Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 194-0. december 10-én, kedden 13 is _ feliléphet az ő főnöke nevében, tárgyaláson i eljáirhat. Tulajdonképpen csak az a különb- i «ég közte és a főnöke között, hogy nincs külön irodája, úgyhogy a megrövidítés vagy meghosszabbítás ízlés dolga. De minél rövidebb a joggyakorlat, annál többen fognak ügyvédi pályára menni és ezt a pályát megint túlterhelik, ha tehát a zsidókat eliminalják is, megint túl fogják terhelni ezt az .aránylag nagyon könnyű kenyérkereseti ágat. A kész ügyvédnek igen nagy ügyköre van és érvényesülési lehetősége úgy anyagi, mint társadalmi szempontból igen nagy, úgyhogy nem kell nagyon sietni az ügyvédek képesítésével. A joggyakorlat hosszúsága nem befolyásolhatja az ügyvédnek mint olyannak érvényesülését. Mert mire való az ügyvéd? Arra, hogy az ügyet védje és nekem mint laikusnak nagyon kellemes volna, ha olyan ügyvédet tudnék szerezni, aki teljesen tudná védeni az én ügyemet. Ez a legfőbb, ezért nevezik ügyvédnek. Az ügyvédnek tehát olyan széles ügyköre van, hogy a társadalom megérdemelné, ihogy csak teljesen kiforrott ügyvédjelöltek legyenek ügyvédekké. Egyébként lehetséges, hogy három év alatt is el lehet érni ezt a fokot; hiszen a jó ügyvédjelölt má/r az első évben kitűnően feltalálja magát, egy má- [ sík pedig három év múlva semAmi a második pontot illeti, ez magától értetődik. A harmadik dolog a hitbizományi intézmény. Gróf Esterházy János kijelentette, íiogy az ő megmaradt 600 holdján sokkal jobban, nyugodtabban és szakszerűbben gazdálkodik, mint azon a nagy területen, - amely azelőtt az övé vplt. Ismernünk kell a hitbizományi birtok és általában a kötött birtok történetét akkor, ha általában a hitbizomáuyról beszélünk. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak ez a hatodik szakasza tulajdonképpen «okkal nagyobb hatást ért volna el, ha arról szólt volna, hogy eltörli a hitbizományi Mert miesoda a kötött birtokok és a hitbizományok története? Eleinte az uralkodó volt a földbirtok teljhatalmú ura, az övé volt az egész föld; minthogy azonban azt a földet nem volt képes egyedül kormányozni, az egyes földrészeket odaadta az ő udvaroncainak, vezéreinek, segédeinek, de azoktól eleinte a földet minden percben el is vehette, sőt még örökösödéai jogaik sem voltak azoknak, akik_ azt a földet megkapták. Miután azonban fejlődött az államélet, ezek a földbirtokosok, ezek a hűbéresek kivívtak maguknak bizonyos jogokat, ha másképpen nem ment, hát karhatalommal: azokat a bandériumokat, amelveket ígéretük és az adománylevél alapján a király, az uralkodó támogatására kellett volna használniuk, ellene . használták fel és kivívták maguknak az örökösödési jogot s kivívtak maguknak mindenféle más jog-ot, a pallos-jogot, stb. A fődolog az, hogy azért kapták azokat a birtokokat, hogy -sz lgálTányokat adjanak, érte* hogy bandé iumokát tartsanak, hogy háború esetén hadi avom Íjának, hogy iskolákat tartsanak fenn Ez z tóbbi vonatkozik az egyházi birtokokra, m1

,«- a püspökökre. Ezek a birtokok mind olyan tir .'okok voltak, amelyekért szolgálmányokat kellett adni a társadalomnak, illetőleg, mint

1 o«; y akkor a »társadalom« alatt a királyt értették, a királynak, az uralkodónak ,Ma már ezek a szolgálmányok mind el vannak törölve, mégis megmaradt a kötött birtok. ; Ha ezek a szolgálmányok — a katonáskodás, az adófizetés, stb. — mind a nemzet, a polgárok kötelességeivé lettek, akkor természetes, hogy ezeknek a kötött birtokoknak át kell menniök az állam, a köz tulajdonába és kell, hogy a köz, az állam ezekkel úgy rendelkezzék, mint ahogyan rendelkezett akkoriban a király, mint a föld korlátlan ura. Most a föld korlátlan uru az állam. Az állam határozza meg, hogy kié legyen a föld. Természetes, hogy az állam csak úgy élhet ezzel, hogy annak adja a földet, aki a legtöbbet tudja azon termelni és aki a legtöbb szolgálmányt adhatja azért a földért. A szolgálmányok most: a katonáskodás és az adófizetés. Ha a katonáskodást vesszük, azt látjuk, hogy a 20.000 holdnak az ura is csak egy katonát ad és a nincstelen ember is egy katonát ad: a maga személyében. Szóval óriási nagy a különbség; igen nagy a 20.000 hold birtokosának az előnye. Azonkívül a földbirtok mint nagyhirtok, aránylag kevesebb adót fizet, mint a kisbirtok, vagy a törpebirtok. «Magától értetődik, hogy minél törpébb, minél kisebb a birtok, aránylag annál többet fizet be az államkasszába. Ha elfogadom ezt a törvényjavaslatot és ennek 6. §-át is, csak azért fogadhatom el, mert ez a 6. § úgy tűnik fel előttem, mint az a galamb, amely az olajággal visszatért Noé bárkájához. Noé ugyanis bárkájából nem szállt ki mindjárt, amikor úgy látta, hogy a veszély elmúlt, hanem előbb r kiküldötte a galambot; a galamb hozott magával egy olajágat, amiből azután Noé tudta, hogy már kiszállhat. Ezt a szakaszt én úgy értelmezem, mint azt az olajágat, amelynek láttára majd kiszállunk a szárazföldre és a hitbizományi, meg a kötött birtokot el fogjuk törölni, a köznek, az államnak. Szent István koronájának minden hátránya nélkül. Ezeket akartam megjegyezni. Egyébként a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Budinszky László. Elnök: Budinszky László képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A szónokok erről a kis törvényjavaslatról majdnem mindent elmondottak, de mégis vannak olyan lényeges kérdések, amelyekre ki kell térnem. Igaza volt Matolcsy képviselőtársamnak, ezt a törvényjavaslatot tényleg nyugodtan lehetett volna három részre osztani, külön venni az egyes ügyvédi kérdéseket, a telekkönyvvezetői kérdéseket és a hitbizományi bíróságra vonatkozó eljárási kérdéseket. De végeredményben a lényegen ez nem változtat és a jogász meg tudja találni a törvénytárban így is, hogy melyik kérdésre melyik rendelkezés vonatkozik. Nagyon érdekes azonban ennek a törvényjavaslatnak az indokolása az ügyvédkérdést illetően. Ebben az egész dologban megint élesen disztingválni kell. Az egyik kérdés az, hogy az ügyvédi előkészülés szempontjából célszerü-e a gyakorlati idő tartamának yiszSzaállítása négy évről az eredeti három évre. Azon a kérdésen, hogy elegendő-e a négy év, illetőleg a leszállítás után a három év arra, hogy valaki tökéletes ügyvéd legyen, vagy nem elegendő, lehet vitatkozni és be lehet bizonyítani, hogy vannak egyének, akiknél egy év is elegendő, s viszont van, akinél sem három év, sem négy. év, de semennyi idő sem elegendő. Tehát a javaslatot e részében el nem fogadni vagy támadni egyáltalában helytelen és nem is lehet. A másik kérdés az az ügyvédpolitikai kér-