a kérdéseknek ápolására és gondozására felrázni nem kell. Még sem bánom, ha ezek a panaszok itt elhangzanak, mert — azt hiszem — ebben a kérdésben a társadalom még nincs kellőképpen felrázva, pedig e problémák javarészt a társadalom megértése nélkül nem lehet megoldani. (Ügy van! a jobboldalon.) • • t , r Ami már most a képviselő úr interpellá47*