Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-178
290 Az országgyűlés képviselőházának 17 és nagyon meg fogom r köszönni, ha nekem módot adnak felvilágosítással és adatok szolgáltatásával, hogy közbeléphessek, (Rajniss Ferenc: Le fogom tenni a Ház asztalára az adatokat!) de azokat az eseteket, amelyeiket megál'lapíthattaim, rendeztem. 13 olyan eset van, amit rendezni nem. tudok és pedig nem tudok a zsidótörvény rendelkezései következtében. Mindiárt megmagyarázom, Üogy miért 1 ? (Rajniss Ferenc: De lehetséges rendezni! — Zaj.) Ez a 13 eset részben olyan, hogy az engedélyesek a zsidótörvény által kivételezett zsidók, tehát hadirokkantak, hadiözvegyek, vagy olyan háborús kitüntetésekben volt részük, amelyek miatt reájuk a zsidótörvény, annak 2. §-a értelmében, nem alkalmazható. Ezekhez tehát nem nyúlhatok hozzá, mert nekem nemcsak az a kötelességem, — (Rajniss Ferenc: Van diszkrecionárius joga!) ez nem diszkreeionárius jog, mert a diszkrecionárius jog alapján sem tehetem túl magam a törvényen, (Keck Antal: Felülvizsgálhatja!) — mondom, nekem, nemcsak az a kötelességem, hogy a törvényt betű szerint és lelkiismeretesen végrehajtsam, hanem az is, hoqy ne menjek túl a törvényen. (Helyeslés jobbfelol.) Hová jutnánk akkor, ha egy miniszter bármilyen irányban túltenné magát a törvényen? (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés jobbfelol. — Keck Antal: Viczián sem adott ki zsidóknak engedélyt!) Én tehát kénytelen vagyok a törvény rendelkezéseihez pozitív és negatív irányban egyformán alkalmazkodni. Visszatérve tehát a kérdésre, van e között a 13 budapesti engedélyes között több olyan, akik, mondom, személyi tulajdonságaiknál fogva a zsidótörvény 2. §-a értelmében nem kezelhetők zsidókként, tehát tőlük a törvény végrehajtása érdekében az engedélyt el nem vonhatom, mert erre nem hatalmaz fel a törvény. Vannak továbbá kereskedelmi társaságok, (Rajniss Ferenc: K. f. t.-k!) részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok. Ezekben a részvénytársaságokban valóban vannak zsidó tőkeérdekeltségek ; a korlátolt felelősségű társaságoknál valóban vannak zsidó kft. tagok. Hogyan intézkedik azonban ebben a tekintetben a törvény? A törvény 20. §-a kimondja azt, hogy ilyen állami engedélyeknél a kereskedelmi társaság birtokosai csak akkor tekinthetők zsidóknak, ha az igazgatóság és a vezetőség többsége zsidó. (Maróthy Károly: Én elmondtam annakidején, hogy mi lesz ebből!) Ezeknél a most általam említett részvénytársaságoknál az igazgatóság és a vezetőség többsége keresztény lévén, nem minősíthetem őket zsidó vállalatoknak még akkor sem, ha zsidó tőkeérdekeltség van bennük, mert a zsidó tőkeérdekeltség m a törvény végrehajtása szempontjából nem jöhet tekintetbe. (Kcck Antal: A törvény jól megcsinálta a kiutakat!) A korlátolt felelősségű társaságokra nézve pedig a törvény megint azt mondja, hogy: ha a többség zsidó. Két ilyen eset van, ha jól emlékszem, Budapesten, hogy van korlátolt felelőségű társaság, amelynek egyik tagja keresztény, a másik tagia zsidó, a tőkének egyik fele keresztény, a tőkének másik fele zsidó % de itt Tiincs zsidó többség, tehát- nem nyúlhatok hozzá. (Keck Antal: Ezért kell sürgősen a harmadik zsidótörvény! — Zaj. — Elnök csenaet.) Én most nem de lege ferenda, hanem de lege lata vagyok köteles beszélni, mert a törvényt vagyok köteles végrehajtani. (Rassay Károly: Arra tett