Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

286 Àz országgyűlés képviselőházának í?8. közbeeső tényezőt megfelelően díjaztok, például magasabb életszínvonalat biztosítok a munkásságnak, teljes szociális biztonságot tudok biztosítani, figyelembeveszem a termelés egyéb költségeit, azután a kockázat költségeit, a közterheket, az adókat és végül a hasznot szabályozom. Ilyenformán nemcsak a mezőgazdasági, de ipari vonatkozásban is lehetővé válik a tervgazdálkodás keretén belül az, amit liberális és kapitalista közgazdasági rendszerünk. ben egyszerűen . fáiból vaskarikának nevezhettek volna. A lényeg az, amit a pénzügyminiszter úr mond és ami expozéjában is benne van, hogy minden termelés biztosan rentahilissá válik. Ez a lényeg és ez a feladat és ennek következtében a tervgazdálkodás keretében lehetségessé válik az oly árpolitika, amely ezt a premisszát biztosítja. Természetes, hogy a tervgazdálkodás keretében meg kell oldani a szociális problémákat, de ennek keretében meg is lehet oldani. Ezért vagyok ,/mimden körülmények között a tervgazdasági termelés mellett. Meg kell azonban ismertetni a tervgazdaság lényegét és céljait és pedig minél szélesebb köriben, hogy megdönthessük azt az ellenállást, ami a liberális kapitalista gazdasági és kereskedelmi légkörben kialakult és közvéleményünk nagy tömegének tartózkodását érthetővé és természetessé teszi. Ne felejtsük el, hogy a széles közvélemény és minden dolgozó ember együttes munkája, aktivitása, lelkes részvétele szükséges ahhoz, hogy a tervgazdaság sikerüljön. Mindenki lélekkel kell hogy dolgozzék és ennek a léleknek a megszervezése másképpen, mint megfelelő nyilvánossággal és propaganda munkával, nem lehetséges. Tervgazdaság nélkül nem tudunk belekapcsolódni a külkereskedelembe sem. Már pedig ennek fontosságát mindenki kétségtelennek tarthatja, annál is inkább, mert hiszen' autarchikus gazdálkodást mi nem űzhetünk és minden körülmények között szükségünk van a külföldre ilyen és olyan vonatkozásban. Annál is inkáhfb fennáll ez, mert bele kell kapcsolódnunk abba az új európai és gazdasági világrendbe, amely most van kialakulóban és amelynek erezetébe élénken és jelentékenyen be is tudunk kapcsolódni azokkal az értékes termeivényekkei, amelyek rendelkezésünkre állanak. . ._ • A pénzügyminiszter úr expozéjában kifejezi azt, hogy a külkereskedelmet centralizálni kell. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szent-Ivány József: Kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Szent-Ivány József: A pénzügyminiszter úr expozéjának az a része, hogy a külkereskedelem centrális kezelést tesz szükségessé, igen nagyjelentőségű. Nagyjelentőségű pedig azért, mert ha a régi rendszert fenntartva, külföldön valamely árucikket száz kereskedő árusítana, akkor — eltekintve attól, hogy a minőség tekintetében igyekeznének egymással rivalizálni, ami nem árt és nem veszedelmes — az árak külföldi alákínálásával, r tehát magyar értékek lerombolásával próbálnák egymást legyőzni. Azonkívül sohasem fogják tudni biztosítani a megfelelő minőségi termelésből keletkező termények árusítását. Ezt csak centrálisán lehet biztosítani, tehát minden körülmények között centrálisán kell a külföldi kereskedelmet megszervezni. E nélkül az organizált illése 19 hl február 12-én, szerda/â. kivitel nélkül nincs egészséges, irányítható, okos és rentábilis termelés. A pénzügyminiszter úrnak tehát hálásak ien-etünk azért, hogy az összes kérdéseket felvetette és ha nem is konkretizálta azokat, de minden gondolata és egész előterjesztésének minden része bizonyítja azt, hogy nagy készültséggel indult neki a munkának. Kétségtelen, hogy meg lehet benne a bizalmunk is, annál inkább, mert hiszen a pénzügyminiszter úrnak nem először van alkalma bizonyítania azt, hogy tett ígéreteit meg is tartja és megvagyok róla győződve, hogy pénzügyi szempontból is megfelelően elő tudja készíteni az országot a r tervgazdaság nagy munkájának végrehajtására. A pénzügyminiszter úr toeszéde végén azt mondja, hogy a legnagyobb szívességgel áll rendelkezésére mindenkinek és szívesen veszi azt, ha gondolatokat, javaslatokat juttatnak el hozzá. Éppen azért tehát a gyakorlati kérdésekhez akarok még szólni és a pénzügyminiszter úrral néhány ideámat akarom közölni. Ezek között bizonyos sorrendet óhajtok megállapítani. Mindenekelőtt szükségesnek tartom nemcsak a súlyos jelen aktualitás következtében, de általában az ország vízgazdálkodásának rendezését. Elsősorban a folyók szabályozása az, amivel a termelést elősegíteni lehet és amivel a tervgazdasági alapon való munkát, vagyis a termelés maximumát elérni tudjuk. Minden körülmények között arra kell tehát törekednünk, hogy folyóink szabályozása bekövetkezzék. A termelés irányítására vonatkozólag meg kívánom jegyezni, hogy nagyon sokféle felfogás van. Az egyik szerint kényszer útján kell a termelést iránytani, a másik propagandát, es a harmadik valami mást ajánl. A lényeg nem ez, hanem az, hogy kommerciális alapon, termelési szerződésekkel kell a termelést irányítani. Tudom, hogy a gazda is, az iparos is egeszén más helyzetben van akkor, ha termeivényeit előre eladhatja, ha előre tudja az árát és értékesítését. Ilyenformán előzetes számítást tud végezni és sokkal biztosabb alapokra helyezheti munkáját. A harmadik, amit meg kell említenem» a szakképzés kérdése. Az expozé ugyan foglalkozik egy mondatban a szakismeretek terjesztésével, meg kell azonban állapítanunk, hogy a magyar állam ebben a tekintetben el van maradva. Sajnálkozással látjuk, hogy nincs elég mezőgazdasági szakiskolánk, nem elég az a munka, amit a falu felnőtt lakosainak művelésére fordítanak, stb. Óriási munkák és feladatok várnak ránk. Lehet a magyar népet sokféle módon tanítani, sokféle lehetőség adódik erre az iskolában is éveken keresztül. Sokat megtanulnak ott is, de így a szakkérdésekben eredményt elérni nem lehet, mert idővel elfelejtik, ha nem foglalkoznak vele. A felnőttek oktatására időnkint egy-egy vidékre kiterjedően megszervezik ezeket a tanfolyamokat, ezek hatása azonban nem maradandó, hanem csak rövid ideig: foglalkoztatják a falu lakosságát. Felvetem azonban azt a javaslatot, úgy, hogy a katonai szolgálat ideje alatt képezzék ki mezőgazdasági irányban a bevonult katonákat. Jól tudom, hogy foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Szeretném azonban előtérbe állítani ezt a megoldást. Konkréten azt javaslom, hogy állítsanak minden kaszárnya mellé a földbirtokreform révén egy százholdas mintabirxokot, amelyet a katonaság művel meg.