Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

Àz országgyűlés képviselőházának 177. részéről elienrékieskedé&nejk tekintetni, hissen a kormánypárt félihivatalosa, a tester .Lloyd" egy mellébeszélésben gazdag vezércikkben nagyjában ugyanezt a megállapítást tette. Azt momaja a Pester Lioydnak ez a vonatkozó cikke (olvassa): »A t. Ház ép úgy, mint a szé­lesebb nyilvánosság azt a bizonyosságot me­nthették a beszédből, hogy az újjáépítésre a szilárd alapozások Magyarországom már meg vannak teremtve és hogy most pihenést nem tűrő munkában következni fog a gyakorlati Programm megalkotása, egy programmé, mely az időszerű, rendszabályok munkábavéteiét az összes részietekben előkészíti és amely az ak­tuális problémáknak helyes és az időszerű, vi­szonyokhoz alkalmazkodó megoldásain íelül a jövőben várható fejlődésnek nagy összefüg­géseit is figyelemibe veszi és értékesíti.« Azt hiszem, az országgyűlés feladata nemcsak el­veket megállapítani, hanem elsősorban, a gya­korlati életet munkálni és ezért tiszteletteljes álláspontunk az, hogy a parlamenti vita ideje ebben a kérdésben igazában akkor fog elkövet­kezni, amikor a kormány félhivatalosa által is üiányzónák jelzett gyakorlati programmot a kormány majd elénk tárja. .Nagy irányvonalaikban pártunk már adott programmot, meggyőződésünk szerint jobban a részietekbemienőt, mint az a Programm, ame­lyet a miniszter úr fejtett ki. Programmot ad­tunk, amelynek politikai, társadalmi és gazda­sági vonatkozásai egy tőből, egyazon elgondo­lásból fakadnak és éppen ezért megérdemlik a »programm« nevet. A miniszter úr beszéde sokkal elmosódottahb körvonalakat rajzolt fel és ezt is, csak gazdasági síkon, tette, a politikai és Jársadakni összefüggések nélkül, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) már pedig általános irány­elvek gazdasági téren is csak úgy érvényesül­hetnek, ha politikai és társadalmi vonatkozás 1­ban azoinos elgondolások érvényesülnek. Ezek­ről pedig most semmit sem hallottunk, régeb­ben, pedig ~* amint erre beszédeim elején már utaltam — bizony másirányú megnyilatkozá­sokat hallottunk. Éppen ezért a miniszter úr kijelentéseit legfeljebb mint egy általános kor­mányzati programim gazdasági töredékét fog­hatjuk fel, amely éppen azért, mert töredék, általános politikai kritika tárgya sem lehet. Az a szellem, amely a beszédből kicsillant, mintha helyes irányba mutatna, de sok minden egyéb, amit az általános politikai vonalon ta­pasztalunk, kétkedővé tesz abban az irányban, vájjon ez a szellem a gazdasági vonatkozásban érvényesülhet-e akkor, amikor általános ural­mát politikai, társadalmi és egyéb vonatkozá­sokban fájdalmasan nélkülözzük. Az elmondottakat összefoglalva: pártunk álláspontja az, hogy a miniszter úr beszéde mint gazdasági programm nem elég konkrét, nem eléggé megfogható a gazdasági megvita­tás számiára, mint általános politikai pro­grammtöredék és ezért alig alkalmas politikai megvitatásra. Ezeknél fogva mint párt kény­telenek vagyunk az állásfoglalástól tartóz­kodni, fenntartjuk azonban a jogot, hogy pár­tunk tagjai nézeteiket a vita során egy és aniás vonatkozásban kifejtsék és ezzel hozzájárulja­nak nemcsak a vitához, hanem a kritikai szem­pontok megvilágításához és ahhoz az építő­munkához is, amelyre az ország érdekében mindig készek vagyunk. Hogy azonban ez az építőmunka gazdasági téren megindulhasson, a kormánynak politikailag is teljes mérték­ben alátámasztott, komolyabb, élettel teltebb és gyakorlatibb kezdeményezéssel kell elő­üUse 19Ul február 11A&A, kedden. 253 állnia. Sajnos, a pénzügyminiszter úr meg­nyilatkozásaiban, a pénzügyminiszter úr be­szédében erre kellő alapot nem találtunk és éppen azért a kormány eddigi munkássága és magatartása alapján a bizalmat sem előlegez­hetjük. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: vitéz Martsekényi Imre! Elnök: vitéz Martsekényi Imre képviselő urat illeti a szó. vitéz Martsekényi Imre: T. Képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy Hor­váth Ferenc igen t. képviselőtársamat köves­sem abban, hogy először is nagy általánosság­ban szóljak hozzá a pénzügyminiszter úrnak, mint osúcsminiszter úrnak a programmjához és tervezetéhez, a napi politikától teljesen el­vonatkoztatva, mert szerény meggyőződésem szerint akár részleteiben, akár általánosság­ban szólnánk hozzá ehhez a programmhoz, politikai szavazással — azt hiszem — nem le­het előre eldönteni azt, hogy a közeli vagy távoli jövő politikai vagy gazdasági esemé­nyei vagy körülményei közepette mely eszkö­zök lesznek a legalkalmasabbak arra, hogy ezt a programmot részleteiben kidolgozva keresz­tülvigyék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Ferenc: Hát ne is akarjunk programmot csi­nálni? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Martsekényi Imre: T. Ház! Az ese­ményeket a szakember szemével nézve szeret­nék hozzászólni a dologhoz, amikor azt mon­dom, hogy ha ma én lekötök 'bárhol a világon rezet, ha ez a kötés sikerül is, nem tudom, hogy holnap azon a vonalon, amelyen gondol­tam, ide lehet-e szállítani? (Börcs János: De mégis jobb ha lekötöm, mint ha semmit nem teszek!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni! (Rapcsányi László: A csúcsminiszter meg a mi szemünket akarja lekötni!) A képviselő uraknak módjuk­ban lesz elmondani mondanivalójukat. vitéz Martsekényi Imre: Vagy ha építő­anyagok szállítására óhajtanám igény bevenni a vasutat vagy a vagonokat, nem tudom, hogy holnap, magasabb nemzeti szempontból és érdekből nézve a dolgokat, nem kell-e ezt háttérbe szorítani más előtt? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor ne csináljunk sem­mit? — Rajniss Ferenc: Ez az a híres tégla, amely a fejünkre esik! — Zaj a szélsőbalolda­lon. — Elnök csenget.) Mélyen t. Képviselőház! Részletekkel csak azokban a vonatkozásokban szeretnék foglal­kozni, amelyeket itt talán egyik vagy másik képviselőtársam egyáltalán kritika tárgyává tett, vagy pedig kizárólag műszaki vonatkozá­súak, vagy amelyek a sürgősen megvalósí­tandó feladatok közé tartoznak. Hiszen le­gyünk őszinték, mélyen t. Képviselőház, nem új dolgokkal állt ide a pénzügyminiszter úr, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz! r­Mosonyi Kálmán: Minden tankönyvben benne van!) hiszen ezeket többé-kevésbbé részletesen már a kormány tagjainak a felszólalásaiból hallottuk, (Matolcsy Mátyás: Ezt mondjuk mi is! összeollózták!) csak ilyen nagy, átfogó rendszerbe még nem foglalták össze, sem egy­séges tervezetben nem került ide a Ház elé. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Ez a rendszer olyan, mint ' a »rend­szer!« — Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom