Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

161 Az. országgyűlés képviselőházának 174, József különítménye megsuhintott-e téged, elmenekültél-e a dunapataji, az alsólendyai, a keszthelyi, a zalai és a többi ellenforradalom halálárnyékából? Ez mind nem fontos. Vagy pedig- Corvin-Klein Ottónak és Schön elvtársnak, a politikai nyomozónak a karmaiból kiszabadultál-e? Mindez nem fontos, az a fontos, hogy vájjon a tagsági díjadat hol fizeted le most, 1941-iben, az a fontos, hogy középúton jársz-e és nem ragadtattad # el magad a szélsőségek közé. Igen t. Képviselőház! Nem tudom, hogy ha azok, akik hősi halált haltak az ellenforradalomban: a Lemberkovitsok, a Hollánok, a Náyayak és a Fery Oszkárok most élnének, vájjon nem kérdeznék-e meg tőlük, hogy kit tartanaik politikailag egyedül okos embernek és csak a válasz megadása után patentíroznák az ő ellenforradalmukat is, mert a nélkül esetleg ők sem kapnák meg ezt a keresztet? Ez a nyilatkozat húsz nappal ezelőtt hangzott el. Senki sem rektifikálta ezt a nyilatkozatot, amelyet a Nemzetvédelmi Bizottság elnöke, a kormánypárt alelnöke adott. Ezért természetesen elsősorban igenis a kormánypárt vezére, Teleki Pál gróf a felelős (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és ezért meg kell tőle kérdezni, hogy vájjon helyes dolognak tartja-e. hogy amikor éppen most költözött el a magyar politikai élet egyik hídverője, Csáky személyében és amikor a hídverők általában oly sokan költöztek el a legutóbbi időben is, Gömbös személyében és Darányi személyében, akkor éppen a politikai béke hídját ilyen nyilatkozatokkal égessék fel és ilyen nyilatkozatokkal bontsák meg a magyar politikai élet békéjét. T. Ház! Mi azt mondjuk az üldözések után is, hogy mi az üldözések ellenére is békét keresünk, de ha a kormány harcot parancsol ránk, akkor látni fogja, hogy most sem leszünk gyávábbak, mint voltunk a kommunizmus alatt és mint voltunk a megszállott területeken. (Éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szöllösi Jenő: Pártpolitikát csinálnak a legszentebb dolgokból.) Elnök: Csendet kérek, Szöllösi képviselő úr, méltóztassék megengedni, hogy én beszéljek. A. Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. (Szöllösi Jenő: Mép.-kereszt! — Rajniss Ferenc: Kormánypárti érdemkereszt, ez a legújabb!) Következnék Kóródy Tibor képviselő úr... (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak legalább az elnöki kijelentések alatt csendben maradni. Következnék Kóródy Tibor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, utána pedig vitéz Tóth András képviselő úr inter; pellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Mindkét képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Wáz a halasztáshoz hozzájárul. Halasztást kérnek ezenkívül a következő három interpellációt bejegyzett képviselő urak: vitéz Várady László képviselő úr a földmívelésügyi és iparügyi miniszter úrhoz, Ronkay Ferenc képviselő úr a miniszterelnök úrhoz és Stitz János képviselő úr a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz bejegyzett interpellációjának elmondására. Méltóztatnak e három képviselő úrnak is a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadia. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. ülése 1941 február 5-én, szerdán. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a in. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a zsidó földek igénylése körül tapasztalható viszszaéléselk tárgyában: Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen átvizsgálni a zsidóbirtokok igénylését és haladéktalanul intézkedni az iránt, hogy a visszaélések megszűnjenek e kérdésben?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Az utóbbi időkben néhány hónap óta parlamentben, miniszteri megnyilatkozásokban, mezőgazdasági érdekképviseletekben, akár a kamarákban, akár az Omge.-ben, mindenütt egybehangzóan azt a legfontosabb célkitűzést állították elénk, az egész ország elé, hogy a legfontosabb feladat a termelés folytonosságának biztosítása, a termelés színvonalainak emelése. T. Ház! Mi valamennyien jól tudjuk, hogy Magyarországnak italán sohasem volt olyan nagy szüksége erre, mint éppen ezekben az időkben. Szomorúan kell megállapítanunk azonban, hogy a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr felfogását nem ismerjük ezekben a kérdésekben. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Szöllösi Jenő: Nincs programra ja H Elnök: Kérem, Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti az interpelláció joga. Matolcsy Mátyás: Kénytelenek vagyunk szomorúan tapasztalni, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelés rendkívül alacsony szintre csúszott vissza. Nagyon jól tudjuk, hogy rendkívüli pusztításokat okozott a vízkár, de azt me mondja nekünk senki, hogy Magyarországon az agrártermelésben minden hiba egyedül a vízkárokra vezethető vissza. A teljes rendszertelenség, az intézkedések hiánya okozta azt a szomorú állapotot, — nem titok, hiszen ma már köztudomású tény r

— hogy az agrár Magyarország az iparos Németorszáe-tól fog vetőmagot kapni. (Rajniss Ferenc: Már megkértük és meg is kapjuk!) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A legteljesebb csődjét jelenti agrárgazdálkodásunknak és termelésünknek, hogy sem a készletgazdálkodás, sem a termelés színvonalának fenntartása nem programmja — vagy legalább is nem a gyakorlati meg'oldás vonalán áll — a földmívelésügyi kormányzatnak és e mellett természetesen el akarják homályosítani a földkérdés sürgető szükségességét azzal a jelszóval, hogy a termelés folytonosságát fenn kell tartani. T. Ház! Mi is ezt követeljük, de kérdezem, — és éppen erre kívánok interpellációmban rámutatni — hogy vájjon a kormányzat jelenlegi birtokpolitikai ténykedése szolgálja-e a termelés folytonosságának biztosítását. (Rajniss Ferenc: Nem!) Erre kívánok rámutatni. Azt hiszem, nincs egyetlenegy magyar ember sem és itt a Házban sincs egyetlenegy magyar, aki ne követelné. hosy a zsidók földjét haladéktalanul vesryék el és adják át a magyar parasztságának. Minden községben bősésresen túljegyezték, készpénzzel fizetnék a földeket és azonnal átvennék, úgyhogy ezeken a földeken a termelés folytonossága biztosítva lenne. És mi történik? A zsidótörvény helytelen, pongyola fogalmazása miatt a törvény végrehajtása késik. Ennek eredményeképpen számtalan esetet tudunk és konkrét tényeket tudunk felsorolni, amikor egy zsidóbirtok ellen az eljárás raeHndul, de a törvényt nem hajtják végre, ott állnak egy-