Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 17U. ülése 1941 február 5-én, szerdán. 145 kor én elfogadtam a meghívást a magyar parlamentbe, azért fogadtam el, hogy az ügynek segítségére, ne pedig ártalmára legyek. (Helyeslés.) Azt mindenki tudja rólam, hogy puritán ember vagyok és hogy az én politikai nézeteim nem rombolók (Felkiáltások: Igaz!), hanem igenis alkotók. Én alkotni akarok (Helyeslés.) és követelem, hogy rólam ezt elismerjék. Én pénzeket nem fogadtam el és sem a cseheknek nem csúsztam-másztani, sem pedig másnak sohasem fogok csúszni-mászni. (Helyeslés.) Ha nemzetiségi jogaimat védem, akkor csakis azért teszem, mert ezt becsületesnek, tisztességesnek és az állam szempontjából alkotó munkának tartom. (Egy hang a jobboldalon: Ami jő, az jó!) T. Uraim! Itt van Kozma Miklósnak egy beszéde. E szerint a másnyelvű magyar állampolgároknak — bár számukra a magyar nyelv megtanulása nem kötelező — annak tudása legnagyobb előnyükre válik, mert az államnyelv ismerete természetszerűleg több érvényesülési lehetőséget és könnyebb boldogulást ad. Ezt mondta Kozma Miklós első beszédében, amikor átvette hivatalát, szavai azonban sokkal erélyesebbek voltak. A Nemzeti Újság 1940 december 25-i száma pedig ezt írta (olvassa): »A rutén nép viszont a maga józan eszével belátja és tudja, hogy a magyar nyelv ismerete gyermekei megélhetéseés az életben való érvényesülése szempontjából csak előnyére válik.« (Felkiáltások Ügy is ran!) Mit csinálnak azzal, aki nem tud magyarul? Elveszik a földjét, nem adnak neki iparjogot, vagy nem adnak neki... (Zaj. — Egy hang jobbfelöl: Nevezze meg!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő uratbogy ilyen állításokat csak nevek és konkrét adatok pontos megjelölésével szabad előterjeszteni. (Egy hang a középen: Különben ráaalmaz!) Homicskó Vladimir: Én kérdés alakjában hoztam ezt fel (Haulik György: Ügy is sértés!), nem pedig állítás alakjában. (Zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Kozma Miklósnak ezt az állítását fontolóra kell vennem. Mi kompakt masszában lakunk az Északkeleti-Kárpátokban és nekünk a magyar nyelv külön megtanulása annyit jelent, hogy elhanyagoljuk saját nyelvünket, (vitéz Lipcsey Márton: Rosszul értelmezi, kérem! — Zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Annál okosabbak lesznek, ha több nyelvet tanulnak!) A köznépnél nincsen kétnyelvűség, a köznép csak az egyik nyelvet művelheti. (Zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon. — Horváth Zoltán: És a svábok!) Nincsenek már svábok, németek vannak. (Horváth Zoltán: Vannak!) Vannak, akik azt állítják, hogy nincsenek oroszok, hanem rutének vannak és a végén kisül, hogy a XVI. században éppenúgy ruténeknek nevezték a galíciai oroszokat, a moszkvai oroszokat és a bukovinai oroszokat, mint a mieinket. És ha Rákóczi azt mondta, hogy »rütheni«, akkor ezt latinul mondta, a magyar nép pedig, amely körülöttünk és közöttünk lakik, bennünket oroszoknak nevez. (Közi Horváth József: Jó, nevezzék, ahogy akarják!) Szóval nincsenek. Vannak svábok, ez azonban az ő helyi elnevezésük, alapjában véve németek. (Zaj és mozgás jobboldalon és középen.) Azzal senki sem (henceg, hogy sváb, de arra igenis büszke, hogy német, hogy egy 80 milliós nemzetnek a tagja. (Reibel Mihály: Vannak svábok is! És milyen jól beszélnek magyarul!) Uraim, ha a miniszterelnök úr