Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

270 Az országgyűlés képviselőházának 178 úr, mint az állandó igazolóbizottság előadója kíván jelentést tenni. vitéz br. Hcllenbach Gottfried előadó: T. Képviselőház! Az állandó igazolóbizottság ré­széről van szerencsém tisztelettel bejelenteni, hogy a bizottság a veszprémi választókerület­ben időközi választás során megválasztott Beöthy Dezső, a csongrádvármegyei választó­kerületben lemondás folytán megüresedett képviselői helyre behívott Soós Pál és a vas­vármegyei választókerületben elhalálozás foly­tán megüresedett képviselői helyre behívott Esső Sándor országgyűlési képviselő urak megbízólevelét megvizsgálta s azokat, mint alakilag kifogástalanokat, a házszabályok 12. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá sorozta. Tisztelettel kérem bejelentésem tudomá­sulvételét. Elnök: Az állandó igazolóbizottság jelen­tése alapján a felsorolt képviselő urakat, minthogy megválasztásuk ellen kifogást nem emeltek s panaszt sem adtak be, végleg iga­zolt képviselőknek jelentem ki. Gunde László képviselő úr, mint a szám­vizsgálóbizottság előadója kíván jelentést tenni. Gunde László előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a képviselőház számvizsgáló bizottságának az országgyűlés 1939. évi július hó 1-től 1940. évi december hó végéig terjedő időre szóló számadásainak megvizsgálása tár­gyában készített jelentését tisztelettel beter­jeszteni. Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztá­sát és napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyo­matja, tagjai közt szétosztatja. Napirendre tűzése iránt más alkalommal fogok a t. Ház­nak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a gazdasági Programm vitájának folytatása. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Úgy érzem, elsőrendű kötelességem, hogy foglalkozzam az előttem elhiatnjgzott egyik-másik megnyilatkozással. A végighallgatott beszédek meglehetősen ve­giyes érzelmeket ' keltettek az emberben, Szo­morúan vettük észre azt, hogy az igen t. képviselők köpött még mindig vannak olya­nok, akik nem látják, hogy a mai .rendszerben, a mai gazdasági vonalvezetésben súlyos hibák vannak; még mündig vannak olyanok, akik a csúcsminiszter úr expozéjával szeretnék az új Magyarországot sürgősen felépíteni, és hiszik azt, hogy ezzel a programmal valóban meg­építhető az új Magyarország, örömmel vettük azonban tudomásul azt, hogy a túlsó oldalon is ülnek képviselőtársaink, akikben éppen úgy égnek az aggodalmak és akikben éppen úgy kétségek merültek fel a kormányzat gazdasági célkitűzéseivel szemben, mint bennünk, és ezek az aggodalmak igazolnak bennünket. Mi, akik ellenzéki padokból tárjuk fel aggodalmainkat, — méltóztassanak tudomásul venni — nem pártérdekből tesszük ezt, hanem egyedül a nemzet érdeke vezet bennünket, egyedül a kö­zösség, a nagy dolgozó társadalom érdeke az, ami miatt aggodalmainkat feltárjuk, mert se­gítő kezet akarunk nyújtani és rá akarunk mutatni azokra a fontos cselekvési lehetősé­gekre, amelyekkel Magyarországot elindíthat­juk az újabb ezeresztendős úton. Örömmel hal- i lottuk ezeket az aggodalmakat s ezzel azt érez­üíése 19Ul február 12-én, szerâàn. tük, hogy megerősödött az a tálbor, amely sür­gős cselekedetekkel akarja az új Magyarorszá­got felépíteni. Teljesen egyetértek Jurcsek igen t. kép­viselőtársam megállapításával, amikor azt mondja, hogy az új Magyarország felépítésé­hez igenis új emberekre van szükség; a régi világot eltemetni lehet, de újat régi em­berekkel elindítani nem lehet. Ugyancsak egyetértünk előttem szólott Szabó Károly igen t. képviselőtársam megnyilatkozásával » figyeliriébe ajánljuk az igen t. kormánynak, hogy bizony jó volna, ha az OtL ügyeibe való­ban kissé erélyesebb kézzel nyúlna bele és rendet teremtene, mert a szociális problémák is odatartoznak a gazdasági problémákhoz és a tervszerű gazdálkodáshoz. Ideje volna már, hogy ezt a szociáldemokratafészket kissé fel­rázzák s állami kezelésbe véve, rendet teremt­senek, megnyugtassák a dolgozó társadalom közvéleményét, amely a legnagyobb ellen­szenvvel viseltetik az Oti. iránt. UgyancsaK helyeseljük azt a megállapítását, hogy a Han­gyától vegyék el a kiskereskedelmet, mert a Hangya a maga hatalmas erejével bizony ma már nem szolgálja, hanem faluthelyeii tönkre­teszi azt. A Hangya térjen át a maga nagy­kereskedelmével az anyagellátás területére és karolja fel a magyar kiskereskedői tábort, mert csak ezek segítségével tudunk a kiskeres­kedelemibe egészséges szellemet belevinni. T. Ház! Két beszéd hangzott el az utóbbi időben, mely meglehetőséül foglalkoztatta mind a pénzügyi, mind a gazdasági világot. Mind a két beszédnek van néhány mondata, amely igen alkalmas volt arra, hogy a zsidóság ma­gának abból tőikét kovácsoljon. Az \ egyik be­szédet Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank elnöke mondotta, a másikat pedig a pénzügyminiszter úr mondotta csúesminiszteri minőségében. Ba­ranyai Lipót azt mondta, hogy az inflációt csak takarékossággal lehet megakadályozni. Azt kérdezem: ki takarékoskodjék ebben az országban? Az adóssággal megterhelt tiszt­viselőtársadalom, a kisiparos társadalom, amelynek nines nyersanyaga, nines mit fel­dolgoznia, a kiskereskedő társadalom, amely­nek nincs mit árusítania? Ki takarékoskodjék tehát és miből? Igen, helyes a takarékoskodás elve, de bár én nem vagyok pénzügyi sízak­ennber, tagadom azt, hogy az inflációt takaré­koskodással lehetne megakadályozni. Ez a ki­jelentés azonban elég volt a zsidóságnak ahhoz, hogy kiadja a jelszót: takarékoskodni kell, infláció következik, tehát rossz a pengő. A zsidóság meg is tette a maga spekulációs vásárlásait, iparkodott a tezaurált, he nem vallott pénzét, vagyonát bebiztosítani,.javakba fektetni, mert a javakban való gondolkodás a liberális gazdasági szemlélet és a zsidó gon­dolkodás egyik alaptétele. Megindult tehát a javak összevásárlása, megkezdődtek a titkos lamlbardüzletek, a részvények összevásárlása, névtelenül adták, névtelenül vették. És ami­kor ez à tőzsdei spekuláció folyt, elhangzott a miniszter úr beszéde, amelyben egyik helyen azt mondotta: hogy a fogyasztást emelhessük, annak előfeltétele, hogy több fogyasztási jó­szágot termeljünk.. Azt hiszem, ezt mindenki beláthatja, aki megszűnik pénzben gondol­kozni; javakban kell gondolkodni, elfogyasz­tani csak azt lehet, ami van. i Hát ez nagyon igaz, de a zsidóság egészen másképpen értelmezte ezt és a miniszter úr, valamint a Nemzeti Bank elnökének meglnyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom