Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

14 Az országgyűlés képviselőházának 166 dés, amelyet Huszovszky igen t. képviselőtársam is említett, hogy ezáltal a keresztény ifjúságot az ügyvédi pályán való elhelyezkedésben, az odajutásban segítjük-e. Az nem vitás, hogy egy olyan testületet, egy olyan rendet, mint az ügyvédség, az államnak a maga hatalmával, a maga erejével feltétlenül támogatnia kell és át kell mentenie. A gyakorlati idő leszállítása azonban ezt egyáltalában nem szolgálja; mert az igazságügyi kormányzat hivatalos tényezői, az igazságügyminiszter úr, az államtitkár úr és az összes szakreferens urak nagyon jól tudják azt, amit az előadó úr is kiemelt egy-két szóval: az az arányszám, amely az ország legnagyobb kamarájában fennáll, — még százzal tévedett is az előadó űr —- hogy tudniillik 1150 keresztény ügyvéd van és 2135 zsidó, mindent megmond. Ez tökéletesen rásüti bélyegét az ügyvédi kar gazdasági helyzetére, a karba bekerülő keresztény fiatalság elhelyezkedési lehetőségeire és természetesen tökéletesen rásüti bélyegét az ügyvédség szellemiségére. Ezen tehát az, hogy a jogvégzett és az ügyvédi pályára készülő fiatalság három év alatt kerül be az ügyvédség körébe, sajnos, egyáltalában semmit sem segít. Itt csak radikális intézkedések segítenének; itt egyedül csak egy segítség van: az ügyvédi karban, mint az igazságügyi szervezetnek szerves kiegészítő részében a numerus nullust behozni, (Bodor Márton: Csak az!) mégpedig numerus nullust nemcsak a felvételre vonatkozóan. A felvételi lehetőség mostani korlátozása ugyanis, — a 6%, illetőleg a 3% — nem oldja meg a kérdést; in futuro talán megoldja időtlen időkben, azonban sem a jelenben, sem a közeljövőben semmiféle segítséget nem nyújt. Nekünk tehát az az álláspontunk és az lehet a keresztény magyar ügyvédi rendnek is az egyedüli helyes, egyenes és korrekt álláspontja, hogy az ügyvédséget — ha ez fájdalmas is egyes nem keresztény tagjaira — meg kell szabadítani ettől a szellemtől és attól a gazdasági hatalmasságtól, a 2135 zsidó ügyvéd hatalmasságától, amely az ügyvádi karnál a mérleget egészen lenyomja. A hitbizományi szakasszal kapcsolatban elmondotta Matolcsy képviselőtársam, hogyan vándoroltak ki a szegény, de jó magyarok azért, mert nem tudtak földhöz jutni. Méltóztassék a zsidókérdést is európai vonatkozásban nézni és olyanmódon, a zsidók szempontjából is. becsületesen, tisztességesen megoldani, hogy ebből az országból kimehessenek és új hazát alapíthassanak, ahol tisztességesen, rendesen maguk között meg fognak élni, éppenúgy, ahogyan mi magyarok itt megélünk. Ezt a kérdést azonban az ügyvédi karban, ahol ennyire túlzsúfoltan van a zsidóság, csak operációval lehet megoldani. Ha a gyakorlati időnek három évre való leszállítása azt célozza, hogy a zsidóság távozása következtében keletkező űrt az igazságügyi kormányzat bölcs előrelátással pótolni akarja, akkor ez az intézkedés helyesnek látszik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az ügyvédség gazdasági problémájának megoldása nem egyedül a zsidókérdés megoldásán múlik. Nem akarok erre a kérdésre kitérni, mert megígértem, hogy csak tíz percig beszélek és szeretem megtartani szavamat, ha valamit megígérek; ezért csak kijelentem, hogy az ügyvédség problémájának megoldása nem egészen ezen múlik. Van ezen a téren rengeteg egyéb olyan probléma is, amelyet meg kell oldani. ülése 194-0. december 10-én, kedden Az sem helyes álláspont,, bogy a biroin évre történő Leszállításra a visszacsatolás folytai) megnagyobbodott ország ügyvédei és bírái'számának növelése miatt van szükség. Az az egyedüli helyes álláspont, hogy a Felvidék a felvidékieké, Erdély az erdélyieké, az ottani ifjúság helyezkedjék el és boldoguljon ott (Helyeslés és taps a balközéven és a szélsőbaloldalon.) mi pedig maradjunk ott, ahol eddig voltunk és megéltünk. