Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
170 Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése 1941 február 5~én, szerdán. ció a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a textilkereskedelem keresztényesítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hoigy fontos közszükségleti cikkek, így elsősorban a ruházati cikkek elosztását még ma is túlnyomórészben a zsidó kereskedelem végzi? 2. Hajlandó-e a miniszter úr e téren is a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni? Pápai István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ahogyan előző szerepléseimből már tudni méltóztatnak, az én élethivatásom az, hogy .jegyző vagyok.^ Ebbeli szolgálatom ellátása' közben Kisújszállás város levéltárában öreg írások között olvasgatván, azt olvastam azokból, hogy nálunk. Kisújszálláson, de nemcsak nálunk, hanem a Kunsáíg széles területein és a Hajdúságban is. 1867 előtt a zsidóknak meghálnia sem volt szabad. A zsidó fütyürészhetett, rongyot, csontot szedhetett,^ de nem hogy kereskednie 1 , hanem még meghálnia sem volt szabad a városban. A kisbíró este kikísérte a város szélére és ott megmutatta neki a szomszéd falu tornyát, ahol aztán meghálhatott, ha akart. Érdekes ezeket a dolgokat felemlegetni és összehasonlítani az akkori állapotokat a mai helyzettel, amikor tudjuk, hogy a magyar kereskedelmi és gazdasági életnek úgyszólván minden véredényét ellepte már a zsidóság. Ezeknek a tényeknek az okát meg lehet találni a zsidó túlélelmes voltában, de a mi könnyelműségünkben is. (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) Mi ugyanis szégyennek tartottuk a kereskedelmi pályát, azt hűtlenül otthagytuk, a zsidó pedig* elvette. A régi becsületes világ:. Kondorosi uraimék helyett Rosenzweigek, Kosenblütök és Neumannak jelentkeztek és ma is ott vannak a kereskedelmi élet minden terén, a magyar kereskedelem, a magyar kersekedő pedig kipusztult arról a pályáról, amely tisztességes kenyeret és megélhetést biztosított volna neki. A zsidó lélektanához tartozik az is, hogy mindent megrothaszt és mindent egy nagy cél szolgálatába állítani törekszik. Mert a galíciai kaftánost ugyanúgy egy nagy cél hevíti, mint a hudapesti milliomost: a zsidók nemzetgazdasági uralomra törekvése. Ezenfelül nincs Isten, nincs haza. Emlékezzünk vissza, amikor 1918ban ezt üvöltötték a Lenin-pribékek, ugyanakkor a vonaton való utaztában a galíciai kaftános hátiára terítette csíkos japonikáját és konyákig beszíjazott kézzel könyörgött a maga Jehovájához. Nekünk letagadták az Istent is a fejünk felől, kirúgták a lábunk alól a földet, mert tudták, hogy ha ezt a szerencsétlen nemzetet lelökik erről a két fontos bázisáról, akkor szárazra dobott halként pusztul el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Csak az Isten őrzött bennünket, t. Ház, hogy ez be nem következett. Be a zsidóság ezzel nem elégedett meg, hanem továbbment. Mert téved, aki azt hiszi, hogy ez mind nem zsidó munka. Nemzetközivé tették a ruhánkat s a^ selyemrongyos nyomorúsággal, a sallangos pimpókkal fertőzték meg a magyar falu egészséges, becsületes légkörét. De még ez sëari volt elég. Elzüllesztették táncunkat. Zsidó táncmesterek jelentek meg a faluban és ott vannak ma is. A magyar fiatalságot eltérítik az ősök, az apák tisztes útjáról és a mai fiatalság: ma is megtévelyedetten, szinte félbolond módjára ténfereg azokban a mai ugrándozásokban, amelyeket