Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

1Ö8 Az országgyűlés képviselőházának l'7í. oldalon.) Én nagyon kérem mind a földmíve­lésügyi, mind pedig a pénzügyi kormányzatot, találjanak módot arra, hogy a cukorrépa árát az 1940. évre visszamenőleg métermázsánkiut legalább hatvan fillérrel javítsák fel és a jövő­ben legalább négy pengőt fizessenek a cukor­répa métermázsájáért, mert különben teljesen megszűnik a cukorrépatermelés és cukor nélkül fogunk maradni. Kérem a miniszter úr intézkedését ebben az ügyben. (Taps a szélsőbalodalon,) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a fÖldmívelésügyi és a pénzügyminiszter urak­nak. Következik Spák Iván képviselő úr inter­pellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr interpellációja előterjesztésére halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e e halasztást meg­adni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következnék Arvay Árpád képviselő úr in­terpelláció ja a minszterelnök úrhoz és a pénz­ügyminiszter úrhoz. Árvay képviselő úr inter­pellációja előterjesztésére szintén halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e ehhez hozzájá­rulni? (Ige-n!) A Ház a halasztást megadja. Következik Bodor Márton képviselő úr in­terpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Inter­pelláció az iparügyi miniszter úrhoz a győri vagóngyárban észlelt anomáliák tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy a győri vagóngyárban az 1940. évi gazdasági évre a munkásoktól a téli tüzelő­anyagra úgy a szén-, mint a, faszükségletük árát hivatalból még a nyár folyamán levon­ták, azonban a mai napig tüzelőanyagot nem kaptak? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak^ ar­ról, hogy a győri vagóngyárban a munkások karácsonyi segélyben nem részesültek? Hajlandó-e a miniszter úr ezeken az ano­máliákon a legsürgősebben segíteni olyképpen, hogy a munkások fizetéséből levont szén és fa árában tüzelőt kapjanak? Miután a munkások a gyár effektiv jöve­delméből osztalékot nem kaptak, úgyszintén karácsonyi segélyben sem részesültek, haj­landó-e a miniszter úr etekintetben is intéz­kedni, hogy a nehéz gazdasági helyzetük meg­javítására gyorssegély kiutalását helyezze a gyár kilátásba? Bodor Márton s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! 1940 december 11-én a kereskedelemügyi és az iparügyi miniszter úrhoz interpellációt jegyeztem be és el is mon­dottam a győri vagóngyárban tapasztalt dol­gokról, most azonban újra interpellálok ebben a tárgyban, mert még nem kaptam választ, pedig erre az interpellációra választ várnak a győri vagóngyár munkásai, azok a szegény emberek, akik az ő munkájukból adódó effek­tív jövedelem után nem részesültek oszta­lékban. Mivel az interpellációt karácsony előtt mondottam el, azt hittük, a miniszter úr in­tézkedni fog, hogy necsak a részvényesek és a. tisztviselők, hanem a munkások is kapja­nak osztalékot, ez azonban elmaradt, sőt a dolog betetőződött azzal, hogy még karácsonyi se­gélyt sem kaptak, pedig akármelyik zsidó­asszony ad a szolgálójának 5—10 pengőt ka­üiése 19 U február 5-én, szerdán. rácsonykor és egy ilyen hatalmas, mammut­gyár, mint a győri vagóngyár, egyetlen fillért sem áldozott a munkásokra. Bocsánatot ké­rek, ezt kénytelen voltam ilyen drasztikus for­mában megmondani, mert ebben a hatalmas gyárban körülbelül, legalább is 2600—8000 mun­kás dolgozik, a gyár forgalma pedig az 1938. évi 17,600.000 pengőről 1939-ben felszökött 35,400.000 pengőre, így a részvényeseknek kö­rülbelül 400.000 pengő osztalékot tudott juttatni, azonkívül pedig negyedmilliót ki tudott osz­tani tisztviselői között, a munkásokkal, szem­ben azonban, akik becsületességüket fektették a munkába, akik nem amerikáztak, nem odáz­ták el a munkát s akiknek tisztességes, becsü­letes munkája következtében emelkedett fel ilyen óriási mértékben a gyár forgalma, a gyár vezetősége annyira .szűkkeblű volt, hogy nekik semmit a világon nem juttatott. T. Ház! A gyár ezt az antiszociális maga­tartását azzal tetőzte be, hogy 1940-ben fokoza­tosan levonta a szén és a fa árát azoknak a munkasoknak fizetéséből, akik szenet és fát jegyeztek elő a gyárnál, hogy téli tüzelőjüket biztosítsák. Ezek a szegény emberek azonban, bar már novemberre egészen levonták fizeté­sükből a téli tüzeléshez szükséges szén- és fa­mennyiség árát, a mai napig nem láttak egy darab szenet és egy darab fát sem. A gyár te­hát a munkások pénzét úgyszólván, mint ka­matmentes kölcsönt használja. T. Ház! A választások idején pedig kint a vidéken és Győr környékén is, azt ragasztot­ták ki a kerítésekre, hogy »A szociális kérdé­sek sürgős megoldását követeljük«, és ezt nem is a nemzeti szocialisták tették ki a kerítésre és a házak végére, hanem a kormánypárt maga, nekünk pedig mind a (kormánypártnak, mind az ellenzéknek igenis kötelességünk, hogy amit a népnek ígértünk, azt igenis be is vált­suk. Mi nem ígérhettük és nem mondhattuk a munkástömegeknek, hogy követeljük a szociá­lis kérdések sürgős megoldását és mi nem kö­vetelhettük úgy, mint a kormánypárt, a köz­életi tisztaság feltétlen keresztülvitelét, mert nem voltunk hatalmon. Kérdem azonban, hogy a most hatalmon lévő kormány miért nem in­tézkedett ebben az ügyben, holott felhívtam karácsony előtt az iparügyi miniszter úr fi­gyelmét erre, de a válasszal — mondom — még adósom, mert még nem kaptam választ arra. hogy miért osztottak ki negyedmillió pengőt a tisztviselőknek anélkül, hogy a munkásoknak adtaik volna belőle. Ha van jövedelme a gyár­nak, amint van, nemcsak a tisztviselők becsü­letes, tisztességes munkájából eredhetett az az óriási nagy forgalmazás, hogy 17 millióról 35 millió pengőre emelkedett a gyár forgalma, hanem a munkások is hozzájárultak ehhez va­lamivel és ezek nem kaptak még karácsonyit sem. Pedig hogy milyen siralmas állapotban vannak ezek a szegény munkások, azt csak az tudja legjobban, aki Győr városát ismeri, aki Győr városában ismeri a szociális problémá­kat és azt a rettenetes helyzetet, amelyben ezek a szegény emberek élnek. Azt hiszem, Malasits képviselőtársam tudna valamit mondani arról a bizonyos telepről. amelyben tömegesen, koloniálisan élnek ezek a gyári munkásemberek, hogy faodú-lakások vannak ott még ma is, és hogy egy darab tü­zelő anyag nélkül teleltek végig, mert ezeknek a szegényembereknek ahból a csekély fizetés­ből, amit hetenként haza vittek, nem telt arra. hogy külön tüzelőt is vegyenek, amikor a nyár folyamán már előre levonták tőlük erre a pén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom