Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-175

210 Az országgyűlés képviselőházának 175, járások tekintetében is. Természetesen biztosítanunk kell a hulladékanyagok gyűjtését és felhasználását, mert a mai viszonyok között erre is szükség van. Az lenét a látszat, hogy esak most aktuális az, hogy a nyersanyaggazdálkodás terén enynyire szigorúak legyünk, de méltóztassanak elhinni, a mai nyersanyaghiány sok mindenfélére megtanít bennünket, amit később "is hasznosítani tudunk. 8Őt, merem állítani, nem egy olyan műanyag és pótanyag kerül most alkalmazásba, amelyet talán ima még pótanyagnak tekintünk, de egy-két év múlva ki fog derülni, hogy ezek nem pótanyagok, hanem tényleg kitűnően használható, jó és megfelelő anyagok. (Kóródy Tibor: Épül már a műgumigyár!) Tessék? (Kóródy Tibor: Epül-e már a műgumigyár? — Maró thy Károly: Ez már konkrétum, erről nem lehet beszélni! — Elnök csenget. — Rassay Károly: Azt kérdezi, hogy épül-e már a mügumigyár?) «Jó reggelt Kívánok! (Derültség és taps a jobboldalon és középen, — Marothy Karoly: Ezt tőlünk tanulta a, miniszter úr, de nem baj, tanulunk egymástól!) Erre is rá fogok térni. (Cselényi Pál: Az egész ABC tőlük van! — Elnök csenget.) Ha ez a kérdés ugyancsak a ma problémájának tűnik is fel, az az egy kétségtelen, hogy bármilyen viszonyok közé kerülünk, a nyersanyaggal való pazarlás mindig bűn marad, nagyon jó tehát, ha hozzászokunk a nyersanyaggal való takarékoskodáshoz. Áttérek már most az ipar szervezési kérdéseire. Már esak a népszaporulat foglalkoztatása is megkívánja az iparfejlesztést. Azt hiszem, erről sem kell részletesebben beszélnem, de természetes, hogy az iparfejlesztés is csak átgondolt és tervszerű lehet. A fejlesztés fő elve elsősorban az, hogy a nyersanyagokat, főképpen a hazai nyersanyagokat minél magasabb fokra feldolgozzuk, a második pedig, hogy a munkaintenzív iparokat fejlesszük, hogy minél több -mminkáskéznek tudjunk munkaalkalmat nyújtani. Ebből következik, hogy a helytelen irányú ipari beruházásokat meg kell akadályoznunk, viszont a szükségeseket minden eszközzel biztosítanunk kell. Minden iparágat — az egyéni kezdeményezés érvényesülése mellett — a terv szolgálatába kell állítanunk. Prograinmba vettük az ipari décentrait záció keresztülvitelét is. (Helyeslés.) Ennek útjából minden akadályt el kívánunk távolítani és azok.a szempontok, amelyek itt vezetni fognak bennünket, a következők: meg kell vizsgálnunk a telephely megválasztásánál azt, vájjon a telephely a nyersanyag termelőhelyéhez essék-e közelebb, vagy az energia termelési he iyéhez, esetleg a fogyasztási piachoz, vagy a legfontosabbat utolsónak hagytam — ahhoz a helyhez, ahol a legnagyobb szükség van arra. hogy a lakosság ipari munkához jusson. (He lyeslés.) Magától értetődik, hogy ezt csak tervszerűen és szervesen lehet biztosítani és éppen ezért bejelentem a t. Háznak, hogy . országos iparfejlesztési terv készül, amely mindezen szempontok figyelembevételével az egész országra kiterjed. (Helyeslés.) Különös gondot kell fordítanunk ebben az iparfejlesztési tervben a mezőgazdasági iparra. Természetesen a cél az, hogy lehetőleg ne exportáljunk sok nyersanyagot, hanem minden mezőgazdasági terméket minél magasabb fokra dolgozzunk fel, másrészről pedig az, hogy ne ülése 194.I február 6-án, csütörtökön. menjen veszendőbe semmi; minden felhasználható terméket felhasználjunk — és ebben a tekintetben a technikai haladás az utóbbi időben óriási lépéseikkel ment előre — úgy hogy még a silány minőségű, sőt a romlott mezőgazdasági termékből is értéket csiholjunk ki. Magától értetődik az, hogy a mezőgazdasági ipar fejlesztésének—és ez feladatom legnagyobb része — szoros kapcsolatban kell lennie a mezőgazdasági termeléssel az egyik oldalon és az értékesítési lehetőségekkel a másik oldalon. Nem szabad megfeledkezni ugyanis arról, mélyen t. Ház, hogy ma ugyan minden értékesíthető lenne, de ha hosszabb időre előre tekintünk, akkor meg kell gondolni, hogy mi az, ami mindig értékesíthető lesz. A tervben nem hanyagoljuk el a kisipart sem, amelynek legfontosabb kérdése véleményem szerint a szervezés és a kivitel-kérdés. E tekintetben a kisipari termelő szövetkezetekre kívánok igen nagy súlyt helyezni és, remélem, hogy megfelelő ellenőrzés mellett ebben a kérdésben igen nagy eredményeket tudunk elérni. Végül nem kívánom megemlítés nélkül hagyni, mélyen t. Ház, a háziipart sem, amelynek fejlesztése szintén szükséges egyrészről azért, hogy a kisebb mezőgazdasági egyedek neik téli és családi foglalkoztatást teremtsünk; a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozzuk, másrészről pedig, és nem utolsó sorban, azért sem, hogy a népies művészetet fenntartsuk. mert e tekintetben a magyar népben rendkívüli képességek vannak, amelyek véleményein szerint még nincsenek kellően kihasználva. Természetesen tervszerű megszervezést igényel a kereskedelem is, amely sok esetben eltért eredeti hivatásától és sok esetben elfelejtette, hogy feladata az, hogy a lehető legkisebb költséggel a lehető legjobb elosztással a termelőtől a fogyasztóig juttassa az árut. Erről a feladatról a kereskedelem sok vonatkozásban megfeledkezett. Ezért ki kell kapcsolnunk a felesleges és ' indokolatlan közvetítő kezeket. (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) meg kell rövidítenünk az áru útját a termelőtől a fogyasztóig, magyarán szólva: arányos kereskedelmi szervezetet kell létesíteni. A másik követelmény pedig az, hogy a kereskedelemből ki kell kapcsolnunk a spekulatív árdrágító nyereséget, mert ilyennek biztosítása egyáltalában nem lehet a kereskedelem célja. (Úgy van!- Úgy van! Taps a jobboldalon és a középen.) A köz érdekében tökéletes megszervezést igényel az elsőrendű fogyasztási tömegcikkek elosztása. Gondoskodnunk kell tehát ezek számbavételéről, biztosításáról úgy a fogyasztás, mint a szükséges export céljaira, — amire még visszatérek majd — és a megfelelő elosztásról. Ehhez is természetesen jól szervezett és megbízható kereskedői hálózat szükséges. Megengedem, hogy ez is talán inkább a mánaik a problémája. De a kereskedelem megfelelő megszervezésére és arányosságára szükség lesz a háborús viszonyok elmulta után is. A kereskedelem terén különösen jelentős szerep vár az értékesítő és fogyasztási szövetkezetekre, mert a szövetkezetek a tagok jogos érdekeinek szolgálatán felül jelentős társadalomszervezési és közgazdiasági nevelési feladatot is teljesíthetnek, ami a szövetkezeteknek egyik rendkívül fontos hivatása. A szövetkezetek működését be kell kapcsolnunk a gazdasági rendbe és meg kell teremtenünk a helyes arányt, a keresztény kereskedelem és a szövet-