Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának Ifi. lén elhangzottak olyan hangok, hogy ez hazafiatlanság, pedig ha komolyan meg akarunk érni egy új ezeresztendőt és azt akarjuk, hogy a magyarság valóban fel tudjon emelkedni arra a nívóra, amelyre hosszú, ezeresztendős küzdelme után fajtánkat és vérünket fel szeretnők emeini, akkor nem pocsékolhatjuk el erőinket és fáradságunkat belső, nemzetiségi, felekezeti vagy más harcokra, hanem minden erőnket össze kell szednünk az új Európában egy új, egy szebb, boldogabb és nagyobb Magyarország felépítésére. T. Ház! Mindjárt a törvényjavaslat címével kezdem. A törvényjavaslat címe így hangzik: »Törvényjavaslat a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelmeiről«. Ezt a »nemzetiségi« kifejezést nem tudom ilyen formában elfogadni és azt hiszem, a miniszterelnök úr és az igazságügyminiszter úr is meggyőződhettek arról, hogy ez a szó nem lesz helyes, mert éppen a miniszterelnök iir Bécsben a Német Birodalom megbízottjával egyezményt kötött, amelyet a Budapesti Közlöny 1940 november 28-i számában hirdettek ki, és ebben az egyezményben német népcsoportról, tehát nem nemzetiségről és nem nemzetiségi kérdésről, hanem nepiségi kérdésről beszélnek. Ez részemről tisztán nyelvtani vagy kifejezésbeli kritika. Azt javasolnám, hogy a »nemzetiségi« szó helyett a »faji« vagy »nepiségi« megjelölést használjuk, úgy, ahogyan a miniszterelnök úr, illetőleg a magyar kormány megbízottja a Német Birodalom megbízottjával együtt ezt használta. (Mosonyi Kálmán: A zsidót kivéve!) T. Ház! Beszélünk Szent István birodalmáról. Szent István maga is, amint egyszer már volt módomban a Házban a Hóman—Szekfűféle történelemnek 130. oldaláról idézni, fiához írott Intelmeiben azt mondja, hogy: »Gyenge és törékeny az egynyelvű és erkölcsű ország. Adj hát nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának.« Ez volt a szentístváni elgondolás, amikor Magyarország még nem volt teljesen benépesítve, amikor idegen kultúrát terjesztő papokat, tudósokat hívtak be az országba. Szinte azt mondja fiának, hogy segítsen az idegen nemzetiséghez vagy néphez tartozó embereknek, hogy azok legyenek itt megelégedve sorsukkal és érezzék jól magukat. Azóta majdnem ezer esztendő telt el. Kipusztult a magyar árpádházi királyság, 150 esztendeig a nyakunkon ült a török és ezzel párhuzamosan a Habsburg-uralommal való harcainkat vívtuk meg, amikor minden előbibrevaló volt ebben az országban, csak a magyar kérdés volt háttérbeszorítva. Itt volt a divide et impera politikája, amelyet a bécsi kamarilla irányított: oszdd meg az országot nemzetiségekre, népiségekre és uszítsad őket egymás ellen és valamennyit a magyarság ellen, így gondolták annakidején a jó, finom, vegyes bécsi, cseh-, morva-, osztrákkeverékű politikusok, a kamarilla tagjai, hogy hatalmukat Magyarországon örökre, rögzíteni tudják. Ez a (divide et impera politika éreztette hatását ezek alatt a hosszú évszázadok alatt, különösen azokon a vidékeken, ahol nemcsak magyarok laktak, hanem más népcsoportokhoz tartozó emberek is, keverten. Különösen ott, ahol két-három népcsoport fiai is^ laktak egyegy vidéken, volt állandó az uszítás egymás ellen, valamennyit a magyarság ellen. Kiváltképpen mi, erdélyiek, éreztük ezt hosszú évszázadokon át, amikor az ott élő románokat külön hívták fel a béesi udvarba, külön támoülése 194-1 február 5-én, szerdán. Í39 gatták őket, titkos fegyverkezésüket elnézték és uszították őket a magyarság ellen,' hiszen különben Hóra—Kloska-féle lázadások, zalatnai vérfürdők és más hasonló események nem történhettek volna meg. T. Ház! Ennek a politikának, továbbá annak a szabadkőműves politikának, amelyet 1868 után a fokozatosan megalakított 118 magyarországi szabadkőmüvespáholy a világzsidóság hatalomratörése érdekében itt az országban folytatott, amikor felekezeti és más alapokon is, munkaadó és munkás stb. rétegeződésre igyekeztek az országot szétbontani, természetesen az volt a következménye, hogy a szabadelvű kormányok, csakhogy a nemzetiségeket maguknak megnyerjék, kedveztek a nemzetiségeknek és így a nemzetiségi vidékeken olcsó áron tudtak képviselőket választatni, azokat behozták ide és ilymódon ebben a Házban mindenféle nekik tetsző törvényjavaslatokat keresztül tudtak vinni. A székelység ós a magyarság rovására az idegeneket segítették. Most itt van a bűnös régi politikának a következménye látható formában. A székely körvasútnak elkésett megépítése, az erdélyi székely vidékek elhanyagoltsága és egyéb dolgok világosan mutatják, hogy mindenki előbb való volt a magyarnál és a székelynél, mert azt hitték, hogy ha a többi népcsoportot támogatják, akkor azok majd hűségesek lesznek a magyar hazához. Ezzel szemben nem gondoskodtak kellőképpen a magyarság felemeléséről, egészséges fejlődéséről és szinte hivatalos segítséggel tolták ki a magyarságot az országból és segítették elő Amerikába és máshová való kivándorlását. Ezek azok a mély, fájdalmas magyar sorskérdések, amelyeket e törvényjavaslat tárgyalásakor szükségesnek tartottam előhozni, hogy rávilágítsak arra, hogy az 1918-as összeomlásban mind a szabadkőművesség politikájának, — amely Magyarországon a szabadelvű politikában jutott kifejezésre — mind pedig a Habsburgok divide et impera politikájának a következménye volt nemzetiségeink elszakadása. Azok, akik még Eákóczi zászlaja alatt mint rongyosak harcoltak Esze Tamással együtt és életüket és vérüket adták a pro patria et libertate gondolatáért, lelketlen ügynökök agitáció jára, f elbúj tására egyszerre elkívánkoztak a magyar hazától. Ne felejtsük el, hogy az aradi tizenhárom vértanú között voltak a szerb és a német népcsoporthoz tartozó állampolgárok is, akik a magyar szabadságért áldozták drága életüket és vérüket. Az 1918-as összeomlás után, a trianoni békekötés folyományaképpen, az államalkotásra és vezetésre nem alkalmas népesség megduzzadva, egyszerre csak mint Csehszlovákia, mint Komania mare és mint Jugoszlávia jelentkezett itt a határainkon. Hogy a trianoni békediktátum milyen borzasztó tehertételt jelentett Magyarországra, hogy mit jelentett továbbá a legszélsőségesebb faji, nemzeti és vallási izgatás tekintetében, azt a Felvidékről és Erdélyből visszatért képviselőtársaink igen könnyen igazolhatják. Az a 22 esztendő, amelyet a csak most felszabadult magyar véreink idegen megszállás alatt töltöttek, megtaníthatta őket arra, hogyan neu* szabad egy államban az ottélő különféle népcsoportokkal és felekezetekkel szemben viselkedni, ha azt akarja az az állam, hogy biztos* fundamentuma legyen. Számoljunk a tényekkel. Nem a mi hibánk' hogy az 1918-as összeomlás bekövetkezett. Ne 24*