esküt, hogy a törvényeket végrehajtja! — Zaj a szélsőbaloldalon, — Elnök 8. ülése 19 Ul február 12-én, szerdán, csenget.) Hangsúlyozom, hogy hivatalosan megállapíthatólag Budapesten 13 olyan mozgófényképszínház-engedély van, amelyet, bár bizonyos zsidó érdekeltség van hennük, nem vonhatók el a törvény rendelkezései értelmében. (Maróthy Károly: Jó ez a törvény! Az biztos!) Már most ami a vidéki mozikat illeti, azokat is megvizsgáltam. A vidéken hét ilyen mozi van, amelyek esete ugyanolyan, mint a most említetteké. Ugyanezen okokhól azonban nem tudom azokat az engedélyeket sem elvonni. (Keck Antal: Ezért nem adják a Jud Süsst! — Felkiáltások jobbfelol: Adják! Zaj.) A másik kérdés, amelyet a képviselő úr szintén említett, az úgynevezett társulási szerződésekre vonatkozik. Hogy ezt megérthessük, legyen szabad egy kicsit visszanyúlnom ennek az egész moziügynek az eredetére és kezelésére. Amint méltóztatnak tudni, a forradalom után, 1921-ben, az akkori kormány elrendelte, hogy az összes mozgófényképengedélyek revízió alá vétessenek. A revíziónak alapelvéül akkor azt tűzték ki, hogy mozgófényképüzemi engedélyt és ezáltal exisztenciát kapjanak a háborúnak súlyos károsultjai, vagyis hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak, olyanok, akik a háborúban magukat nagyon kitüntették és exisztenciájuk nines s olyan egyéb személyek, akik a háború és Trianon következtében teljesen tönkremenvén, exisztencia nélkül maradtak. Ezek szerint a szempontok szerint történt akkor a revízió és a moziengedélyek új kiosztása. Mi volt ennek a következménye? Az, hogy a háború súlyos károsultjai anyagilag gyenge exisztenciák lévén, nem tudtak boldogulni, kénytelenek voltak maguknak tőkét keresni és ezt a tőkét természetesen nagyobbrészt zsidó kezekben találták meg. A kormány látva ezt. lehetővé tette nekik azt, hogy bizonyos legális keretek között társulhassanak s hozzájárult ezeknek az úgvnevezett társulási szerződéseknek mecköté^éliez. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezzel tagadhatatlanul zsidó tőkék vonultak bö ezekbe a vállalatokba és bár közjogilag az engedélyes maradt engedélyes és maradt benn a felelősségben, hogv úgy mondjam, a masránjogi hatalmat természetesen a tőkés kapta meg. (Felkiáltások a ssélsőbaloldalon: íny va,n! — Egy hana a, szélsőbal oldalon: Ez ellen azonban fel lehet lépni!) Méltóztassanak csak meghallgatni. Én 1931-ben kerültem először abba a helyzetbe, hogy belügyminiszter lettem. Ugyanakkor rögtön észrevettem, hosy ez a kérdés helytelen vágányon mozog. Ennélfogva azt az utasítást adtam és ezt azóta be is tartották utódaim és egyben elődeim is, hogy bár természetesen az előbb említett szociális szempontokat igenis mérlegelni kell és figyelembe kell venni a moziengedélyek kiadásánál, de miután a moziengedély üzlet, amelyet tőke nélkül nem lehet folytatni, tehát a mozién&•*>délyeket keresztény embereknek kell adni, (Rajniss Ferenc: Bár csak így lett volna! Nagyon helyes ez az álláspont!) de csak akkor, ha előre biztosítva van, hogv megfelelő keresztény tőke rendelkezésre áll. ^Rajniss Ferenc: Nagyon helyes álláspont!) Ezen az alapon történt azóta a moziengedélyek kiadása. Már m'ost ami a társulási szerződéseket illeti, 1936-ban Kozma Miklós hivatali elődöm ezek engedélyezését egy rendelettel megszüntette, mondván, hogy tovább ilyen társulási 1 szerződést engedélyezni nem lehet azért, mert
