Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Í40 Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése l~9Ut február 5-én, szerdán. keressük most már a bűnbakot, hanem inkább azt nézzük, hogyan tudnánk új, jolbb és boldogabb Magyarországot teremteni és hogyan tudnánk saját fajtánkat itt, az Alföld közepén, vagy a Dunántúlon, vagy messze Erdélyben a Székelyföldön felemelni a homo sapiens nívójára, olyan magaslatra, hogy az a magyar paraszt, ennek az államnak zöme, törzslakossága végre is érezze, hogy magyar s érezze azt, hogy büszke lehet arra, hogy magyar. Ha* tekintetbe vesszük azt, amit idegen megszállás alatt volt magyar véreink tapasztaltak és mivel az ittélő idegen népcsoportoknak a jövőben is közöttünk kell élniök, akkor valóban meg kell keresni a reális, okos politikai vonalvezetést, — mert ez a legigazibb magyar soviniszta belpolitika — amellyel ide tudjuk őket a magyarokhoz láncolni. Akinek pedig ezekután sem tetszik a velünk való együttélés Magyar országon, az adófizetés, a katonáskodás és a hazáért való meghalás, annak módja van az országból rövid úton eltávozni. Egyébként erre, amint az előbb említeni bátor voltam, a bécsi szerződés szintén módot ad és hasonlóképpen módot fog adni majd más országok és más irányok felé is T. Ház! Azzal is számolnunk kell, hogy ma két nagy világszemlélet mérkőzik. Ez a világszemléleti harc életre halálra megy, a kettő közül az egyiknek alul kell maradnia. Egyik oldalon az angol-zsidó-szabadkőműves világszemlélet, másik oldalon a tengely nemzeti szocializmusának világszemlélete. Bíznunk kell a Németbirodalom vezérének kijelentésében, hogy ez a világszemléleti harc ebben az esztendőben Európában a nemzeti szocializmus győzelmével fog végződni. Hitler Adolf még sohasem mondott olyat, amiben nem bízott volna és amit végrehajtani nem tudott volna. Ezt történelmi tények igazolják. Ha tehát ez be fog következni minálunk, akkor itt egy új Európának kell megszületnie. Ennek az új Európának két ismertető jele lesz: a népközösségekben való élés, a közösségért való harc, és a zsidómentes Európa, amint ezt Teleki Pál miniszterelnök úr is a felhatalmazási javaslatnál adott válaszában két ízben is kijelentette,, hogy a magyarországi zsidókérdés is ennek keretében oldódik meg, (Egy hang a szélsőbáloldalon: Miért késik a harmadik zsidótörvény? ) bár azt mondotta, hogy »ha ilyen rendezés lesz«. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzeti szocializmus ebben az évben győzni fog és hogy az európai általános átrendezés bekövetkezik. T. Ház! Ma tehát adott helyzetben élünk és Isten segítségével talán még további területeket kaphatunk vissza a szentistváni nagy birodalom területéből. Ebben az esetben minden tekintetben számolnunk kell az élet valóságával és azzal, hogy a hozzánk visszakerült embereknek, ha becsületesen viselkednek, itt Magyarországon velünk, magyarokkal kell együttélniök. Ilyen körülmények közöit feltétlenül szükséges az együttélés lehetőségét megalapozni, mert ha nem lesz ok a magyarság elleni izgatásra, akkor békességben és nyugodtan fogunk fejlődni s akkor nekünk sem kell erőinket népi, nemzetiségi vagy felekezeti harcokban elpocsékolnunk, hanem akkor becsületes és egészséges országépítésre tudjuk ezt az erőt fordítani. Valóban üdvös