folyton azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. hangoztatja, hogy a nemzetiségeknek és az oroszoknak — akiket ő szintén ruténeknek nevez — teljes kulturális és nemzeti szabadságot ad és autonómiájuk lesz, akkor én felszólalásomban nem találok annyi hibát, mint amenynyit t. képviselőtársaim találnak. Csak komolyan, őszintén kell beszélni. (Úgy van! Ügy van!) Ha őszintén beszélünk, akkor egy nevezőre tudunk jutni. (Ügy van! Ügy van!) Ha nem beszélünk őszintén, ha mindig kerülgetjük a dolgokat, (Korponay Ede: Őszintén, de igazat!) akkor én itt mondhatnék nagyon szép szavakat és ha megfordulok, nevetnek rajtam* Ezt az én orosz becsületem nem tűri. (Helyeslés.) Ez teljes tájékozatlanság és becsapottság tanújele. Azt mondja továbbá (olvassa): »Egy elhagyott kis rutén községben, Iza községben élt egy szentéletű ember, egy Kábájuk nevű kaluger, aki éjnek idején különféle szent cselekményeket végzett, bérmált, keresztelt, esketett. Kezdetben a látszat az. volt, hogy pravoszláv valltálsi rajongókkal állunk szemben. A hatóság figyelmessé lett. A nyomozás során kiderült, hogy a shizma csak fedőszere egy messze elágazó pánszláv propagandának. Imakönyveket találtak ciril betűkkel, amelyekben a cárért kellett imádkozni, Amerikából propagandairatok jöttek... stb.« 1914 március 3-án azutláh elítéltek ezeket a magyar állam elleni hűtlenség miatt és pedig elítélték Kábájuk Sándor, más néven Alexi atyát és 32 társát. Uraim, a máramarosi per onnan kezdődött, hogy a görög katolikus papok elvesztették híveiket. À püspökük felment Ferenc Józsefhez, aki azután megparancsolta, bogy az ő birodalmában semmiféle görögkeleti oroszok ne legyenek, Bukovinát kivéve, amelyet úgy kapott, Galíciában azonban nem tűrte őket. (Horváth Zoltán: Hány és hány görög keleti volt ott! Hiszen még görögkeleti püspökük is volt! Mesebeszéd az egész!) Tisza Istvánnak a személyes érdeme, hogy ez a per akkoriban egyáltalában megindulhatott; hogy milyen körülmények között, azt mindenki tudja, ezt ismételni nem fogom. (Horváth Zoltán: Újvidéken is volt görögkeleti püspök!) Azok szerbek voltak. (Horváth Zoltán: Dehogy voltak!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak vitát folytatni. Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék _ közbeszólásait abbahagyni. Homicskó képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék úgy beszélni, hogy meg lehessen érteni, amit mond. (Felkiáltások: Ez igaz!) Homicskó Vladimir: Szívesebben vettem volna, ha ezt a törvényjavaslatot, illetőleg ennek ezt a szakaszát a büntetőtörvénykönyvbe cikkelyezik be, szúrják közbe, mégpedig a becsületsértésről szóló résziben olyan formán, hogy becsületsértést követ el az, aki valakit nemzetiségi érzületében megsért. Ha így történt volna, akkor nem kellett volna e szakasz miatt külön törvényt alkotni. Ha el is fogadom ezt a törvényjavaslatot, nem azért fogadom el ezt az egy szakaszt, mintha az a legszerencsésebb formában jelent volna meg, hanem azért, mert bizalmam van a kormány iránt abban a tekintetben, hogy valóban jóakarattal és őszintén akarja a nemzetiségi kérdést megoldani. A nemzetiségi kérdés megoldása, uraim, olyan égetően szükséges, hogy e nélkül nem lehetünk meg. Ez az egy büntetőszakasz azonban nem oldja meg a nemzetiségi kérdést. Tessék külön figyelmet fordítani arra, hogy a nemzeti kérdést meg kell oldani. 25