nyugatról importáltak nekünk. (Ügy van! Ügy van!) De még ez sem volt minden. Idegen világot, idegen dalokat hoztak. Slágerektől, kupléktól hangos a világ és a rádió, a magyar kultúrának ez a fontos tényezője sem győzi kiélvezni magát ennek terjesztésében műsorának megválasztásánál. (Ügy van! Úgy van!) Ismétlem, téved, aki azt hiszi, hogy ez nem teljesen vagy nem közvetve zsidó munka. A zsidóság a világ feletti uralom biztosításának céljaira mindent felhasznált eszközül. Elzüllesztette és elposhasztotta mindenünket, ami a magyart a múlttal, mint becsületes fundamentummal összefűzte. (Ügy van! Ügy van! — Keck Antal: Ma is zsidók szereplnek a rádióiban!) Beleragadt mindenünkbe, beleragadt kereskedelmi életünk minden részébe, különösen súlyosan beleragadt textilkereskedelmünkbe, mert a textilgyárak —- legalább is a legutóbbi időkig — teljesen és kizárólag zsidó kézben voltak, hiszen egyetlenegy textilgyár sem volt magyar kézen. A nagykereskedelmnek 85—90%-a volt — legalább az utolsó időkig — teljesen zsidó kézben. A védtelen magyar kiskereskedelem nem kap árut ezektől a koronázatlan fejedelmektől. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha pedig kap árut, az a faíusí vagy kisvárosi kiskereskedő, akkor kapja selyemmel. Micsoda gúny ez, a magyar élet nyomorúságának milyen csúnya kifigurázása! Demjén Sándor kap másfél vég barchetet, ugyanakkor pedig Strasser Sándor 40 vég vásznat selyem nélkül vagy selyemmel. Mi következik ebből? Az, hogy Demjén Sándor kénytelen a másfél vég bar ehet jét selyemmel adni, Strasser Sándor pedig adhatja selyem nélkül a maga 40 vég ingnekvalóját. De még más baj is van. Kétségtelen, hogy a zsidónak adott portéka jobb. Mert két polc van. Az egyiken az elsőosztályú árukat áruljak, a másikon a gyengébbeket. (Egy hang jobbfelől: A bóvlit!) De van egy harmadik ba5 is. A zsidó olcsóbban adja a portékáját, mert olcsóbban is kapja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A fajrokonság, az együttérzés teszi képessé azt a nagykereskedőt arra, hogy a maga kaftános kuncsaftjának lényeges árleszállítással adhassa az árut, hogy őt a boldogulásra képessé tegye. Mi következik ebből 1 ? Az. hogy az a kis parasztember, amikor ingnekvalót akar vásárolni, kénytelen a zsidóhoz menni, mert ott selyomnélkül kapja meg és valószínűleg jobbat és olcsóbban is kapja, mintha kereszténynél vásárolná. Ezzel tehát nem a magyar, hanem a zsidó kereskedelem vevőköre tágul. Ha ez ellen az állapot ellen a magyar kereskedelem azután panaszt emel és elmegy a' zsidó nagykereskedőhöz, ott őszintén megmondják neki: Barátom, panaszt emeltél és amíg panaszod elintézést nem nyer, portékára nem számíthatsz! De nemcsak egy nagykereskedőnél jár így, mert az rögtön telefonon értesíti a többi kereskedőt is és az a magyar kiskereskedő mindenütt így jár, mert panaszt mert emelni ez ellen a minden bírálatra okot adó eljárás ellen. Amikor a nagykereskedő arra hivatkozik, hogy nincs áruja, — pedig van áruja, de a pincében — a vevő pedig a polcra mutogat, hogy hiszen ott van a portéka, a zsidó kereskedő arra hivatkozik, hogy az a Hangyáé. En nem tudom, t. Ház, hogy ez így van-e. hogy ez a portéka mennyire a Hangyáé, de ha ez így van, ha a Hangya túlteng a kiskereskedelem rovására, akkor illő és helyénvaló dolog volna, hogy ebbeli ténykedése mérsékeltessék. (Helyeslés.) A magyar kiskerésdelem feltétlenül van olyan fontos, mint akárki más, akár a
