Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

302 Az országgyűlés képviselőházának 178. ellentétben a vidéken, a falukban és tanyákon. Egypár adatot mondok errevonatkozólag. A kórházi kiadások fejkvótája a falvakban 76 fillér, a vidéki városokban 3'36 pengő, a fő­városban 17 pengő. Az egészségvédelem költ­sége a fővárosban 4 pengő, a falusi lakosok­nál 65 fillér és így van ez kulturális téren is. Míg nálunk Magyarországon a siketnéimákra és az elmebetegekre nagy gondot fordítanak, addig a családvédelem intézményes kiépítése, •d csecsemő- és; gyérmekvédelem főleg-a tanya­világban még meglehetősen elhanyagolt álla­potban van. Magyarországon 387.000 olyan család van, ahol nincs gyermek. 425.000 olyan család van, ahol a gyermekek száma egy és 384.000 a kétgyermekes családok száma. 1,200.000 család van tehát ebben az országban, amely nom szaporítja 'az országot és csak 670.000 a szapora családok száma. A napokban a Kis Újságban Tokajról volt egy megrázó és szo­morú cikk, hogy milyen borzasztó állapotok vannak Tokaj városában közegézségügyi szem­pontból. Azt hiszem, hogy a Rákóczink és a Bercsényik városa megérdemelné, hogy az ottani vármegyei közigazgatás nagyobb szere­tettel .nyúljon le az ottani nyomorúságihoz és igyekezzék ezeket az állapotokat megszüntetni. Hiszen ne felejtsük azt el, hogy a tokaji név az elmúlt évszázadokban a magyarság érde­kében a borán keresztül többet tett, mint az akkori magyar diplomácia. Feltétlenül fontos tehát, hogy ebben a kérdésben történjék va­lami. A napokban mondotta Pest vármegye al­ispánja, hogy húsz év alatt vármegyéjében a születések száma 50%-kai csökkent. A világ­háború előtti Magyarország minden ezer lako­sára évente 30 születés esett, ma azonban már 20-nál is kevesebb a születések száma és az a szomorú még hozzá, hogy a legderekabb ma­gyarok azok, akik* pusztulnak és fogynak. Ha megnézzük a város végi lakókat, cigánynegye­deket, ott a szaporodás megvan. Szóval nem minőségben, hanem, csak mennyiségben szapo­rodunk. A cigányn egy ed ékben, ahol betegsé­gek, tífusz és vérbaj tömege van, szaporodnak és ezek az emberek lesznek a társadalom nyo­morultjai és páriái. T. Ház! Szörnyű dolog az, hogy a kórhá­zak Magyarországon meglehetősen elhanyagolt állapotban vannak. Kecskemét városa, ahol a legtöbb szülés van egész Magyarországon, na­gyon szomorú kórházzal rendelkezik, A folyo­sókon sem férnek már a szülőanyák a szalma­zsákokon. 500.000 pengővel lehetne a város hely­zetén segíteni. T. Ház! A néptáplálkozás kérdésének meg­oldása is szolgálja a fizikai megerősödés ügyét. Délelőtti beszédemben elmondtam, hogy vala­hogy a magyar kisgazdatársadalom nem gon­doskodik táplálkozásának sokrétűségéről és nem igyekszik magának télire úgynevezett el­tartható főzelékeket es zöldséget elrakni. Ez az oka annak, hogy az egyoldalú táplálkozás következtében fizikailag is megrokkan. T, Ház! Nem az egybe ellen kell beállíta­nunk nekünk hatalmas apparátust, hanem a megszületett gyermekek megmentése érdeké­ben. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, valósítsa meg a tanyavilágban'a cseosemővédő, zöldkeresztes, stb. intézményeket. A városban megvannak ezek az intézmények, a szülések nagyobb száma azonban a tanyákon történik. Héroszi munkát végeznek például a kecske­méti orvosok, a Merétey Sándorok, a Szarvas Andrások, a cserey-Pechány Albinok és a Ma­ülese 194-1 február 12-én, szerdán. tolcsy Károlyok, akik a tanyavilág hatalmas szaporodásának érdekében emberfeletti küz­delmet fejtenek ki, hiszen Kecskeméten ma­gában 1100 olyan család van a tanyákon, amelyben a gyermekek száma több, mint hat. Ebben az esztendőben kitüntettünk Kecskemé­ten a belügyminiszter úr által adott összegből 30 sokgyermekes anyát, összesen 282 gyermek­kel. Volt köztük egy 31 éves fiatal asszony, akinek hét élő fiúgyermeke van és köztük 12 olyan asszony, akiknek mind a 12 megszületett gyermekük él. Három esztendő alatt a kitün­tetett sokgyermekes 82 családiból egy hatal­mas község népesülhetne he. Ezt a szaporodást, fajfenntartást mindenáron támogatni nemzeti hivatás és nemzeti kötelesség. T. Ház! Hiába szereljük fel hadseregünket a legbrilliánsabb fegyverekkel, ha lassan oda jutunk, hogy fogy az a lélekszám, amelyből katonát lehet nekrutálni. (Úgy van! a jobbol­dalon.) Hiába adunk földet, ha nem lesz kéz, amely megmunkálja. (Igaz! Ügy van! a jobb­oldalon.) Erdélyt sem akkor szereztük vissza, amikor diadalmas hadseregütik bevonult Er­délybe, hanem akkor fogjuk valóban vissza­szerezni, amikor a magyar anyák annyi gyer­meket szülnek, hogy minden más fajta kisebb­ségben les& az erdélyi területeken. (Taps a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Kár minden csepp magyar vérért, amely elpusztul és nem menthető meg a nem­zet számára. Kár minden magyar életért, aki nem tudja a magyar fajta sorsközösségét vál­lalni és nemzeti hivatását előrevinni. Azt ké­rem zárómonclatomban: vigyázzunk a magyar fajtára, mert teremt-e Isten több magyart, ha mink is elfogyunk? (Ügy van! Ügy van! taps a jobboldalon és balfelől.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván vála­szolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: T. Ház! Méltóztassanak megen­gedni, hogy majd együttesen válaszoljak a kép­viselő úrnak erre és a soron következő leg­közelebbi interpellációjára, miután az anya­guk teljesen azonos. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr bejelentését tudomásul vennií (Igen!) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Következik Gesztelyi Nagy László kép­viselő úrnak második interpellációja, amelyet ugyancsak a belügyminiszter úrhoz intéz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpel­láció a belügyminiszter úrhoz a tanyavilág helyzetének javítása érdekében. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy az ország kétmillió lakosa kül­területen él, ebből körülbelül 1,600.000 az Al­föld tanyavilágában s ebből körülbelül 700.000 a községek és városok határától négy kilo­méteren kívüli körzetben laki ki 2. Ismeri-e a miniszter úr azokat a köz­igazgatási, közegészségügyi és rendészeti hiá­nyokat és bajokat, amelyek itt a tanyavilág­ban állandóan tapasztalhatók 1 3. Hajlandó-e a miniszter úr a legsürgő­sebben benyújtani a tanyavilág helyzetének javítására irányuló közigazgatási rendezést magába ölelő törvényjavaslatot, hogy leg­alább a közegészségügyi és közigazgatási vo­nalon induljon meg a fejlődő munka a szapora tanyai magyar érdekében?«

Next

/
Oldalképek
Tartalom