f hatású a javaslat, amikor a régi szabadkőműves^ és zsidó egymáselleni ugratásnak lehetőségét meg akarja itt akadályozni. A sajtópropagandának és a könyveknek számtalan példájára hivatközhatnám, amelyek mind azt igazolják, hogy a 67-es kiegyezés után a zsidóság azért tudott csak itt fejlődni, mert itt a felekezeteket, az itt élő nemzetiségeket és népcsoportokat egymás ellen ugratta. Ez a törvényjavaslat módot ad arra, hogy a Magyarországon élő népcsoportnak egy fia, ha őt megbántják, meg tudja magát védelmezni. Ez nagyon helyes, mert nem sovinizmus az, ha mi elővesszük a régi receptet és azt mondjuk csak úgy viccesen mesélve, hogy a kása nem étel, a tót nem ember. Képzelje magát minden magyar ember egy tót ember helyébe. Ha nekem azt mondják, hogy a tót ember vagy a székely ember nem ember, akármennyire is nem merek talán szembeszállni a többséggel vagy másokkal, mert egyedül vagyok, de érzem magamban azt a tövist, amelyet beleszúrtak a szívembe, amikor engem csak mint másodrendű polgárt kezelnek. Ha azonban egymást megbecsüljük, akkor tőlük is elvárhatjuk, hogy ők is becsüljék meg a magyar nemzetet, a magyar népei Akkor nem lesznek többé Hlinka-perek, schizma-perek és hajdúdorogi püspök elleni merényletek és hasonló problémák, amelyek a magyarság erejét szétforgácsolták. A törvényjavaslattal szemben még egy aggályom van és ez az, hogy az összes Magyarországon élő nemzetiségek érzületének megsértéséről beszélt. Ezzel kapcsolatban legyen szabad felvetnem a zsidókérdést: faj-e a zsidóság, vagy felekezet? A királyi Kúriának döntvényei vannak, amelyek hivatkoznak az 1868 : XLIV tc.-ben lefektetett megállapításokra, amelyek szerint a zsidónak nincs anyanyelve és^ a zsidó taxatíve nincs is felsorolva, i Megállapítom viszont, hogy van a zsidóknak héber nyelvük. Ezt a Palesztinába kivándorolt zsitdok számára angol szabadkőműves politikusok is elismerték, azonkívül van egy német, szláv és zsidó nyelvkeverékből Összeállított úgynevezett jiddis nyelvük. Ezt itt a Dob-utcában, a Rombach-uteában, - a Királyutcában éppúgy beszélik, mint fent északon, Lettországban, Svédországban vagy Galiciában. Sőt jiddis színtársulatok is voltak itt Budapesten a Király Színházban, vagy a Magyar Színházban és egypár évvel ezelőtt még játszottak is. Éppen Kolozsvárott hallottam egyik magasrangú papismerősömtől, hogy szomorú dolog, hogy egypár évvel ezelőtt a karácsonyi ünnepek alatt a kolozsvári Magyar Színházban jiddis színtársulat játszott. A zsidónak tehát megvan az anyanyelve s így nem tudom elfogadni azt, hogy a zsidót anyanyelv hiányában felekezetnek minősítsük. Itt van azonkívül a zsidó-lexikon is, melyet a zsidóság reprezentánsai állítottak össze 1929-ben. Nem óhajtom most a szeikesztőbizottsági tagok nevét mind felolvasni, mert hiszen itt csupa kormányfőtanácsos, udvari tanácsos, nagynevű egyetemi tanár, sőt tábornok is szerepel. Egypár ízben már felolvastam ezt itt a Házban. Ez a lexikon mingy árt a bevezetésben leszögezi azt, hogy az együvétartozás érzését nem a felekezettől teszi függővé, nem attól teszi függővé, hogy valaki esetleg megtagadta-e a vallását és felvett-e egy másik vallást, keresztény vallást, hanem attól, hogy honnét származik, mert a szív, a vér és az eredet méri azt le. Egyébként legyen szabad hivatkoznom a zsidótörvénynek Makay—Németh kiadásában 1939-ben megjelent magyarázatára, amihez éppen Tasnádi Nagy András, akkori igazságügyminiszter írt előszót. Ebben az első old'a-