Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

1Ö8 Az országgyűlés képviselőházának l'7í. oldalon.) Én nagyon kérem mind a földmívelésügyi, mind pedig a pénzügyi kormányzatot, találjanak módot arra, hogy a cukorrépa árát az 1940. évre visszamenőleg métermázsánkiut legalább hatvan fillérrel javítsák fel és a jövőben legalább négy pengőt fizessenek a cukorrépa métermázsájáért, mert különben teljesen megszűnik a cukorrépatermelés és cukor nélkül fogunk maradni. Kérem a miniszter úr intézkedését ebben az ügyben. (Taps a szélsőbalodalon,) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a fÖldmívelésügyi és a pénzügyminiszter uraknak. Következik Spák Iván képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr interpellációja előterjesztésére halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e e halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következnék Arvay Árpád képviselő úr interpelláció ja a minszterelnök úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz. Árvay képviselő úr interpellációja előterjesztésére szintén halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Ige-n!) A Ház a halasztást megadja. Következik Bodor Márton képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz a győri vagóngyárban észlelt anomáliák tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a győri vagóngyárban az 1940. évi gazdasági évre a munkásoktól a téli tüzelőanyagra úgy a szén-, mint a, faszükségletük árát hivatalból még a nyár folyamán levonták, azonban a mai napig tüzelőanyagot nem kaptak? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak^ arról, hogy a győri vagóngyárban a munkások karácsonyi segélyben nem részesültek? Hajlandó-e a miniszter úr ezeken az anomáliákon a legsürgősebben segíteni olyképpen, hogy a munkások fizetéséből levont szén és fa árában tüzelőt kapjanak? Miután a munkások a gyár effektiv jövedelméből osztalékot nem kaptak, úgyszintén karácsonyi segélyben sem részesültek, hajlandó-e a miniszter úr etekintetben is intézkedni, hogy a nehéz gazdasági helyzetük megjavítására gyorssegély kiutalását helyezze a gyár kilátásba? Bodor Márton s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! 1940 december 11-én a kereskedelemügyi és az iparügyi miniszter úrhoz interpellációt jegyeztem be és el is mondottam a győri vagóngyárban tapasztalt dolgokról, most azonban újra interpellálok ebben a tárgyban, mert még nem kaptam választ, pedig erre az interpellációra választ várnak a győri vagóngyár munkásai, azok a szegény emberek, akik az ő munkájukból adódó effektív jövedelem után nem részesültek osztalékban. Mivel az interpellációt karácsony előtt mondottam el, azt hittük, a miniszter úr intézkedni fog, hogy necsak a részvényesek és a. tisztviselők, hanem a munkások is kapjanak osztalékot, ez azonban elmaradt, sőt a dolog betetőződött azzal, hogy még karácsonyi segélyt sem kaptak, pedig akármelyik zsidóasszony ad a szolgálójának 5—10 pengőt kaüiése 19 U február 5-én, szerdán. rácsonykor és egy ilyen hatalmas, mammutgyár, mint a győri vagóngyár, egyetlen fillért sem áldozott a munkásokra. Bocsánatot kérek, ezt kénytelen voltam ilyen drasztikus formában megmondani, mert ebben a hatalmas gyárban körülbelül, legalább is 2600—8000 munkás dolgozik, a gyár forgalma pedig az 1938. évi 17,600.000 pengőről 1939-ben felszökött 35,400.000 pengőre, így a részvényeseknek körülbelül 400.000 pengő osztalékot tudott juttatni, azonkívül pedig negyedmilliót ki tudott osztani tisztviselői között, a munkásokkal, szemben azonban, akik becsületességüket fektették a munkába, akik nem amerikáztak, nem odázták el a munkát s akiknek tisztességes, becsületes munkája következtében emelkedett fel ilyen óriási mértékben a gyár forgalma, a gyár vezetősége annyira .szűkkeblű volt, hogy nekik semmit a világon nem juttatott. T. Ház! A gyár ezt az antiszociális magatartását azzal tetőzte be, hogy 1940-ben fokozatosan levonta a szén és a fa árát azoknak a munkasoknak fizetéséből, akik szenet és fát jegyeztek elő a gyárnál, hogy téli tüzelőjüket biztosítsák. Ezek a szegény emberek azonban, bar már novemberre egészen levonták fizetésükből a téli tüzeléshez szükséges szén- és famennyiség árát, a mai napig nem láttak egy darab szenet és egy darab fát sem. A gyár tehát a munkások pénzét úgyszólván, mint kamatmentes kölcsönt használja. T. Ház! A választások idején pedig kint a vidéken és Győr környékén is, azt ragasztották ki a kerítésekre, hogy »A szociális kérdések sürgős megoldását követeljük«, és ezt nem is a nemzeti szocialisták tették ki a kerítésre és a házak végére, hanem a kormánypárt maga, nekünk pedig mind a (kormánypártnak, mind az ellenzéknek igenis kötelességünk, hogy amit a népnek ígértünk, azt igenis be is váltsuk. Mi nem ígérhettük és nem mondhattuk a munkástömegeknek, hogy követeljük a szociális kérdések sürgős megoldását és mi nem követelhettük úgy, mint a kormánypárt, a közéleti tisztaság feltétlen keresztülvitelét, mert nem voltunk hatalmon. Kérdem azonban, hogy a most hatalmon lévő kormány miért nem intézkedett ebben az ügyben, holott felhívtam karácsony előtt az iparügyi miniszter úr figyelmét erre, de a válasszal — mondom — még adósom, mert még nem kaptam választ arra. hogy miért osztottak ki negyedmillió pengőt a tisztviselőknek anélkül, hogy a munkásoknak adtaik volna belőle. Ha van jövedelme a gyárnak, amint van, nemcsak a tisztviselők becsületes, tisztességes munkájából eredhetett az az óriási nagy forgalmazás, hogy 17 millióról 35 millió pengőre emelkedett a gyár forgalma, hanem a munkások is hozzájárultak ehhez valamivel és ezek nem kaptak még karácsonyit sem. Pedig hogy milyen siralmas állapotban vannak ezek a szegény munkások, azt csak az tudja legjobban, aki Győr városát ismeri, aki Győr városában ismeri a szociális problémákat és azt a rettenetes helyzetet, amelyben ezek a szegény emberek élnek. Azt hiszem, Malasits képviselőtársam tudna valamit mondani arról a bizonyos telepről. amelyben tömegesen, koloniálisan élnek ezek a gyári munkásemberek, hogy faodú-lakások vannak ott még ma is, és hogy egy darab tüzelő anyag nélkül teleltek végig, mert ezeknek a szegényembereknek ahból a csekély fizetésből, amit hetenként haza vittek, nem telt arra. hogy külön tüzelőt is vegyenek, amikor a nyár folyamán már előre levonták tőlük erre a pén-