Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-175

Az országgyűlés képviselőházának 175,. ülése 19 Ul február 6-án, csütörtökön. 211 kezetek között. (Taps a jobboldalon és a középen.) Még néhány szót méltóztassanak megengedni a közlekedésről. Etekintetben gondoskodnunk kell a szállítási tényezők, tehát a szekér, a vasút, a gépjárómű, a hajó, a légi járóműforgalom összhangjáról, aminél irányadó az, hogy olyan közlekedésügyi poliítikat kell folytatnunk, amely biztosítja, hogy az áruszállítás a leggazdaságosabban azon a közlekedési eszközön történjék, amelyik az áru természetének legjobban megfelel. Ehhez .simulva tehát szervesen fejlesztenünk kell út: hálózatunkat, víziutainkat, vasúti és légi hálózatunkat, és természetesen ezzel kapcsolatban szaporítanunk kell gépjáróműveink, hajóparkunk, vasúti mozdonyaink, kocsiállományunk és repülőgépeink számát is. Itt nem elégedhetünk meg azzal a természetes fejlődéssel, ami úgyis bekövetkezik, hanem igenis a fejlődésbe irányítólag és támogatólag erélyesen bekell nyúlnunk, mert ezzel alapot teremtünk a gazdasági élet ütemének gyorsítására, a termelés fokozására és a javak helyes elosztására. Hogy mindazt megvalósíthassuk, amit elmondottam, ahhoz elsősorban munka és pedig szervezett munka szükséges. Amilyen átgondoltnak és szervesnek kell lennie az egész tervnek, éppen olyan átgondoltan és szervesen keli gazdálkodnunk az emberi munkaerővel is és pedig lígy B. szellemivel, mint a fizikaival. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Természetesen itt is ki kell hozni a legnagyobb teljesítményt. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem értik? — Maróthy Károly: A tankönyvekben már régen benne van mindez. Hogy lehetne ezt nem érteni. — Zaj. — Elnök csenget. -- Halljuk! Halljuk!) Feltétlenül szükséges és elérendő célunk, hogy mindenki munkához juthasson nemcsak ina, ele a jövőben is, mert azt hiszem, ma ez megvan. De ugyanígy szükséges két dolognak a megállapítása. Az egyik az, hogy mindenkinek kötelessége az elvállalt munkát ereje teljes kifejtésével, teljes tehetségével el is végezni, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: A kormány mutasson jó példát. — Elnök csenget.) a másik pedig az, hogy munkaerő kihasználatlanul nem maradhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát közérdekből bárki kötelezhető megfelelő munka elvégzésére. (Helyeslés és taps jobb felől és a középért.) Annak azonban, hogy az emberi munkaerőt tervszerűen beállíthassuk a nemzet céljainak szolgálatába, három követelménye van. Az egyik, mélyen t. Ház, a következő: gondoskodni kell széleskörű gyakorlati szakképzésről mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakiskolák útján, a felnőtteknél továbbképzés útján, az ismeretek felfrissítése és korszerű tovább; fejlesztése céljából, hogy szellemi és fizikai dolgozókból álló, állandóan képzett és korszerű színvonalon álló munkahadsereg álljon rendelkezésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a hadsereget viszont — és ez a másik posztulátum — olyan szellemnek kell áthatnia, amely a közérdek elsőbbségének érzését, a foglalkozásbeli együvétartozásnak érzetét és a hivatás szeretetét foglalja magában. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Enélkül komoly munkát nem lehet végezni. Ezt a szellemet és ezt a szükséges összhangot a kamarai szervezet le^z hivatva megteremteni, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) amely kamarai szervezetben a munkavállalókat és a munkaadókat szakmák szerint, foglalkozási ágak szerint fogjuk egyesíteni. Ezek a kamarák fogják biztosítani azt, hogy a szakmának összes gazdasági erői a közérdek szolgálatába álljanak. Képviselniök kell egyben a kamaráknak a munkaadók és a munkavállalók jogos érdekeit. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül pedig hathatósan közre kell a kamaráknak működniök a terv végrehajtásában is. Ezt a jelentős szerepet szántuk nekik. A harmadik követelmény, amit ezzel kapcsolatban meg kell említenem, az, hogy gondoskodni kell a dolgozók szociális jólétéről, a becsületes, a tehetségen és tudáson alapuló munka méltánylásával, (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ez természetesen általános kormányzati Programm és tulajdonképpen nem tartozik a tervszerű gazdálkodás keretébe, de annyira érinti a tervszerű gazdálkodást, hogy megemlítés nélkül nem hagyhatom. Ennek részleteibe nem akarok belemenni, csak azt említem meg, hogy gondoskodás anyaga a fizetések cseberek kérdése, a munkaidő, a szabadidő, a fizetéses szabadság kérdése, az egészség védelme, a testnevelés, az állami munkaközvetítés ,és végül egyéb tényezőkön kívül a munkáslakások kérdése. És itt célzok nemcsak az ipari munkásra, hanem természetesen a mezőgazdasági munkásra, az egész falusi lakosságra. (Helyeslés a jobboldalain.) A lakáskérdésnek . előbbrevitele és megoldása a tervnek lényeges része. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Konkrétumokat! Hány lakás épül és mikor? Ezt szeretnénk hallani!) Mélyen t. Ház! A Programm végrehajtásának célja az általános jólét megteremtése és emelése. Ezt természetesen csak a fogyasztás emelésével lehet elérni. Hogy pedig a fogyasztást emelhessük, annak előfeltétele, hogy több fogyasztási jószágot termeljünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Természetes, hogy amíg a mai helyzet fennáll, a rossz termésnek következményei, a nyersanyagbeszerzés nehézségei, addig ezt nem lehet — márol-holnapra — elérni. Azt hiszem, ezt mindenki beláthatja, aki megszűnik pénzben gondolkodni. Javakban kell gondolkozni. Elfogyasztani csak azt lehet, ami van. Hiába van akármennyi pénz, fogyasztani csak azt lehet, ami rendelkezésre áll. Éppen ezért ebben az átmeneti időben, mélyen t. Ház, a fogyasztást irányítani kell, azaz a korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló r javak fogyasztását korlátozni kell és ^elosztását egyenletessé kell tenni. Minden erővel meg kell akadályoznunk a pazarlást, mert fel kell emelkednünk odáig, hogy a javak elfogyasztása nem egyéni jog, legkevésbbé egyem jog pedig azok elpusztítása. Amint az akadályok elhárulnak és a termelés emelkedik, akkor a fogyasztás irányításának csak egy célja lehet, éspedig az, hogy a fogyasztást abba az irányba tereljük, ahol az előfeltételek megvannak. De ekkor is két célkitűzést kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy készleteket kell gyűjteni elsősorban azért, hogy tartalékaink legyenek, — gondoljunk csak a mezőgazdasági termékeknél az egyes évek közötti termésingadozásokra, — hogy tehát ezeket a jó és rossztermésű éveket kiegyenlítsük, mert csak így biztosítható a javak megfelelő elosztása, amire a fogyasztás kielégítése érdekében szükség van. A második célkitűzés pedig az, hogy az export szükségleteit is folyamatosan ki kell elégíteni, ami rendkívül fontos. Már többször rámutattam arra, — de méltóztassanak megengedni, hogy most is még