Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

258 Az országgyűlés képviselőházának 1? godni. (Zaj a jobboldalon. -^ Egy hang a szélsőbaloldalon: Eddig idegen eszme volt — Sig<ray István közbeszól) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Rajniss Ferenc: Minden szellemi előjogot átengedek a képviselő úrnak. Nem vagyok irigy ember. (Sigray István: Nekem?) Nem a képviselő úrnak, hanem a mellette ülőnek. (Zaj. — Szabó Zoltán: Köszönöm szépen!) Teljesen indokolt volt azonban a t költségvetési vita alatt az éles gazdasági bírálat, hiszen most a pénzügyminiszter úr beszédében kijelentette, hogy eddig, tehát tegnapelőttig, átütő eredményt nem sikerült elérni, mert a célkitűzéseket sohasen fogták össze tervszerű, átfogó, organikus egységbe, ami a végrehajtás alapfeltétele. Mielőtt, tehát elmondta expozéját az igen t. miniszter úr, ezt megelőzőleg a bírálat kétségtelenül helyes és indokolt volt a miniszter úr megállapítása szerint is. Teljesen helytelen azonban a miniszter úrnak az a megállapítása, amelyre Matolcsy igen t. képviselőtársam is rámutatott, hogy tudniillik ő a német és olasz közlési szisztémát használta volna. Engedelmet kérek, t. Ház, túl sok napot, hónapot és esztendőt töltöttünk el e kérdés tanulmányozásával, semhogy egyszerűen el tudjunk siklani egy ilyen könnyű megállapítás felett. A miniszter úr sem az olasz, sem a német közlési szisztémát nem használta. Ez végzetes tévedés, mert hiszen ilyen key eset a különböző gazdasági kérdésekről sem Németországban, sem Olaszországban nem mondanak. De t. Ház, van — sajnos — egy másik és sokkal nagyobb baj is. A pénzügyminiszter úr beállítása olyan, mintha Németországban és Olaszországban a gazdaságpolitikát illetőleg minden tökéletesen a régiben maradt volna, csak éppen a tervgazdálkodást hirdette volna meg a parlamentben egy igen okos, intelligens úr. Ez a felfogás azonban, — amint jól tudjuk — a történelmi tényekkel és eseményekkel ellenkezik. Kétségtelen tény ugyanis, hogy Nemetországban is, meg Olaszországban is először meghódították a politikai és társadalmi alapot és azután hirdették meg; a tervgazdálkodást. Az orosz pjetiletka és a Göring-féle négyesztendős német terv között nem az a metódusbeü különbség van, amelyet az igen t. miniszter úr említett meg. Erről a különbségről, és arról, hogy mit jelent ez politikai és társadalmi alapon egy nagyszabású gazdaságpolitikai terv felállításánál, soha egy pillanatra megfeledkeznünk nem szabad, ha magiunkat tényleg reálpolitikusoknak nevezzük. (Taps a szélsőbaloldalon.) Németországban nem zsidó,főnökökkel álltak át a német tervgazdálkodásra, nem képviselők és felsőházi tagok árj ásítottak, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) nem kezdődött meg már a tervgazdálkodás előtt egy Aladár-tervgazdálkodás, (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) amely lassanként kiirthatatlan új szövevény lesz az ország gazdasági testében. Ott a törvényhozás az alsóházban és felsőházban egyaránt áldozatokat hozott és nem azért alkotott törvényeket, hogy a maga életét sajátmaga által hozott törvények révén feljavítsa. Csodálatos nagy különbség van abban is, hogy miután a politikai és társadalmi hatalom tökéletesen a kezükben volt, mégis feladatuknak és kötelességüknek tartották az új gazdasági rend megteremtése érdekében egy elképzelhetetlenül nagy, fantasztikus, óriási szellemi propagandát indítani a '. ülése 19hl február 11-én, kedden. közvélemény megnyerésére. Ezt nem hiába tették. Nem olyan egyszerű dolog egy történelmileg elfogadott gazdasági rendszer helyett egy másikat vezetni be, hogy ezt a burokban, nagyon intelligens, jószándékú urak a népnek, a tömegnek, a magyarságnak lelki részvétele nélkül hideg forrasztással meg tudják csinálni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ez a próbálkozás sehol, egyetlenegy országban sem sikerült. Nagyobb a feladat, semhogy ebben a formában meg lehetne oldani. A pénzügyminiszter úr expozéja tehát tényleg csonka-programm és végrehajtásának lehetőségére ugyanaz áll, amit a pénzügyminiszter úr a tervgazdálkodást ültetőén a trianoni Magyarországra vonatkoztatva maga mondott. Ezt a tényt a pénzügyminiszter úr el is ismerte annál a résznél, ahol a szociálpolitikáról egypár közbevetett félmondatot mondott és egyben megállapította, — véleményem ,-szerint igen helytelenül — hogy a szociálpolitika nem tartozik ugyan a gazdaságpolitikai, a tervgazdálkodási nagy programmhoz, de hozzátartozik az általános kormányzati programmhoz. T. Ház! Helyzetünk jelenleg az, hogy van egy kormányzati csonka gazdasági programm, nem ismerjük azonban a kormányzat általános politikai programmját, amelyhez hozzátartozik ez a gazdasági programm. Hol van ez az általános programm, hol van a politikai és társadalmi alapbölcselet, amelynek szerves része lenne ez a pénzügyminiszteri expozé? Ez az első kérdés, amivel feltétlenül meg lehet támadni a tervet. Mély tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meghosszabbítást megadni? (Igen! — Egy hang jobbfelől: Nagyon érdekes!) A Ház a meghoszszábbítást megadja. Rajniss Ferenc: T. Házi Ha mi egymással meg akarunk békülni és az ország érdekében egy nagy gazdasági tervet meg akarunk valósítani, akkor ennek előfeltételei vannak, amelyeket egyes urak állandóan elgáncsolnak, nehogy a lelki megbékélés valahogy megtörténjék. Itt van példának okáért az, örökös hivatkozás ebben a képviselőiházban arra, hogy: »én jó magyar ember vagyok«, amit odakiáltanak egy másik képviselőnek, vagy hogy: »én szentistváni alapra helyezkedem«. Azt' hiszem, egyetlen intelligens ember sem tudja példának okáért megmondani, — hogy egy kissé túlzott példát mondjak a tervgazdálkodással kapcsolatban — hogy a szentistváni bölcselet alapján hogyan áll a Rima rúdvaskivitelének kérdése. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hagyjuk el tehát a túl nagy frázisokat, beszéljünk valóban konkrét dolgokról, s ne verjük a mellünket azzal, hogy én magyar nemzeti vagyok, amiből természetesen következik, hogy a másik nem egészen az. Ez a politikai légkör megrontása olyankor, amikor a kormányzópárt — hinni óhajtom — becsületesen, sőt komolyan vallja azt, amit Martsekényi képviselőtársam mondott, hogy meg akarjíák teremteni az új magyar gazdasági rendet. Azt hiszik, a túlsó oldalon, hogy ez Magyarországon könnyű feladat? Ha becsületesen e mellett a terv mellett állnak, akkor tudniok kell, hogy ez Magyarországon végtelenül súlyos feladat. Itt az idősebb generáció, a zsidósággal gazdaságilag összeházasodott, (Meskó Zoltán: Nemcsak gazdaságilag!) végtelenül nagy társadalmi befolyást birtokló rétegek hatalma elegendő a leg-