Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. becsületesebb, a legtisztességesebb törekvések megbuktatására is. Hogyan gondolják azt, hogy amikor egy irodalmi társaságban Bethlen István gróf megtámadja azt az egész rendszert, amelyet a kormányzópárt itt meghirdetett, amikor a sajtóban óriási, hasábos propagandacikkek jelennek meg Bethlen István elgondolása mellett, s ugyanakkor a sajtóban elnyomják az ellenhangot a demokráciának ilyen új meghirdetése ellen, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor akár külföldön az örökké hivatkozott tengelyhatalmaknak, akár nekünk, azoknak, akik egy évtized óta verekszünk ëbben a kérdésben, bizalmuk legyen abban, hogy valóban meg akarnak valamit valósítani, amikor ez a megvalósítás a másik oldal letörése nélkül nem lehetséges? (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tervgazdálkodás barátságos bevezetése nem létezik. Ilyen nem volt a világtörténelemben. (Maróthy Károly: Örök barátság a liberálisokkal! Ilyen van!) A pénzügyminiszter úr gazdasági tervet adott és nagyon finoman elkerülte a zsidókérdést. Ki hiszi el ma értelmes ember Magyarországon, hogy gazdasági kérdéseinket meg lehet oldani a zsidókérdésnek bármilyen rendezése nélkül"i Én nem követelem azt, hogy az én felfogásom szerint oldják meg a zsidókérdést, (Meskó Zoltán: De meg kell oldani!) de oldják meg úgy, ahogyan ezt a dolgot jónak látják, mert a sárga folt árnyékot vet Magyarországon minden gazdasági tervre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy ma nincs nagyipari vélemény. Ha valaki bemegy a Gyász.-ba, vagy ismeri az ottani életet, — és az igen t. pénzügyminiszter úr elküldi oda például a maga kamarai tervezetét és megtárgyaltatja, ahogyan tudom, hogy megtárgyalták — látni fogja, hogy ott három réteg van. Egy réteg, a túlnyomó többség, amelynek nincs gazdasági koncepciója, mert nincs más kérdése: mi lesz a zsidókérdéssel, (Keck Antal: Igaz! így van!) mit akarnak tenni a zsidókérdéssel; az egész munkáját, egész állásfoglalását, létét meghatározza egyedül a zsidókérdés. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Van egy másik réteg nyugalmazott miniszterekből, államtitkárokból, miniszteri tanácsosokból és háromelőneves urakból, akik három hónappal ezelőtt kerültek be a gazdasági életbe, s fogalmuk sincs róla, hogy miről van ott szó, csak éppen a pénzt kapják meg. Ezekkel fogunk mi gazdaságpolitikai nagy terveket megvalósítani? A harmadik az elenyésző kisebbség, az igazi keresztény gazdasági nagyvállalkozók rétege. Méltóztassanak egy kicsit utánanézni, hogy mekkora befolyása van ennek a mi szempontunkból legfontosabb rétegnek? Hiszen az árjásítást eltévesztették ott, hogy a gazdasági életben élő keresztény emberek csak azért, mert nem valami magasrangú urak, mert nincs nagy befolyásuk valahol a minisztériumokban, mert nem urambátyámok valahol valamelyik kaszinóban, 15 és 20 esztendei keresztény gazdasági tapasztalatokkal az ár jásítás után maradtak ott, ahol voltak és a politikai életből kiválasztott strómanok kerültek arra a helyre, amely megillette volna ezt a keresztény réteget, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon,) amely réteg 15—20 évet keservesen végigdolgozott a gazdasági életben. (Keck Antal: Szószerin t így van!) Tessék megnézni az összes nagyvállalatokat és meg fogják találni ezt a magyar réteget, amelynek nincs elég protekciója, ülése 19^1 február 11-én, kedden. 259 hogy felülkerekedjék a felsőházi tag, képviselő és nyugalmazott magas bürokrata urakon. A szervezett munka bölcseletét szívvellélekkel üdvözlöm, mert amikor mi nemzeti munkaállamot hirdettünk, — amiért oly sokat gúnyolódtak — nem mondottunk mást, mint hogy a tehetséget, a munkát, a szorgalmat hozzák valamivel előbbre ennél a protekciós wirtschaftnál, amely Magyarország átka, akár az ellenzék oldaláról, akár a kormánypárt oldaláról nézzük. Mi nagyon szeretnénk, ha a szervezett munkának, az intelligens fizikai és szellemi munkának a megbecsülése Magyarországon tényleg kivirágoznék. Nekem azonban az a véleményem és az a gyanúm, hogy a szervezett munka bölcselete azért lett az első pont, mert az igazi cél, a rejtett cél mégis csak az, hogy a politikai és társadalmi korszerű keretek felállítása nélkül, lelki megbékülés nélkül, a nacionalista erők tovább is megmaradó üldözésével és a jelenlegi uralmi rendszer maradéktalan fenntartásával, úgyszintén a jövőbe belesikkasztott ígéretekkel — mert az ideális terv a háború után néhány év múlva jön — óhajtják biztosítani a többtermelést, amelynek alapjait, sajnos, ez, az utolsó pár esztendei lehetetlen gazdálkodás szétrombolta. Teljesen igazat adok Jurcsek képviselőtársamnak: nem lehet csak a jó Istenre hivatkozni. Az árkormánybiztosságnál és egyéb szerveknél is volt valami hozzájárulás ahhoz, hogy ott állnnk, hogy Magyarországnak nincs Ibúzaja, ott állunk, hogy nem tudjuk szerződéses kötelezettségeinket teljesíteni és ott állunk, hogy Magyarország, a Kánaán fog búzát kölcsön kérni. A miniszter úr és a háta mögött ülő pénzügyi államtitkár úr nagyon jól tudják, hogy ez így van, a Nemzeti Bank jelentésében benne van minden. Mi csak tiszta alapokat követelünk. Azt követeljük, hogy a dolgozók lelkesedését, felvilágosítását,^ lelki részvételét próbálják a magyar nacionális gazdálkodásba bekapcsolni, mert e nélkül soha siker nem lesz, e nélkül elibe dolgoznak annak, amit a zsidók éreznek, hogy itt egy átmeneti korszakról van szó. Nem akarom azt, hogy a pénzügyminiszter urat is elérje az a sors, amely 1 elérte Teleki Pál grófot, hogy a dobutcai közvélemény szerint »támogatni kell, mert ez a mi emberünk, csak most kényszerből másképpen teszel«. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Ki a favbával, nyíltan és egyenesen tessék állástfoglalni ! Meg fogják látni az urak, hogy az egyesülésnek, az összedolgozásnak, a fegyelmezett alárendeltségnek a mi részünkről semmi néven nevezendő akadálya nincs abban a pil, lanatban, amikor látjuk, merre visz az út Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ahogyan a géppel nem lehet háborút nyerni, úgy a szervezettel sem lehet gazdaságot építeni, mert a gépnél és háborúnál az első az ember és az emJber, a közember — valljuk meg — Magyarországon ma mérhetetlenül elhanyagolt. Mindenféleképpen valami bürokratikus, arisztokratikus, pár ember által keresztül vitt megoldásra gondolunk, és nem akarjuk vállalni azt a kellemetlenséget, hogy szegény embereknek, nyomorult embereknek, akik az életnek súlyát érzik, az ország dolgába beleszólásuk legyen, pedig ennek megvan a , módszere és lehetősége — mezítlábas forradalom nélkül is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Taps.) Én a légnagyob átoknak tartom, hogy a másik oldalnak politikai agi41*