Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-178
304 Az országgyűlés képviselőházénak 17 < cióit közelebbről illeti, ő röviden felhozta mindazokat a hiányokat, amelyek a falusi lakosság körében közegészségügyi és szociáiis vonatkozásban mutatkoznak. Engedje meg nekem a t. Ház, hogy itt most ne részletezzem azt, ami történt és azt, ami programúi, mert hiszen ezt már annyiszor volt alkalmam elmondani, hogy igazán a pleonazmus hibájába esném, ha újra részletezésekbe bocsátkoznék. Méltóztatnak ismerni azt a szociális és közegészségügyi politikát, amelyet folytatok, számtalan kijelentésemből méltóztatnak tudni azokat a pénzügyi határokat, amelyek között ezt folytatom és azt az ütemet, amelyet e Programm végrehajtásánál be kell tartanom. Méltóztatnak tudni azt is, hogy ennek a szociális és közegészségügyi programmnak alátámasztása és a gyorsabb tempó biztosítása végett kaptam felhatalmazást a törvényhozástól a Szociális és Családvédelmi Alap* létrehozására, amely megkezdte munkáját, amely most van szervezés alatt és amelynek hatásai — remélem — rövidesen fokozatosan érezhetők is lesznek. (Helyeslés jobbfelől.) Általánosságban nem akarok többet mondani, mert — mondom — nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. A képviselő úr egyik interpellációjában ket konkrét kérdést vetett fel. Az egyik az. hogy miért nem létesült fajegészségügyi intézet és az egyetemeken miért nem indult meg a kötelező egészségügyi oktatás. Mindkét kérdésben egyetértek a képviselő úrral: éppen a társadalomnak megfelelő megnevelése és az ezeknek a kérdéseknek kellő súllyal való mérlegelése iránti érzék félkeltése órdeíkében nagyon szükségesnek tartom azt, hogy egyetemeink bővebben foglalkozzanak az egészségtan oktatásával, de ez a kérdés nem rám tartozik, hanem a kultuszminiszter úrra. A fajegészségügyi intézet kutató intézet kell, hogy legyen, tehát csak az egyetemek keretében létesíthető. Aikérdést mór régóta napirenden tartom és remélem, hogy az a kultuszminiszter úr segítségével az egyetemek keretében hamarosan megoldódik. (Helyeslés jobbfelől.) Ami már most a képviselő úrnak azt a kérdését illeti, hogy az öröklődő betegségekről miért nincsen kataszterünk, erre nagyon röviden megfelelhetek. Először azért, mert nincs rá pénzem, — de ez a kisebbik ok — másodszor pedig azért, mert még maga az orvostudomány sincs tisztában azzal, hogy tulajdonképpen melyek az öröklődő betegségek. Ha majd egy tudományosan lezárt körét fogjuk ismerni azoknak a betegségeknek, amelyek feltétlenül öröklődők és amelyeknek átöröklése káros a jövő nemzedékekre, akkor foglalkozni fogunk ezzel a kérdéssel, amíg azonban tudományos szempontból csak homályos körvonalakat látok, addig ezt a kérdést nem lehet alaposabban megoldani. Azok a kísérletek, amelyeik ebben a, tekintetben külföldön történtek, azt mutatják, hogy az a konkrét kör, amelyre a kétségtelenül öröklődő bajok szorítkoznak, olyan kicsi, hogy az, mondjuk, a nemzet egésze szempontjából nem jelent nagy problémát. Ezt meg lehet oldani másképpen is, de ha egyszer, mondom, az orvostudomány odáig jut, hogy a betegségek szélesebb köréről meg tudja állapítani, hogy öröklődők, akkor lesz igazán érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ami már most a tanyakérdést illeti, a képviselő úr egy külön interpellációt szentelt ennek a kérdésnek. Teljesen egyetértek vele abban, hogy a tanyai lakosság a magyarság jövőjének bölcsője, vagy legalább is legfontosabb . ülése 1941 február 12-én, szerdán. bölcsője, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) mert ott ól legtisztábban, a maga ősi tulajdonságaiban legérintetlenebbül a magyarság, de sajnos. ott él a legmostohább, mert a legszerencsétlenebb települési viszonyok között is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Igenis, kötelessége tehát a kormánynak minden lehetőt megtenni a tanyavilág életének javítása érdekében. A kérdés természetesen rendkívül komplex, mert nemcsak közigazgatási, nemcsak közegészségügyi, nemcsak táplálkozási, nemcsak kulturális és közlekedési, hanem még sok mindenféle egyéb probléma is fut itt össze. Abban igaza van a képviselő úrnak, hogy indulásnak talán az úthálózat kiépítése a legfontosabb, hogy így a tanyavilágot összekössük a világgal, de nem ez az egyedül fontos probléma; fontos ennek a vidéknek egészségügyi ápolása, a róla való kulturális gondoskodás, fontos kereskedelmi és gazdasági gondozása, (Helyeslés jobbfelől.) egyszóval egyformán fontos itt minden. A tanyai Programm megvan; a tanyavilág megfelelő fejlesztésének programmja elkészült és végrehajtás alatt áll. Azt hiszem, a képviselő úr, aki foglalkozik a tanyavilág dolgaival, észrevette, hogy csendben, de fokozatosan mi történt már a tanyák érdekében. Az utak kiépítésének programmja is megvan és folyik. Természetes dolog, hogy a mi szerény viszonyaink között ezt a kérdést nem lehet egyszerre megoldani. Ami már most a tanyák közigazgatási gondozását illeti, már ezen a téren is megtörtént minden, ami a jelenlegi jogszabályok mellett eddig megtörténhetett, de mivel mindez nem meríti ki a lehetőségek egész körét, azért, amint már ismételten voltam bátor jelezni, hamarosan fogok jönni egy törvényjavaslattal, amely hivatva lesz a tanyai közigazgatást általánosságban megoldani. (Éljenzés és taps jobbfelől.) A mi elmaradott és valljuk be, hoszszú időkön át elhanyagolt tanyáink fejlesztése csak kitartó, konzekvens, állandó munkával történhetik, de meg r vagyok róla győződve, hogy ennek a munkának gyümölcsei hamarosan érezhetők lesznek. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak Gesztelyi Nagy képviselő úr kétrendbeli interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Várady József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz az állami mezőgazdasági birtokok közgazdasági és szociális tevékenysége, valamint jövedelmezősége tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az állami mezőgazdasági birtokok közgazdasági és szociális tevékenysége, valamint jövedelmezősége megnyugtató mértékben szolgálja-e a hazai mezőgazdaság terén eredeti rendeltetésüknek megfelelően az állattenyésztés és növénytermesztés ügyét és szociális tekintetben megfelelően gondoskodnak-e alkalmazottaikról és mindamellett megfelelően jövedeiineznek-e'ï 2. Hajlandó-e a miniszter úr a fentiekben nyilatkozni?«