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Helytelen dolog tehát leszállítani a gyskorati időt és többletet termelni ki azért, hogy esetleg oda el tudjunk valakit helyezni. Nem vagyok lokálpatrióta, mert sajnos, nem mehetek el oda, arra a felvidéki részre, alnvá lokálpatriotizmusom vonz, de kijelentem, hogy az őslakosságot, amely kiállta a szenvedések viharát, amely végigharcolta ezeket az időket, meg kell becsülnünk és honorálnunk kell. Ebből a szempontból tehát a három évre történő leszállítás indokolatlan. Ez a javaslat az ügyvédkérdést nem oldja meg, mert méltóztatnak tudni, hogy a kamarák mai összeállítása, különösen pedig a budapesti -hogy úgy mondjam —- csúcskamaráé milyen. Révész t. képviselőtársamnak igaza volt egy 200 tagot számláló kamarára vonatkozóan, illetőleg az ország többi kis kamarájára vonatkozóan, de a budapesti kamaránál, amely majdnem 3500 tagot számlál, más a helyzet. Méltóztassék csak elgondolni, milyen különbség van egy 200 tagot számláló kamara fegyelmi bíráskodása között és egy 3500 tagot számláló kamara fegyelmi bíráskodása között, amelynek tagjai között 2135 zsidó van. Óriási a különbség! Itt nem lehet olyan mértékkel mérni, mint ott, ahol patriarchálisán el lehet intézni az ügyeket, ahol az egyik úr a másikat nagyon jól ismeri, tudja, mit csinál, mit nem csinál vagy mit csinálhat. Budapesten ez nincs meg, itt különböző válfajai kerülnek elő az ügyeknek. Saját fegyelmi bírói tapasztalataimból tudom, hogy mi minden jön elő és mennyire igyekeznek az idegen szellemiségű és az idegen szellemiséget átvett kartársak a fegyelmi bíráskodást megnehezíteni. A javaslatnak ez a rendelkezése tehát helyes. Arra kérem azonban tisztelettel az igazságügyi f kormányzatot, méltóztassék az ügyvédkérdésben sürgősen cselekedni. Ne méltóztassék javaslatokat előhozni, mert a zsidó' ügyvédség éberségénél és finom érzékénél fogva már előre kivetíti az árnyékát a tárgyalótermek melletti folyosókra annak, hogy valami készül, valaminek jönnie kell és már előre igyekszik az ő — nem mondom, hogy befolyásával, mert az igaz ságügyi kormányzatot nem lehet befolyásolni — sajtóösszeköttetései és ezeregyszálú társadalmi és egyéb összeköttetései révén ennek & javaslatnak' gátat és akadályt vetni. # Tessék tehát ejtőernyővel leszállni és ledobni ide a parlamentbe ezt a ja* aslatot; a Ház valainenynyi tagja örömmel meg fogja szavazni, együtt leszünk a hitbizományi kérdés megoldásánál. Mert örömmel meg kell állapítanom, hogy azonos világnézetű emberek nem is akarhatnak mást a magyarság egészséges fejlődése érdekében, mint nem egyes módosításokat a hitbizományi törvény fennálló rendelkezésein, hanem azoknak teljes gyökeres és végleges megoldását. Miután ez a javaslat ezt nem tartalmazza, azt nem fogadhatom el. (Taps a szélsŐbáloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom.