Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 17*8. helyezni ebbe a munkába egész erőnket és akaratunkat. (Ügy van! Ugy van! jobb felől.) Éppen ezért nem lehet különbséget tenni ennél a kérdésnél abban sem, hogy ki milyen foglalkozással bír, de abban sem lehet különbséget tenni, hogy a mezőgazdaság vagy az ipar vagy valamelyik más gazdasági ág-e az, amely előjogokat óhajt élvezni vagy több jogra számíthat, mint amennyi tulajdonképpen neki jár, mint amely őt megilleti. Az egész kérdést a nagy magyar közösség szempontjából kell tekinteni, tís ha így tekintem a magyar gazdasági viszonyokat, akkor elsősorban is megállapítom azt, hogy a magyar tervgazdaság szükségessége mindenekfelett fennáll. A tervgazdasági gondolatnak sok ellensége van azok közül az emberek közül, akik beleélték magukat a liberális kor gazdasági rendjébe. Vannak sokan, akik a tervgazdaságban csak a kényelmetlenségeket látják, amelyek a megkötött gazdálkodásból folynak. A régebbi generáció tagjai, akik végigélték a háborút és a Haditermeny Rt. működését, tulajdonképpen ezt látják a tervgazdaság gondolatában és a szomorú emlékű Haditermény Kt. dolgaira emlékeznek. Pedig tisztában vagyunk és tisztában lehetünk azzal, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy egy új rendszert állítsunk be az ország gazdasági rendjébe, egy új rendszert és pedig azért, mert a régi rendszer úgy a pénzügyi, mint a gazdasági boldogulás szempontjából teljesen alkalmatlanná vált , és a szó teljes értelmében csődbe jutott. Semmiféle állami politika, semmiféle pénzügyi politika, semmiféle gazdagsági politika nem lehet jogosult abban az esetben, ha az nem elsősorban és mindenekfelett az ország népének jövendőjét szolgálja. Arról van szó, — s ezért üdvözlöm a kormánynak ezt az akcióját, amely a tervgazdálkodás gondolatát helyezte politikájának és kormányzásának előterébe — hogy szűnjék meg az ötletszerűség az intézkedések kapcsán s ennek a helyére a tervszerűség állíttassék. A mai viszonyok között a kormánynak egyik napról a másikra ilyen és amolyan rendeleteket kell hoznia, sokszor egymással ellentétben, nem egyszer bizonyos részletkérdésekkel egyoldalúan kell foglalkoznia, úgyhogy nem oldhatja meg tökéletesen a kérdéseket. Tudjuk, hogy súlyos bajok származnak ebből az ötletszerű kezelésből, azért, mert nem lehet másként a kérdésekkel foglalkozni, mint így. Ezért van szükség arra, hogy a tervgazdaság gondolata mellé álljunk mindnyájan s a tervgazdaság útján óhajtsuk megvalósítani a gondolatot, hogy ebben az országban mindenki, aki dolgozik, meg tudjon élni és pedig az eddiginél magasabb életszínvonalat tudjon elérni. Én a magam részéről nem abból a szempontból ítélem meg a tervgazdaság gondolatát, amelyből sokan a felszólalók közül teszik. Én korjelzőnek tartom ezt a pénzügyminiszteri expozét, én korjelzőnek tartom ezt a gondolatot és nagy jelentőséget tulajdonítok neki a magyar élet jövendője szempontjaiból. Én a tervgazdaságot a jövendő magyar élet egyedüli alapjának tartom. Sokan vannak a közvéleményben és népünk széles rétegeiben, akik a tervgazdaság jelentőségét nem ismerik, illetőleg nem foglalkoznak annak jelentőségével és/ kihatásaival. Ezért vagyok hálás a kormánynak, hogy a tervgazdaság kérdéseiről, erről a korjelző eseményről, annak megvalóKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ^ Mezt 1941 február 12-én, szerdán. 285 sítása előtti időiben vitát engedélyezett a képviselőházban, így a törvényhozás nyilvánosságain keresztül lehetővé válik a gondolat részletes megismertetése, lehetővé válik annak a beigazolása, hogy itt valóságos és igazi jrszágépítésről van szó. Nem kívánok a pénzügyi expozé részleteivel foglalkozni, ellenben megállapítom azt, jogy az a? álláspont, amelyet a kormány képvisel, — hogy tudniillik a tervgazdaság megvalósítása tekintetében a német és olasz irányelveket tartja szem előtt, nem pedig a kommunista orosz szisztémát s ennek következtéjén nem kapcsolja ki a magánkezdeményezést — helyes. Bevált és helyes irány ez és a mi jrszágunk feladatait semmi körülmények között sem tudjuk, még népünk lelkének megfelelően sem másként megoldani, mint ha a kezdeményezés lehetőségét biztosítani tudjuk ás megadhatjuk. A miniszteri expozénak igen jelentős tartalma van, ellentétben azzal, amit róla mondani szoktak az ellenzék részéről. Maga az elv és a legfontosabb tartalom a miniszteri expozéban az, hogy minden áldozat árán növelni kell a termelést, létre kell hozni a javak bőségét. Minden áldozat árán! Felsorolja az előterjesztett expozé a szikes területek megjavítását, a kopárok művelését, a tagosítást, a vízgazdálkodás kérdését, stb., stb. Ezeket az alatt a rövid idő alatt, amely rendelkezésemre áll, nem is lehet egyenként és külön-külön méltatni, meg kell azonban állapítanpm, hogy maga az a gondolat, amely elsőként vezeti az expozé lefektetett alapelveit, — hogy tudniillik mindenáron és minden áldozat árán biztosítani kell a termelés növelését és rentabilitását — egyike a legértékesebb dolgoknak, amilyeneket mi a magyar kormányok expozéiban igen keveset hallottunk. Igen t. Képviselőház! A másik nagyon fontos és nagyon jelentős momentum az expozéban az, amit a pénzügyminiszter úr az arany szerepéről mondott. Nem új dolog, szinte közhely, már többször mondotta a pénzügyminiszter úr maga is. A lényege azonban ennek mégis az, hogy a belföldi árak alakulása egyáltalán és teljesen független attól, hogy a külföldön mennyit adnak, az árukért. Ez anynyit jelent, hogy a belföldi forgalomban való ármegállapítás független a külföldtől és így lehetségessé válik az, hogy^ például a mezőgazdasági termények ára tényleg és valóságosan az előállítás árának megfelelően állapíttassák meg, illetve tényleg és valóságosan úgy állapíttassanak meg az árak a mezőgazdasági és ipari termelésben, hogy a mezőgazdasági termelés is és az ipari termelés is egyaránt rentábilis legyen. Lehetővé teszi azonkívül azt a modern és a tervgazdaság keretében lehető előszámítást, amely azt mondja, Üogy alulról kell megállapítani az árat, vagyis nem abban a szellemben, ahogyan eddig a kapitalista társadalomban az árakkal foglalkoztak. Eddig ugyanis abból indultak ki, hogy ennyiért lehet valamit értékesíteni, tehát ezért nem tudok többet fizetni a munkásnak, nem tudok többet adni a gazdának, nem tudok többet adni az ipari feldolgozónak, stb. A tervgazdálkodás keretében az árak megállapításának lehetősége . olyan mértékű, hogy az árat alulról tudom felépíteni és pedig a legkisebb, tehát a legszegényebb, legjobban rászorult exzisztencia munkabérének a megállapításán keresztül felfelé, minden 45