Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Àz országgyűlés képviselőházának Í7h ülése Imi február 5-én, ézerdán. 187 neveljünk. Ennek ez volna a módja. Ha egyszer ez a kétmilliós tömeg megélhetési lehetőséghez jut, akkor magának a gazdának, aki talán most íjéi attól, hogy a földrendezés kapcsán birtokállományának egy részétől elesik, csak haszna származik, mert ő maga fog fogyasztót kapni abban a 2 millió emberben, akik fogyasztóképesek lesznek. Az értékesítésnek az a módja ugyanis, hogy folyton külföldre exportáljunk, egyszer be fog dugulni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ja mii Lajos: Ezért kérem, hogy a gazdasági érdekből kifolyóan és az egész ország szociális érdekéből ezzel újból foglalkozzék a kormány s a Ház hasson oda, hogy térjünk át miuél gyorsabban és minél erőteljesebben, egyebek mellőzésével ezeknek a kérdéseknek megoldására. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Krancz Rajmund képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem' az interpelláció szövegének felolvasását. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kii*, belügyminiszter úrhoz Sopron város munkásházainak építése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak a soproni Kuruc-dombon lakó 191 szegény családnak lehetetlen lakásviszonyairól? Hajlandó-e a miniszter úr ezt az ügyet kivizsgálni és odahatni, hogy még a tél beállta előtt a 191 család emberhez méltó lakáshoz jusson 1!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, miután azonban a képviselő úr nincs itt. interpellációja töröltetik. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi- és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi- ós pénzügyminiszter urakhoz a cukorrépa átvételi árának magasabban való megállapításéi tárgyában. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi mi; niszter úrnak arról, hogy a cukorrépa átvételi ára az 1940-es évben csak 2 80 P volt? Ez az ár a termelő gazdák részéről felháborodást váltott ki és ezen alacsony ár úgy a Répatermelők Szövetségében, mint a falukon tartott répatermelői értekezleteken a legnagyobb elé; gedetlenséget okozta, amikor körülöttünk lévő országúikban, sőt még a visszacsatolt erdélyi részeken is sokkal magasabb átvételi árakat fizettek. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr sürgős intézkedést életbeléptetni és a pénzügyminiszter úrral egyetemben a múlt évi alacsony árat utánpótlással legalább 3.50 pengőre felemelni és az 1941-es átvételi árat 4 pengőben előirányozni? Mert megfelelő intézkedések híján katasztrofálisao csökkenni fognak a cukorrépával bevetett területek, ami pedig nem szolgálja az ország gazdasági érdekeit.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Ház! A cukorrépa árának kérdésével óhajtok foglalkozni. A múlt év folyamán, 1939-ben foglalkoztam egyik interpellációmban ugyanezzel a kérdéssel; sajnos, ez akkor kevés eredménnyel járt. Akkor ugyanis azt a répaárat fizették 1939-ben, amit ezelőtt 10 évvel a 8 pengős búzaárak mellett. A sok interpellációra és utánjárásra a kormány az 1939-es répaárat 2-15 pengőre emelte fel, azután mindjárt a leszállítási kampány után felemelte 280 pengőre, ami az 1940-es évre vonatkozott. Mi történt 1940-ben? Akkorra mindennek az ára 40%-kai felemelkedett és így a 2'80 pengőben megszabott ár kicsinek bizonyult. A répatermelők szövetségének értekezletén, gyűlésein és a mezőgazdasági kamarák gyűlésein több ilyen panasz hangzott el. Nem tudom elgondolni, hogy ha egyszer mezőgazdasági szakmai szervezeteket tartunk és állítunk fel és oda fizetjük a mi adófilléreinket, hogyan lehetséges, hogy azoknak szavát, az ott elhangzott panaszokat a földmívelésügyi kormányzat semmibe se veszi? Mert ha vette volna valamibe, akkor segítettek volna ezeken a dolgokon, hiszen sok panasz hangzott el a Répatermelők Szövetségének gyűlésén is. Lehetetlen dolog, hogy a mai helyzetben egy katasztrális hold a legjobb megműveléssel és sok munkával is csak 200—250 pengőt jövedelmezzen, ugyanakkor, amikor kevesebb munkával egy hold dohányfökl 1000 pengőt jövedelmez. Hol van itt az irányított gazdálkodás? Hol van itt a megszabott ár? Nem a dohányárak magasságát kifogásolom,

r hanem kérem a sok és nehéz munkával járó cukorrépa termelés rendes megfizetését, T. Ház! Elsősorban azt kérdem a pénzügyminiszter úrtól, hajlandó-e az 1940. évi répa le-, szállításának árát valami utánpótlással kiegészíteni? Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor a jövőben sem a kis-, sem pedig a nagygazdaságok nem fognak répát termelni. (Matolcsy Tamás: Cukor jegy lesz, de cukor nem!) Itt ma mindenki vásárolna készpénzért cukrot, ha kapna. A múlt évben Németországból hoztunk be s ha a jövő esztendőben is erre leszünk rászorulva, sem tudom, miből fogunk jövedelmet húzni, ha a Németországban megmunkált répából készült cukrot vásároljuk meg drága pénzért. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon könnyű volna ezen a helyzeten segíteni, csak a cukor árát kellene valamivel felemelni, hiszen mindennek az ára emelkedik. Ha azonban ezt nem akarják, akkor a kincstári részesedésből kell tíz fillért elengedni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a kincstári részesedésből tíz fillért elengednek, akkor nyolcvan fillérrel tudjuk megtoldani minden métermázsa répa utánfizetési árát. Ha ez megnem történik, akkor — határozottan állíthatom — a jövőben nem fognak cukorrépát termelhetni. Mi fog ebből következni? A kormány el esik a kincstári részesedéstől és tízszeresen fizet r cl Eil. YBL) hogy a répáért nem adnak becsületes, tisztességes árat, T. Képviselőház! Nagyon furcsa helyzet az, hogy a körülöttünk lévő államokban, Jugoszláviában, Romániában minden métermázsa cukorrépa átvételi áraként egy pengővel többet fizetnek, mint nálunk. A visszacsatolt Erdélyben 3.40 pengővel fizették a répa átvételi árát, nálunk pedig 2.80 pengővel, pedig a cukor olcsóbb volt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ott még jó fiúnak kell lenwl!) Egyik ilyen tárgyú beszélgetés során Szász államtitkár úr azt a választ adta, hogy a répaszelet, a répafej és a répatető megmarad a gazdának, ez tehát pótolja a veszteséget. Csakhogy az említett államokban is megmarad mindez, sőt a csehszlovák cukorgyárak ingyen répamagot adtak a gazdáknak, amit mi drága pénzért vásárolunk meg; ott a szeleteket helybe szállították vissza, a gazdákhoz, míg mi saját péii; zünkön szállítjuk vissza. A répamag forgalmi adóját mi fizetjük, sőt a répa utáni forgalmi adót is a termelőnek kell nálunk fizetnie. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Teljes lehetetlenség ma valakit arra kötelezni, vagy kényszeríteni, hogy ilyen viszonyok között cukorrépát termeljen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal-